4
december
Germangie 186

Amíg nem aludtam el volt időm gondolkodni és egyre biztosabb voltam abban amit feltételeztem. - Kicsim, ébredj. - puszilgatta az arcomat a férjem. - Muszáj? Olyan jól aludtam. - fordultam a másik oldalamra. - Nem sokára indul a gépünk, majd ott alszol. - fordított maga felé. - De alváshoz kényelmetlenek a székek. - eléggé nyűgösen ébredtem. - Lana azt mondta hogy most az a gép jön amivel ők jöttek és ott van egy szoba ággyal. - suttogta a fülembe. - Fhuu, jól van. - dühösen kifújtam a levegőm majd átöltöztem és lélekben felkészítettem magam a körülbelül 11 órás úthoz. Elbúcsúztunk Olgáéktól és Violettáéktól is, mivel nekik hamarabb ment a járatuk. Ezért jó ha magángéppel mászkálsz. Amint felszállt  a gépünk én csendben elvonultam aludni és legközelebb csak akkor keltem fel amikor a gyerekek berohantak hogy hamarosan leszállunk. Hihetetlen mennyit tudok aludni mostanában. Éjfél volt mire hazaértünk így szerencsére a gyerekek már aludtak. - Jössz aludni? - mentem be a szobámba. - Ang, jól vagy? Már napok óta szinte csak alszol. Beteg vagy? - állította a falhoz a bőröndöket kedvesem. - Nem vagyok beteg, csak álmos. Nyugodj meg jól vagyok. - finoman megöleltem. - Aggódok érted, nem szoktál ennyit aludni. - nyomot egy puszit a fejemre. - Te pedig nem szoktál ennyi puszit adni. Látod kvittek vagyunk. - mosolyogtam majd bementem a szobába átöltöztem és elaludtam. Reggel csukott szemmel tapogatóztam férjem után de már nem volt az ágyban. Helyette egy lapot és egy tál nutellás palacsintát találtam a komódomon. - Tárgyalásra mentem, majd jövök. Szeretlek. - olvastam fel üzenetét majd neki láttam a palacsintáimnak. - Anya, kelj fel! - kiabált Rugge. - Már fent vagyok. - teli szájjal kiáltottam vissza. - Uuuu, én is kaphatok palacsintát? - szalad az ágyamhoz Rugge majd beült az ölembe. - Persze - pusziltam bele a hajába majd a kezébe adtam egy palacsintát. - Hé, én is kérek! - csatlakozott kislányom is. Törökülésben ültem, az egyik combomon a kislányom a másikon pedig kisfiam falatozta a reggelimet. - Anya tessék hagytam neked belőle. - dőlt nekem Valeria. Ha tele vagy de még marad egy palacsinta a tányéron mond azt hogy neked hagytam, úgy nem olyan gáz. - Köszönöm szépen. - adtam neki egy puszit. - Mennyi az idő? - nézett rám kisfiam. - 10 óra, miért? - érdeklődtem. - Akkor már megy a Tom & Jerry! - egyszerre vágtattak ki a szobából és ültek le a tv elé, én pedig csak mosolyogtam rajtuk. Amíg a gyerekek elvoltak foglalva a kék macskával és a kis barátjával a tv képernyőjén addig elkészítettem kislányom kedvenc ételeit, spagetti, sajtkrém leves és brownie került az asztalra. - Mit szólnátok hogy ha egy fél órára fel mennétek Rafaelhez? - jöttem ki a konyhából. - Te is jössz? - nézett rám kislányom. - Felmegyek veletek, aztán én elmegyek elintézni pár dolgot. - adtam neki egy puszit majd felmentünk Lanaékhoz. - Sziasztok! Mi újság? - mosolygott ránk majd Sean is előkerült Rafaval együtt. - Jöttünk játszani. - vigyorgott kisfiam. - Akkor menjünk. - ugrándozott Rafael majd a gyerekek bevonultak a szobába. - Beszélhetnénk? - néztem Lanara. - Persze. - kissé ijedt fejjel jött be velem a konyhába. - Ha vissza jövök írok és gyere le hozzánk oké? - komoly tekintettel fürkésztem az arcát. - Kezdesz megijeszteni de oké. - bólogatott majd eljöttem. Fél óra alatt megjártam a gyógyszertárat aztán haza jöttem. Amint lepakoltam, írtam Lananak majd a terhességi teszttel együtt bevonultam a mosdóba. - Angie, hol vagy? - kiáltott Lana. - A mosdóba. - szóltam ki a kulcsra zár ajtó mögül. - Mit csinálsz ennyi ideig? - aztán a kérdése után azt hiszem leesett neki a dolog - Angie.. - nem tudtam eldönteni hogy éppen aggódó fejjel vagy vigyorgó arccal áll az ajtó túloldalán. Miután eltelt a prospektusba írt 3 perc felfordítottam a tesztet és csak azt bámultam szótlanul.

- Na mi az? - nem válaszoltam - Angie mi van?? - még mindig szótlanul álltam - Ha nem szólalsz meg betöröm ezt a rohadt ajtót. - szinte kiabált kissé idegesen a barátnőm. Ekkor kinyitottam az ajtót majd még mindig a tesztet bámulva léptem ki a szobába. - Lana én.. - majd a kezébe nyújtottam a gyógyszertárban vett szerzeményem. - Gratulálok! - rögtön a nyakamba ugrott és szorosan megölelt, majd mihelyst észre vette az arcom, amin döbbent és félelem ült elengedett - Te nem örülsz vagy mi? - értetlenül nézett rám. - Persze hogy örülök de mi van hogy ha German nem szeretné a babát? - folyt le egy könnycsepp az arcomon. - Biztos vagyok benne hogy ő lesz a legboldogabb ember ha megtudja. - fogta meg a kezem majd rám mosolygott. - De még is hogy mondjam el neki? - ültem le a kanapéra. - Hát ne egyszerűen az biztos. Találj ki valamit. - kacsintott majd hirtelen a gyerekek vágtattak le a lépcsőn. - Tudnál rájuk figyelni még egy órát? - húztam a cipőmet. - Persze, de hová mész? - nem értette hogy hova sietek. - Majd meglátod. - egy puszit nyomtam az arcára majd elsiettem a legközelebbi gyerek áruházhoz. Amint bementem rögtön megcéloztam azt a részleget ahol a body-k voltak választottam egyet majd a rágókákhoz sétáltam és ott pedig két darabot szereztem be.

Amint ezek megvoltak az önkiszolgáló kasszához siettem majd gyorsan távoztam a boltból. Haza felé beszereztem egy ajándék dobozt és bele tettem a ma vásárolt baba holmit. Amikor haza értem már férjem is otthon volt. - Sziasztok. - sétáltam be a házba. - Szia - csókkal köszöntött - hol voltál? -érdelődött majd bementünk a konyhába. - Pár dolgot elintéztem Eddyvel és Adammal. - jutott eszembe pár sületlenség. - Értem. Akkor Valeriának elmondjuk mit kap születésnapjára? - halkan beszélgettünk. - Szerintem itt az ideje. - mosolyogtam majd behívtuk a gyerekeket és leültünk enni. - Kicsim, megígértük hogy nem sokára odaadjuk a születésnapi ajándékodat. - nem hagyta hogy befejezzem a mondatomat, közbe szólt. - Anya, apa mi az? Mit kapok?? - izgatottan nézett ránk. - Mivel pónit sajna nem hozhatunk ide, - ennél a mondatomnál lehajtotta a fejét - ezért minden héten 2x járhatsz lovagolni ha van kedved. - kíváncsian vártam mit reagál. - Van kedvem!  Köszönöm, köszönöm, köszönöm! - puszilgatott engem is és az apját is. Miután meg ebédeltünk, igaz hogy három órakor de megebédeltünk a gyerekek folytatták a filmet én pedig óvatosan besurrantam a dobozzal együtt a szobámba. - Mit rejtegetsz? - jött utánam a férjem. - Semmit. - rögtön be tettem a szekrénybe a dobozt. - Ne hazudj, na mi az? - próbált benyúlni a szekrénybe de nem engedtem. - Na Jó, . - szó nélkül figyelt - Nem most akartam odaadni hanem este, de hát akkor essünk túl rajta. - majd kifújtam a levegőt, majd megálltam vele szemben s átadtam neki a becsomagolt cuccot. Amikor kinyitotta az arc kifejezéséből nem esett le neki a dolog. - Azt hiszem ez mindkét gyerekre kicsi. - hangosan gondolkodott. - Tudom. - itt már nem bírtam tovább, vigyorogtam mit egy őrült. - Angie, te, te - nyelt egyet - nekünk - nem bírta kinyögni a mondatot. - Babát várok. - mosolyogtam rá én pedig már csak akkor kaptam észbe amikor éreztem hogy az ajkai az enyéimhez préselődnek. Egy hosszú csók után eltávolodott a számtól majd mosolyogva nézett rám. - Mióta tudod? - rettenetesen kíváncsi lett. - Pár órája. - mosolyogtam. - Mikor? Vagy hogyan? - próbált vissza emlékezni. - Van egy olyan érzésem hogy a Lana esküvője előtti éjszakán történt. - világosítottam fel majd helyeslően bólogatott. - A gyerekek már tudják? - szállt vissza a Földre. - Nem és nem is akarom hogy tudják ameddig nem léptem túl a negyedik hónapon. Nem akarom őket olyannal hitegetni ami még nem biztos. - miközben a szemébe néztem megfogta a kezem. - Ahogy szeretnéd. - majd egy rövid csókot kaptam. - Akkor örülsz? - mosolyogtam. - Ez nem kérdés. - mosolygott majd szorosan megöleltem. - Rajtad kívül csak Lana tudja. - majd felkaptam a fejem - Lehet hogy szólnom kéne neki hogy ne mondja el senkinek. - hangosan mondtam ki gondolataimat majd felrohantam barátnőmhöz German pedig jött utánam. - Ang, gratulálok! - ölelt meg Sean majd Flóra és Matt is. -Köszönjük, de nem szeretnénk ha bárki is tudomást szerezne róla addig ameddig nem lépte túl a 4. hónapot, addig bármi történhet. - karolt magához férjem. - Akkor szólok Bexnek hogy nem mondja senkinek. - majd Lana elsétált. - Én meg Colinnak. - majd Sean is lelécelt. - Ugye ti nem? - néztem Flóráékra. - Megyek Ginniékhez. - Flóra is távozott. - Legalább ugye te nem szóltál senkinek? - fogtam a fejem miközben Mattre néztem majd ő is lelépett ahogy a három másik. - Ennyit a titkokról. - fúrtam German vállába a fejem. - Mit vártál? - nevetett fel. - Ezt - nevettem el én is magamat majd lementünk a gyerekekhez. A nap további részében a gyerekekkel játszottunk és filmet néztünk. Miután átestünk az esti fürdésen a gyerekekkel magamnak is csináltam egy habfürdőt. Laza kontyba kötöttem a hajamat majd mihelyst elegendő vizet engedtem a kádba, és már elkezdtem leöltözni amikor kopogást hallottam az ajtón. - Bejöhetek? - hallottam meg férjem hangját az ajtó másik oldalán. - Gyere. - vettem fel a köntösöm. Amint belépett meglátta a habokban úszó kádat majd rám nézett. - Csatlakozhatok? - kölyök kutya szemekkel nézett rám. - Ha szeretnél. - mosolyogtam rá majd közelebb jött és megcsókolt. - Ezt most miért? - mosolyogtam rá miközben elkezdett kihámozni a köntösömből. - Csak úgy. - adott még egy csókot majd pár percen belül Germanon feküdtem a kádban. - Mi lesz ha a gyerekek felébrednek?  - fejemet a mellkasán pihentettem miközben az ujjaival a karomon játszott. - Pár percre próbál meg el lazulni, oké? - bele puszilt a hajamba. - A két gyerekem 2 szobával odébb alszik mi pedig egymáson fekszünk a kádba. Hogy tudnék el lazulni? - próbáltam a fejemet úgy elhelyezni hogy megteremtsem férjemmel a szemkontaktus. Nem mondott semmit hanem vissza helyezte a fejem eredeti pozíciójába majd tovább játszott a karomon egy ideig. Miután rendesen kiáztattuk magunkat a kádban ki szálltunk a vízből, megtörülköztünk, felöltöztünk majd bementünk a szobába. Amint beértem levágódtam az ágyra betakaróztam és már csak a páromra vártam aki 2 percen belül megérkezett és elfoglalta helyét mellettem. Az egyik kezével átkarolt a másikat pedig a hasamra helyezte. - Szia pocaklakó - óvatosan felhúzta a felsőmet - még tudom hogy messze van de már nagyon várom hogy itt legyél velünk. Higgy nekem, neked lesz a legcsodálatosabb anyukád az egész földön és ő is ugyanúgy vár rád ahogy én.  Apa nagyon szeret téged. - majd apró puszikkal belepte az egész hasamat, ameddig én letöröltem a könnyeimet. - Annyira szeretlek. - öleltem magamhoz és még mindig folytak a könnyeim. - Drágám, miért sírsz? - egyszerre volt a hangjában jelen az aggodalom és a meglepettség. - A hormonok és az hogy annyira édes vagy. Még meg se született a pici de már annyi szeretetet kapott tőled, persze tőlem is de. - nem tudtam befejezni a mondatom mivel párom el hallgattatott egy csókkal. - Szeretlek - mosolygott rám majd a hasamra tévedt a tekintetet. - Én is. - adtam egy rövid csókot a szájára. - A babának mondtam de persze téged is szeretlek. - vigyorgott. - Idióta. - játékosan bele ütöttem a karjába majd megpróbáltam átfordulni a másik oldalamra de  German nem engedett el. Amint ránéztem ő az ajkaimnak esett én pedig nem ellenkeztem. Levegő hiány miatt megszakítottuk a csókunkat majd sikerült elvesznek férjem gyönyörű szemeiben. - Aludjunk. - nyomott egy puszit a homlokomra majd szorosan hozzá bújtam, a testem szinte az övéhez simult, a karja továbbra is rajtam volt, a keze is maradt a hasamon és elkezdte simogatni, ezután pedig pár másodpercen belül elaludtam.

27
november
Germangie 185

Sziasztok! Úristen!! Tegnap lettünk 60.000-en <3 köszönöm nektek ezt a rengetek megtekintést <3

Csak egy bloggerina

German elköltözött Priscillával együtt. Csak az a tudat nyugtat meg hogy nem együtt lakik azzal a ribanccal. Az a nő provokált engem is a férjemet is és tessék elköltözött. Nem tudom hogy jutottunk el idáig de sikerült. Elmondhatatlanul hiányzik, az ölelése, a mosolya, a csókjai, hiányzik. Az ágyban a helye hideg, éjszakánként nincs aki átöleljen....egyedül vagyok. A gondolatmenetemből telefonom rezgése szakított ki. - Haló, tessék? - fogalmam nem volt ki kereshet hajnal 6-kor, minden esetre eléggé lehangoltan szóltam bele a telefonba. - Csak nem szomorkodsz hogy ott hagyott a férjed? - ez a hang annyira iritálja a fülem hogy az valami elmondhatatlan. - Mit akarsz Priscilla? - unottan érdeklődtem hogy miért hívott. - Csak emlékeztetni akartalak a társalgásunkra. German meg unt téged, már nem érdekled mert kalandra vágyik nem egy két gyerekes nőre akivel nem lehet élvezni az életet. Emlékszel amikor ezt mondtam? - erre a mondatára feleszméltem, tényleg ezt mondta az esküvőnk előtti napon, persze kérdésére közben nem feleltem - Én megmondtam. - és rám tette a telefont, én pedig ültem a szobámban és sírtam. Igaza volt, German kalandokra vágyik engem pedig megunt. Elő vettem a gitáromat és bele kezdtem egy új dal komponálásába. Két óra alatt sikerült össze hoznom. A dal a Perfect Two nevet kapta. Nyolc óra van még mindenki alszik így továbbra is a szobámban maradva pengettem a húrokat majd elkezdtem énekelni a Perfect Two-t.

You can be the peanut butter to my jelly
You can be the butterflies I feel in my belly
You can be the captain
And I can be your first mate
You can be the chills that I feel on our first date
You can be the hero
And I can be your sidekick
You can be the tear That I cry if we ever split
You can be the rain from the cloud when it's stormin'
Or u can be the sun when it shines in the mornin'

Don't know if I could ever be Without you
'Cause boy you complete me
And in time I know that we'll both see That we're all we need
Cause you're the apple to my pie
You're the straw to my berry
You're the smoke to my high
And you're the one I wanna marry

Cause you're the one for me (for me)
And I'm the one for you (for you)
You take the both of us (of us)
And we're the perfect two
We're the perfect two
We're the perfect two
Baby me and you
We're the perfect two

You can be the prince and I can be your princess
You can be the sweet tooth I can be the dentist
You can be the shoes and I can be the laces
You can be the heart that I spill on the pages
You can be the vodka and I can be the chaser
You can be the pencil and I can be the paper
You can be as cold as the winter weather
But I don't care as long as were together

Don't know if I could ever be
Without you 'cause boy you complete me
And in time I know that we'll both see
That we're all we need
Cause you're the apple to my pie
You're the straw to my berry
You're the smoke to my high
And you're the one I wanna marry

Cause your the one for me (for me)
And I'm the one for you (for you)
You take the both of us (of us)
And we're the perfect two
We're the perfect two
We're the perfect two
Baby me and you
We're the perfect two

You know that I'll never doubt ya
And you know that I think about ya
And you know I can't live without ya
I love the way that you smile
And maybe in just a while
I can see me walk down the aisle

Cause you're the apple to my pie
You're the straw to my berry
You're the smoke to my high
And you're the one I wanna marry
Cause your the one for me (for me)
And I'm the one for you (for u)
U take the both of us (of us)
And were the perfect two
Were the perfect two
Were the perfect two
Baby me and you
We're the perfect two(yeah, yeah)

Miután az utolsó hangot is befejeztem a három gyerek egyszerre jött be. - Anya, nekünk is énekelsz? - álmosan dőltek be az ágyamba. Elmosolyodtam rajtuk majd újra elénekeltem az új szerzeményem. Dalom végére a három gyerek édesen aludt így betakartam őket majd kimentem a konyhába. Főztem egy jó erős kávét és azt iszogattam ameddig az unokahúgom nem csatlakozott hozzám. - Jó reggelt. -  leült mellém. - Jó reggelt, hogy aludtál? - mosolyogtam rá. - Egész jó. - unottan válaszolt. Sajnos nem lesz még Leonnal babájuk, és annyira bele élte magát hogy teljesen összetört. - Mikor mentek majd nászútra? - próbáltam terelni a gondolatait.  - Az esküvő után. Vagyis jövőhéten. - vigyorgott - El-sem hiszem hogy holnap mind haza megyünk és mindenki jön velünk. - örülök a boldogságának. - Igen, én sem. Alig várom hogy megöleljem Olgát, Pablot, és a srácokat is. Na meg persze Ramaillot, Gregoriot és Betot is, hiányoznak. - a fellegekből a Földre szálltam. - Megyek bepakolok mindenkinek. Segítesz átcipelni a kicsiket a szobájukba? - álltam fel majd Violettával együtt a szobámba indultunk. Át vittük a gyerekeket a saját ágyukba majd elkezdtem a bőröndöket pakolni. Miután magamnak és kislányomnak bepakoltam tartottam egy kis szünetet, így elő vettem ismét a gitáromat és legújabb dalomat kezdtem el játszani. Amikor felnéztem a húrok közül megpillantottam férjemet ahogy a szoba ajtófélfájának támaszkodva néz engem. - Szia - lehangoltan köszöntem majd eltettem hangszerem és vissza tértem a pakoláshoz. - Szia, azt hiszem beszélnünk kéne. - jött beljebb. - Miről szeretnél beszélni? - tekintetét folyamatosan kerültem. - Az elmúlt másfél hétről. Arról hogy ez így nem jó. - közelebb jött hozzám majd megfogta a kezem. - Hallgatlak. - még mindig kerültem a szemkontaktust és így ültünk le az ágyra. - Kicsit túlzásba vittem a féltékenységet, tudom de - muszáj voltam félbe szakítani. - Kicsit?  A kanapén nyomorogtam és miután elájultam és összeszedett a földről a gyerek, megakartad verni. Aztán miután magamhoz tértem a képembe vágtad hogy azért nem kerestél azon az estén mert azt feltételezted hogy épp vele töltöm az éjszakám. - idegesen, könnyekkel teli szemekkel  néztem rá . - Tudom és sajnálom, de nem bírom elviselni ha más a közeledben van vagy ha megölel vagy hozzád ér vagy ha - újra félbe szakítottam mondani valóját. - Miért vagy ennyire féltékeny? Hm? - értelmes választ várva néztem rá. - Mert szeretlek, és félek hogy elveszítelek. Annyi mindenkit megkaphatnál, te még is velem vagy amiért minden nap hálát adok Istennek, de ha valaki a közeledbe kerül elfog a pánik. Tudom hogy gyerekes, nevetséges és szánalmas de ez van. Sajnálom. - lehajtotta a fejét majd amint látta hogy nem reagálok felállt, előszedte a bőröndjét és elkezdett pakolni. - És akkor miért mentél el? - karba tett kézzel vártam magyarázatát, amit persze nem kaptam meg - Igaza volt annak a viperának.. - motyogtam majd folytattam a lomolást. - Kinek volt igaza? - érdeklődve kereste a tekintetemet. - Meguntál, és kalandra vágysz amit egy 2 gyerekes anyuka mellett már nem kapsz meg sajnálom. Nem vagyok tökéletes. Valahol mélyen legbelül tudtam hogy eljön egyszer ez a nap de arra számítottam hogy majd úgy 20-30 év múlva. Már nem szeretsz és neked csak egy megunt játékszer vagyok. Gazdag vagy, helyes és erős, és akármelyik nőt le tudod venni a lábairól a szavaiddal. Minek vagy még itt? Inkább menj vissza az ex feleségedhez, ő szebb, okosabb, csinosabb meg minden más. - szinte sírva mondtam ki ezeket a szavakat. - Jézus, Angie ez meg honnan jött? Miért mennék vissza ahoz a nőhöz? Valaki mondott neked valami vagy mi? - meg fogta a kezem majd közénk emelte - Csak téged szeretlek. - mosolygott rám. Nem hagyott szóhoz jutni mivel az ajkaimra tapasztotta ajkait. - Te vagy az egyetlen akit szeretek. Te. - ölelt magához. - Csak ne engedj el. - mélyen szívtam be az illatát ő pedig egy puszit nyomott a homlokomra. - Akkor látom kibékültetek. - vigyorgott Violetta az ajtóból. - Azt hiszem. - mosolyogtam miközben Germanhoz bújtam. - Én nem zavarok. A gyerekekkel kint leszünk az udvaron. - majd bezárta az ajtót és távozott. - Pakoljunk. - mosolyogtam majd visszatértem ahoz amit elkezdtem. Miután bepakoltam magamnak és a gyerekeimnek felment és össze pakoltam Rafaelnek is. - Anya, jössz enni? - szaladt fel hozzám kisfiam. - Persze megyek. - mosolyogtam majd Rafa bőröndjét levittem oda ahova a többit raktam. - Apa csinált pizzát. - ugráltak a gyerekek az asztal körül. - Jól, van nyugalom üljetek le. - nevettem el magam majd leültek a gyerekek az asztalhoz. A gyerek amint elpusztították a részüket a pizzából elvonultak tv-t nézni. - Én megyek ledőlök, kicsit rosszul érzem magam. - majd felálltam és a szobámba indultam, útközben megszédültem. - Óvatosan - karolta át a derekam German - Gyere menjünk. - majd bevitt a szobámba. - Köszi. - egy halvány mosoly keretében feküdtem le az ágyra és betakaróztam. - Ha szükséged van valamire akkor  szólj. - nyomott egy puszit a homlokomra. - Maradhatnál. - tudom nyálas és menthetetlenül romantikus vagyok ez van. Férjem rám mosolygott majd befeküdt mellém. - Nem tudod elképzelni milyen rossz volt hogy nem voltál itt. - bújtam hozzá. - Eltudom képzelni. Te se voltál mellettem. - játszadozott a hajammal. A idő gyorsan telt és legközelebb már csak akkor kaptam észbe amikor a repülőn ültünk. Mivel négyes ülések voltak ezért úgy foglaltuk el a helyeinket a repülőn hogy Violetta, Leon, Bex és Marc; Jen, Colin, Emilie és Eric; Josh, Ginni Oli és Rob; és a kivételes 5 személyes helyet én, German, Valeria, Ruggero és Rafael foglaltuk el. Velünk szemben ült, illetve jelen pillanatban aludt a 3 gyerek mi pedig kézen-fogva ültünk és a fejem férjem vállán helyeztem el. - Alig várom hogy oda érjünk. - mosolyogtam. - Nekem is hiányzik mindenki. - adott egy csókot a fejemre - Jobban vagy már? - hangján hallani lehetett az aggodalmat. - Már jobban. - emeltem fel a fejemet és rámosolyogtam. A kérdés pedig azért jött fel mert még reggel is olyan ramatyul voltam mint tegnap. Férjem a gyerekekre pillantott majd vissza rám, közelebb hajolt majd megcsókolt. Csókunk elég szenvedélyesre sikeredett amit meg is szóltak. - Menjetek szobára! - kiabálta Colin. - Dugulj el. - szólt vissza German én pedig a többiekkel együtt nevettem. - Most kinevetsz? - engedte el a kezem German. - Igen. - nevettem majd megcsókoltam. - Csak emlékeztetlek hogy még legalább 10 órára be vagyunk ide zárva, én nem húznám ki a gyufát. - komoly próbált maradni én pedig csak nevettem. Az út nagyon hosszadalmas volt, én pedig a gyerekekkel együtt a fél utat végig aludtam. - Drágám, ébredj fel, itt vagyunk. - nyomott egy puszit az arcomra German. Álmosan felálltam a székemből majd lebaktattam a repülőről az alvó kisfiammal a karomban. Amint kiértünk a terminálból előbukkantak az ismerős arcok. Ramaillo, Fede, Maxi és Francesca a parkolóban vártak minket. Violetta és Leon rögtön megölelték barátaikat majd mindenkit egyesével bemutattak nekik. - Most szivatsz, te elhoztam életem sorozatának a színészeit. - nézett Francesca az unokahúgomra aki bólintott - Úgy szeretlek! - ugrott a nyakába. - Nagyobb rajongótok mint én. - ölelgette barátnőjét Violetta miközben Bexéknek magyarázott. - Akkor nem maradhat ki a közös kép. - mosolygott Emilie majd összeálltak és lefotózta őket Leon. Én ez idő alatt beraktam az alvó gyerekeket férjem segítségével a kocsiba aztán kéz a kézben mentünk vissza. - Vilu, Angie és  German? - nézett körbe Federico. - Itt vagyunk. - mosolyogtam az Olasz fiúra. - Angie! - mosolyogtam a gyerekek majd egyesével megöleltem mindenkit. - Úristen, de megnőttetek! Rátok sem ismerek. Nagyon jól néztek ki. - csodálkoztam a volt tanítványaimon. - Te is fantasztikusan nézel ki. - mosolygott Fran. - Menjünk haza. - mosolygott Ramaillo majd mindenki beült az autókba és haza indultunk. Federicoval ment a Charming család és Robert, Maxival ment Jen, Colin, Emilie és Eric. Francescaval ment Leon, Violetta, Bex és Marc, Ramailloval pedig German, Valeria, Ruggero, Rafael és én mentünk. Fél óra múlva újra a régi otthonomnál voltam. Ahová annyi emlék köt, jó és rossz egyaránt. - Anya nem jössz? - szólalt meg kislányom. Észre se vettem hogy már mindenki bement. - Megyek kicsim. - majd én is kiszálltam a kocsiból és utánuk mentem. - Angie! - kiáltott Olga. - Szia! - öleltem meg jó szorosan. - Semmit nem változtál, ugyan olyan gyönyörű vagy. - mosolygott Olga majd egy kis idő után elengedett és German zárta a kajaiba. Későbbi órákban csatlakozott hozzánk Sean, Lana, Matt és Flóra is.

* Az esküvőn *

Violetta készen állsz? - kötöttem össze a virágcsokrot. - Igen. - átvette a rózsákat majd a lányokkal elfoglaltuk a helyeinket és kezdődhetett a szertartás. Egyenlőre nem akartak templomi menyegzőt  csak polgárit így a kertben rendeztük meg. Violetta gyönyörű volt, a ruhája is egyszerű volt úgy mint minden más az esküvőn. Nem akartak nagy felhajtást amit meg is értek. Miután az apja átadta lányát Leonnak leült mellém és onnan nézte az egybe kelést...

Az after party-n ugyan az volt mint barátnőméknél leszámítva az ájulást és a veszekedést. Újra én voltam a baby csősz, csak most nem egyedül hanem a férjemmel. Az a pár nap amit Buenos Airesben töltöttünk nagyon jó volt, újra találkoztam a barátaimmal, a volt tanítványaimmal és még rengeteg mindenkivel. Nagyon jól éreztük magunkat.. - Angie jól vagy? Kissé sápadt vagy. - ült le mellém German. - Nem. - majd egy gyors mozdulattal rohantan a mosdóba és átadtam a wc kagylónak a reggelim. - Kérlek ne nézz ide. - könnyebbültem meg majd German segített felállni. - Nem érdekel hogy nézel ki, nem hagylak a padlón. - karolta át a derekamat és megvárta amíg kiöblítem a számat és megmosom a fogam. - Aludj addig míg nem megyünk. Majd felébresztelek. - adott egy puszit az arcomra majd kiment a szobából. Amíg nem aludtam el volt időm gondolkodni és egyre biztosabb voltam abban amit feltételeztem.

21
november
Germangie 184

Az éjszaka közepén arra ébredtem hogy valaki lökdös. Amikor kinyitottam a szemem Lanat pillantottam meg. - Normális vagy? Ember hajnal 3 van. - ültem fel az ágyon. - Miért nem a szobádban alszol? - nézett le rám barátnőm. - Mert össze vesztünk. Most már aludhatok? - néztem rá miközben újra betakaróztam. - Miért vesztetek össze? - ült le mellém. - Matt miatt. Féltékeny. - ásítottam. - Idióta. - dühöngött Lana. - Én is ezt mondtam. Aztán leléptem és 10-ig a várost jártam úgyhogy szeretnék aludni. - feküdtem le a kanapéra mit sem törődve barátnőmmel behunytam a szemeimet és újra az álmok világába kerültem egészen reggel hatig. - Angie, Angie férjhez megyek! - ugrált a kanapé körül a menyasszony. - Tudom, tudom csak várj még 5 percet. - majd kómásan kikeltem az ágyból és megcéloztam a kávé főzőt. Miután egészen észhez tértem addigra lent voltak a lányok a fiúk fent a gyerekek pedig még aludtak. Hétre jött a kozmetikus és a fodrász is így mindenki kész lett pontosan háromnegyed kettőre. Már mindannyiunk belebújt a ruhájába így már mi is elindultunk a templomhoz. Amint odaértünk és  még egyszer mindenki megölelte az elkelt barátnőnket. - Anya akkor mehetünk? - nézett rám kislányom. Mivel a kisfiam szégyenlős nem akart bevonulni a templomba ő az apjával maradt. Valeria így választott a kis Charming és a kis Hood között és inkább Rafaelt választotta amin meglepődtem mert Olit jobban ismeri. - Igen, menjetek. - mindkettőjüknek adtam egy puszit majd előre mentek. Nem sokkal utánunk vonult be Lana. Sean lassan megfordult az álla pedig enyhén leesett. Amint Lana az oltárhoz ért megfogta a vőlegénye kezét és a tiszteletes úr elkezdte a szöveget mondani. Majd a végén a saját fogadalmukat is el kellett mondani amit Lana kezdett. - Amikor megismertelek az életem különlegessé vált. - összeszedte a gondolatait - Kihoztad belőlem a legjobb énemet ami nem fél a jövő kihívásaitól. Amikor sebezhető voltam te erős maradtál. Biztos hogy lesznek az életünkben nehéz időszakok de tudom hogy a támogatni fogsz. Ígérem hogy mindig meghallgatlak mielőtt döntenék és kikérem a véleményed mert nekem az sokat számít. Tudom hogy mindig itt leszel nekem és én is mindig itt leszek neked. Ma kezdjük el a igazán a közös életünket, igazán csak most lesz közös minden. Ígérem neked hogy a közös otthonunkat fény, boldogság és szeretet fogja betölteni. Szeretlek Sean Maguire. Az életem mosolyod ragyogásában és ölelésed szorításában teljen. Ígérem hogy szeretni és tisztelni foglak amíg a halál el nem választ. - mosolygott barátnőm a leendő férjére. - Amikor először megláttalak már akkor megbabonáztál és tudtam hogy azzal a mosollyal amit kaptam még nincs vége. Tudtam hogy ez még csak most kezdődik. Bele telt egy kis időbe míg mindkettőnk rájött hogy nem a megfelelő ember mellett éljük a mindennapjainkat. Igérem hogy mindig melletted fogok állni, támogatni foglak amiben csak tudlak. Többet tanultam tőled önmagamról mint azt valaha is gondoltam. Te vagy az életem értelme, az utolsó személy akit este látni akarok amikor elalszok. Szeretlek Lana Maria Parrilla. - mosolygott Lanara párja miközben a fehér ruhás szépség letörölte kibuggyanó könnyét. - Vancouver állam által rám ruházott hatalmamnál fogva férj és feleségnek nyilvánítom önöket. Meg csókolhatja a menyasszonyt.Miután a szertartás véget ért mindenki a mai napra kibérelt étterembe ment és ott folytattuk tovább a partit. A nők nagy része átöltözött köztük én is.

Megbeszéltem a többiekkel hogy nem szeretnék inni ezért én felügyelem a gyerekeket. Lana és Sean megbeszélte Rafaellel hogy 2 hétig nálunk lesz ameddig ők nász úton lesznek így az elején volt egy kis sírás aztán egyre jobban elfogadta hogy lesz kivel játszania így megnyugodott.  - Gyere táncoljunk! - fogta meg a kezem Colin majd berántott a tánc parkettre ameddig a férjem a gyerekhez sétált. Amint egyre jobban kezdtem bele jönni a táncba úgy kezdett el velem forogni a világ, próbáltam megállni de nem sikerült. - Angie, jól vagy? - fogott meg Lana aztán Colin. Válaszolni már nem tudtam csak megráztam a fejem és a földre zuhantam

* Colin szemszöge *

Kezdtem belejönni a ritmusba amikor Angie rosszul lett és összeesett.  - Ang, Ang, térj magadhoz. - óvatosan megpaskoltam az arcát, ekkor már mindenki körém állt. - Menjen mindenki hátrébb kell a levegő. - kiabált Flóra barátja majd Angie kezdett magához térni. - Angie jól vagy? - felsegítettük a kék szemű gyerekkel majd leültettük egy székre. - Mit képzelsz magadról? Miért nyúlkálsz te a feleségemhez? - ragadta meg German a fiút. - Nyugodj már meg German. Inkább azzal kéne törődnöd hogy a feleséged most tért magához mert összeesett. - el rántottam mielőtt bevert volna egyet Mattnek. - Mi? - tért észhez - Angie jól vagy?- térdelt le Ang elé. - Angie jól vagy? - szalad hozzánk Lana. - Igen - mosolygott - Nem akarom tönkre vágni az esküvőt úgyhogy táncoljunk tovább. - felállt majd férjével és Lanaval leült egy kanapéra.

* Angie szemszöge *

- Biztos jól vagy ? - Lana aggódva ült le mellém míg a férjem a derekamnál karolva segített leülni. - Igen, biztos. - ültem arrébb miközben a gyerekeket néztem ahogy táncolnak, ezzel a mozdulatommal sikerült eltávolodnom Germantól. - Menj táncolj én meg leszek a gyerekekkel. - mosolyogtam rá majd elment. - Hol voltál este? - fogta meg a kezem de én elrántottam. - Ha kerestél volna vagy tényleg érdekelt volna hol vagyok ki jössz a kanapéig. Ott aludtam. - flegmán válaszoltam. - Azt hittem Mattel ütöd el az idődet tudod... - itt lett elegem, félbe szakítottam méghozzá egy méretes pofonnal. - Hogy gondolhatsz ilyeneket? Azt hiszed lefeküdnék Flórának a barátjával? Hát te teljesen hülye vagy?! Könyörgöm csak ma ne cirkuszolj és próbáld meg nem tönkre tenni a barátaink esküvőjét. Tudod ez a legboldogabb napjuk. Nem tudom emlékszel-e nekünk is volt ilyen ami nekem sokat jelentett, de nem tudom neked mennyit jelentet,  mondjuk ahogy látom semmit. Hihetetlen hogy képes vagyok szeretni egy idiótát. - felálltam majd faképnél hagyva Germant a gyerekekhez mentem táncolni. A szemem sarkából láttam ahogy az arcát fogva gondolkozik. - Anya, anya - rángatta a kezem Valeria. - Igen, kincsem. - egy műmosolyt mutatva néztem rá. - Megyek táncolok apával. - mosolygott majd az apjához sietett. Én a három fiúval maradtam és táncoltam addig amíg el-nem fáradtak. Először Rugge mászott az ölembe és ahogy ott pihent elaludt így bevittem egy szobába az emeleten. Ez után következett Rafael aki követte a kisfiam példáját így egy óra eltéréssel aludt el az ölembe. Miután elindultam láttam hogy Josh jön ki a szobából Germannal. - Akkor ő az utolsó. - adtam egy puszit Rafael fejére majd bevittem és őt is le tettem az ágyra. - Angie, gyere táncoljunk. - fél óra múlvajött fel Lana. - Akkor küldj fel egy viszonylag józan embert aki vigyáz a gyerekekre - mosolyogtam majd Leon és Violetta jöttek be a szobába. - Érezd jól magad egy kicsit. - adott az arcomra egy puszit az unokahúgom. - Ha az ilyen egyszerű lenne. - motyogtam de Violetta erre is felfigyelt. - Otthon beszélünk. - majd Lana kihúzott a szobából és lementünk táncolni. Körülbelül egy óráig lent voltam aztán haza mentünk a gyerekkel, Violettával és a vőlegényével. Amint leparkoltam otthon kiszedtem a kocsiból a lányomat, Violetta Olivert, Leon pedig hozta Rafaelt és Ruggerot. A lehető leghalkabban mentünk be a házba hogy még véletlenül se tudjanak felébredni a gyerekek. Ruggero és Valeria mentek a szobájukba Rafael hozzám Oliver pedig Leonékhoz. Leon bevitte az alvó kisfiút amíg mi unokahúgommal kényelembe helyeztük magunkat a kanapén és le hajítottuk a magassarkúkat. - Mi a baj? Miért mondtad hogy bárcsak olyan egyszerű lenne jól érezni magadat? - a padlóról rám emelte kissé fáradt tekintetét. - Apáddal össze vesztünk. Hihetetlenül féltékeny Mattre. Képes volt azt mondani hogy este lefeküdtem vele, mivel hogy nem vele aludtam. Nem hitte el hogy itt nyomorogtam a kanapén. - egyszerre öntött el a szomorúság és a düh. - Arra a pasira nem csodálom hogy féltékeny. Flóra egy mázlista, de apának meg kéne értenie hogy te őt szereted. - egy pillanatra megállt - Ugye? - félve pillantott rám.  - Persze hogy szeretem Vilu. Ő a gyerekeim apja, ő ad értelmet az életemnek. Ahogy reggelente rám mosolyog, amikor valami bajom van rögtön tudja hogyan vidítson fel és.....egyszerűen szeretem. - észre sem vettem azt ahogy ezt elmondtam mosolyogtam és elkalandozta a saját világomba. - Beszéljétek meg. Ha rád nem hallgat majd én beszélek vele. Menj pihenj le. - adott egy puszit az arcomra - Szeretlek! - mosolygott. - Én jobban! - szinte mosolyból nevetésre váltottam miközben szorosan megöleltük egymást. - Jó éjt - én is adtam egy puszit neki majd a magassarkúmat a helyére tettem és bevonultam a szobámba. Át öltöztem, óvatosan bemásztam Rafael mellé magamhoz öleltem és így aludtam el. Körülbelül reggel nyolckor ébredtem méghozzá arra hogy becsapódik a bejárati ajtó. Rafa még mindig aludt így én óvatosan magamhoz öleltem az aló kis manót. Pár másodperc elteltével a férjem jött be és lefeküdt aludni.  Szerencsére józan volt amiért hálát is adtam. Mivel nem tudtam vissza aludni ezért kimentem a konyhába majd egy kávé kíséretében ültem a kanapéra. Ahogy észre vettem Leon se tudott aludni így ő is követte a példámat és mellettem kötött ki. - Hogy hogy nem maradtál ott este ? - kavargatta a coffeines italát. - Féltékeny Mattre és egy kicsit össze vesztünk. - unottan forgattam a kanalamat a bögrében. - Sajnálom. - együtt érzően fogta meg a kezem. - Én is. Nem bízik bennem és ez fáj a legjobban. - hajtottam le a fejemet. - Ne szomorkodj. - magához ölelt. - Angie - egy álmos gyerek hang szólalt meg mögöttünk. - Szia Oliver. - mosolyogtam a kisfiúra. - Nem tudok aludni. - dörzsölte meg a szemeit majd hozzánk sétált és leült mellénk. - És még álmos vagy? - kérdésemre aranyosan bólogatott. - Gyere igyunk kakaót, az mindig segít. - az ölembe vettem majd a konyhába sétáltam vele.  Egy műanyag flakonba öntöttem a meleg italt majd egy csőrös kupakot raktam rá és elkezdtem énekelni.

Si sientes frío 
y hay mucha niebla 
Si las estrellas 
esconden su brillo 

Si príncipe azul 
perdió su castillo 
Jugando en la arena 
solo recuerda 

Yo voy contigo

Te abrazaré 
cuando te sientas sola 
Te enseñare 
como cruzar las olas 
Te cuidare 
si estas dormida 
Te encendere 
una luz en la mirada 
Para que nunca te de miedo nada 
y vuelvas a soñar 
tranquila...

Oli rögtön vissza aludt de nem volt szívem le tenni az ágyra így a karomban tartottam olyan aranyosan aludt. - Angie, te hogy lettél ilyen jó anyuka? - került elém Violetta ahogy megfordultam. - 1. Te mióta állsz itt? 2. Ezt meg hogy érted? - ültem le a kanapéra. - Hát Leon bejött én kijöttem és akkor adtad oda Olcsinak az üveget. - válaszolt az első kérdésemre. - Értem. Várj egy pillanatot. - úgy döntöttem inkább leteszem aludni mert úgy neki is kényelmesebb és én pedig tudok beszélgetni Violettával. Be vittem és letettem Leon mellé Olivert. - Itt vagyok. - tértem vissza az előző tartózkodási helyemre. - Hogy lettél ilyen jó anya? Annyira jól bánsz a gyerekekkel. Valeriával, Ruggeval Rafaellel és még Oliverrel is. Hogy csinálod? - fejtette ki az előző kérdését.  - Ez azzal jár ha anya vagy. Onnantól kezdve hogy Valeria megszületett megértettem például hogy a negatívumaimat ki kell zárni az ő életéből és hogy ezt magamban kell lerendezni úgy hogy ők abból ne vegyenek észre semmit mert akkor ők is negatívan és rossz kedvűen állnak majd a dolgokhoz. Mindig az egyszerűbb verzióját kell mindennek elmondani hogy megértse vagy egyszerűen gyerek nyelven. Ha egy fantázia világba megy a játékokkal neked utána kell menned különben nem fogod érteni miről beszél és ő ezt észre veszi és azt fogja gondolni hogy nem érdekled őt. - magyaráztam. - Értem de ők a sajátjaid mi van Olival és Rafaellel? - egyre jobban érdekli a téma és van egy sejtésem miért. - Ha anya leszel majd rá jössz hogy mindegy kinek a gyereke ugyanúgy fogsz vele bánni mint a sajátoddal, persze a tiéd lesz mindig az első. - mosolyogtam. - Értem köszönöm. - megölelt majd nyomott egy puszit az arcomra. - Most én kérdezek - erre a kijelentésemre kissé megijedt de bólogatott - Honnan és miért jött ez a sok hirtelen kérdés? - vigyorogtam mint egy félőrült. - Nem tudom csak úgy jött. - próbálta leplezni idegességét de nem sikerült neki. - Violetta ki vele. - komolyan néztem rá. - Hát lehet hogy nagyi leszel. - félve ejtette ki ezeket a szavakat én pedig tátott szájjal meredtem rá és nem tudtam meg szólalni csak egy kis idő múlva. - Ez, ez, ez úristen Vilu ez fantasztikus! - ugrottam a nyakába és szorosan magamhoz öleltem - De ha még egyszer le nagyizol kitekerem a nyakad világos? - emeltem fel mutató ujjamat mire elnevettük magunkat. - Oké, de ne mond el senkinek mert csak te tudod. De mielőtt el mondom bárkinek is el kell mennünk egy orvoshoz. - váltottunk át a bulis nevetős csajos beszélgetésből hirtelen érett felnőttekké. - Rendben. - mosolyogtam. Körülbelül 12 órakor ébredezni kezdett a ház és a kicsik is már játszottak Olit pedig Ginni haza vitte. - Jó reggelt! - jött ki a szobánkból German. - Jó reggelt. - köszöntünk kórusban. Csöndben ültünk le ebédelni, csak German telefonja keltett zajt azzal hogy sms-t kapott. Rögtön megnézte és az arckifejezéséből ítélve nem a legjobb üzenetet kapta. Csalódott tekintettel nézett rám majd dühvel teli szemekkel meredt Leonra. - Hogy tudjátok ezt a kanapén csinálni?! - dühösen felállt majd bezárkózott a szobába. - Már megint mit csináltam? - tettem fel a költői kérdést majd a telefonon lejátszottam a videót amit kapott. A videón én és Leon voltunk ahogy ma reggel megöleltem de a videó olyan szögből volt felvéve hogy úgy látszott minta megcsókolnánk egymást. - Mondjátok azt hogy ez valami kamu videó. - próbált higgadt maradni Violetta. -  Reggel arról beszélgettünk hogy miért nem maradtam Germannal tegnap. Itt nem csókolózunk hanem Leon megölelt mert látta hogy mennyire rosszul érint apáddal ez a veszekedés. - magyaráztam Violettának. - Na ezt apának magyarázd meg. - ültek le egyszerre vőlegényével. - Az nem lesz könnyű menet. - ültem le én is. - Anya, apa miért lett dühös? - nézett rám kislányom. - Még ilyen dolgokhoz kicsi vagy drágám. - adtam egy puszit a fejre majd a szobámba indultam férjem után amikor csengettek így irányt váltottam. Amikor kinyitottam az ajtót az a személy állt ott akit a legkevésbé akartam most látni. - Priscilla?! - döbbenten néztem rá. - Angie, még rosszabbul nézel ki mint ez előtt hat évvel - gúnyosan vigyorgott majd bentebb jött - German itt van? Beszélnem kell vele. - húzta maga után méretes bőröndjét. - Mit akarsz te az én férjemtől? - hangsúlyoztam a te és az én szavakat. - Mi közöd hozzá? - idegesen nézett rám majd German elő jött a szobából. - Priscilla te mit keresel itt? - döbbent meg a férjem. - German beszélhetnénk négy szem közt? - gúnyos vigyora rögtön lecsorgott arcáról majd előadta az ártatlan áldozatot. - Persze, gyere. - majd bevitte őt a szobánkba én pedig vissza kullogtam a család többi tagjához. - Anya ki volt az? - édesen mosolygott rám kislányom. - Apának egy régi ismerőse. - azt hiszem még nem fogná fel mit jelent a ribanc szó és még kicsi is hozzá.  - Angie ki volt az? Ismerem? - nézett rám Vilu is. - Priscilla. - majd lehajtottam a fejem és próbáltam tovább enni de elment az étvágyam. - És apa beszélget vele? - éreztem a hangján ahogy megfeszül. - Igen. - alig hallhatóan beszéltem. - Anya mehetünk játszani? - álltak fel a helyükről a gyerekek. - Persze, menjetek. - próbáltam rájuk mosolyogni majd elszaladtak. - Na akkor köszönjünk Priscillának. - majd Violetta felállt és berontott az apjáékhoz. - Vilu nem kell. - fogtam meg a karját.  - Priscilla minek jöttél? - karba tett kézzel állt meg a szőkeség előtt. - Látom ma itt senki nem tud sziával köszönni. - adta az úri hölgyet. - Mit akarsz az apámtól? Megint átverni? - néha meglepődök az unokahúgom viselkedésén. - Csak segítséget. Ide küldött az ügynökségem de  a hotel szobát csak 3 nap múlva vehetem igénybe. - vette elő újra az undorító vigyorát. - Igen, úgyhogy Priscilla itt fog lakni 3 napig. - hangja nyugodt volt én pedig annál inkább dühösebb. - Én költözök. - bejelentésemre mindenki rám emelte tekintetét. - Mégis hova mennél? - értetlenkedett férjem. - Egy emelettel fentebb.  - majd kimentem a szobából. - Mész a szeretődhöz...jellemző. - kiabált utánam German. - Idióta! - üvöltöttem vissza majd leültem tv-t nézni...Az elmúlt három napom szomorúságból és sírásból állt nagy részt. Az a boszorkány eltakarodott szerencsére, de vele együtt German is.

13
november
Germangie 183

Sziasztok! Ismerős lehet a helyes gyerek a képről :D na az azért van mert Flórának ő a kedvence és ezt kapja tőlem ajándékba hogy ő lehet a blogban az élete szerelme :3              Jó éjt mindenkinek

Csak egy bloggerina

Reggel iszonyatos fejfájással ébredtem. Amint kinyitottam a szeme és körbe néztem a szobában, beugrottak estéről az emlékeim. Felültem az ágyon, az egyik kezemmel tartottam magam a másikkal pedig a fejemet fogtam. - Látom neked is fáj. - férjem is felült az ágyban. - Nem is kicsit, pedig annyit nem ittam. - néztem rá. - Hát kettőnk közül én voltam az aki megállt mind a két lábán. - nevetett. - Shh! Mennyire itattak le? - dőltem vissza. - Nem akarod tudni. - adott egy puszit az arcomra. - Ha ennyire gáz akkor tényleg nem. - temettem a párába a fejem. Nem gondoltam volna hogy a vadóc tini korszakom után leszek még ittas állapotban. - Hozok gyógyszert. - vette el férjem fejem elől a párnát és a homlokomra nyomott egy puszit. - De nem akarok egyedül maradni. - úgy nyávogtam mint egy ovis. - Akkor maradok. - feküdt vissza. - De fáj a fejem. - hisztiztem. Felültem majd beleültem a férjem ölébe úgy hogy vele szemben legyek. Nyomtam a szájára egy csókot aztán átkaroltam a lábaimmal a derekát a karjaimmal pedig a nyakát. - Mehetünk. - mosolyogtam majd férjem nyakára is adtam egy puszit.  Esküszöm olyan vagyok mint egy 18 éves kamasz. Elmosolyodott majd úgy vett fel az ölébe ahogy a gyerekeket szokta és kimentünk a konyhába. - Kapaszkodj, ameddig előveszem a tablettát. - suttogta a fülembe majd erősebben karoltam a lábammal a derekát és a karommal a nyakát. - Szólj ha nehéz vagyok. - halkan motyogtam. - Soha. - majd adott egy puszit az arcomra. Leült velem egy székre én pedig még mindig az ölében, vele szemben voltam. Amint lenyeltem a tablettát és le tettem az üres poharat az asztalra vissza fordultam Germanhoz. A fájó fejemet az övének döntöttem miközben elkényelmesedtem rajta. - Jen és Colin nem jutottak haza. - a romantikus csendet ezzel a mondattal törte meg közöttünk férjem. Amikor a szőkeség és a barátja felé fordultam inkább becsuktam a szemem és elnevettem magam. - Azt mondhattad volna hogy a takaróért se voltak képesek elmenni. - fúrtam a vállába a fejem. - Nem kérdezted. - vigyorgott. - Na jó, én hozok nekik egy takarót. - álltam volna fel de German hamarabb tette ezt meg így én az ölébe maradtam. - Nekem így is jó. - mosolyogtam majd a lábammal kicsit erősebben fogtam a derekát az államat pedig a vállára helyeztem és behunytam a szemeimet. Előszedett vagyis szedtünk 2 plédet majd a turbékoló gerle párunkra terítette őket férjem. - Remélem a gyerekek szobájába senki nem ment be. - néztem páromra. Nem mondott semmit csak elindult velem a szobák felé. Szerencsére egyiküknek sem jutott eszébe bemenni. - Meddig akarsz még így mászkálni velem? Fel kéne öltözni. - öleltem magamhoz. Mellesleg rajtam csak German egyik hosszú inge volt rajta pedig egy melegítő nadrág. - Nem tetszik a kilátás? - nézett a szemembe. - Imádom - adtam a hasára egy puszit - de más azt nem láthatja. - komoly tekintettel néztem rá ő pedig csak nevetett. - Akkor nevess ki. - durcázva ugrottam ki az öléből és szaladtam be a szobába. - Hé, óvodás - mosolyogva jött be. - Utálom amikor így mosolyogsz. - erre a mondatomra lefagyott a mosoly a képéről. - Ilyenkor újra beléd szeretek és ilyenkor ellenállhatatlan vagy. - húztam magamra nyakig a takarót. Csendben vártam hogy mi fog történni amikor két erős kart éreztem magam körül aztán felemelkedtem. 2 másodpercen belül kidugtam a fejem a takaró alól és a férjemmel találtam szemben magam, a karjaiban voltam, így feküdt velem én pedig össze gömbölyödve feküdtem az izmos felső testén. Így feküdtünk csendben egy darabig majd German fentebb húzott. - Annyira szeretlek - adott egy puszit a homlokomra. - Én jobban - néztem rá majd adtam egy puszit az orrára. Még nem húzódtam el tőle teljesen ő rögtön az ajkaimra tapadt. Pár perc csókolózás után elhatároztuk hogy felöltözünk és át nézünk a gyerekekhez. Amikor átmentünk a Rafael és Oliver fent voltak és játszottak a mi törpéink még aludtak pedig már ilyenkor játszani szoktak. Rafaval és Olival beszélgettünk aztán haza mentünk férjemmel és elkezdtünk össze rámolni. Pár óra elteltével nálunk már rend volt így kénytelenek voltunk felkelteni a Morrison, O' Donoghue párosunkat. - Jen - ráztam meg óvatosan a vállát de semmi - Jen ébredj. - szerencsére Colin felébredt. Óvatosan kimászott Jen mellől majd felöltözött, betakarta barátnőjét, a karjába emelte és segítettem neki haza jutni. Útközben elmondta hogy Jen nagyon mély alvó ami amúgy nem feltűnő... A mi házunk már tiszta volt úgyhogy átmentem Ginniékhez akik már áthozták a két fiút így mi mentünk a mi porontyainkért. Még mindig aludtak így ölbe vittük őket haza le tettük őket aludni aztán leültem a kanapéra German kíséretében és elindított egy filmet. Amikor két testvér pár játszott benne eszembe jutott a gyerekkorom a nővéremmel. Aztán az is hogy ma 20 éve vesztettem el őt. German a film közben elment a mosdóba, pont annál a résznél ahol szükségem lett volna rá. Az idősebbik lány testvér meghalt a filmben. Már nem bírtam tovább berohantam a szobámba és sírtam. - Angie, mi a baj? - ölelt magához German. Én nem válaszoltam csak zokogtam és zokogtam. - Shh, nincs semmi baj. Én itt vagyok. - csitítani próbált de kevés sikerrel. Körkörös mozdulatokkal járta végig tenyere a hátamat és puszilgatta a fejemet. Nem tudom hogyan és miért de olyan megnyugtatónak találtam ezt az hogy éreztette velem hogy itt van és vigyáz rám, hogy pár percen belül megnyugodtam. - Annyira hiányzik. - töröltem le a könnyeimet. - Tudom, nekem is. - halványan mosolygott - De mi itt vagyunk egymásnak. - nyomott egy csókot a homlokomra majd szorosan megölelt. - Ne hagyj itt kérlek! Ne hagyj itt mint a többiek... - motyogtam miközben újra legördült pár könnycsepp az arcomon. - Soha, soha nem hagylak itt. - ölelt továbbra is.   - Köszönöm. - újra úgy voltunk mint reggel. Az ölében ültem, vele szemben. - Emlékszel amikor a tetkó szalonban voltunk? - mosolyogva nézett rám. - Nem tudnám elfelejteni. - nevettem rá - Két félig részeg 18 éves gyerek bemegy és kidobják őket. - mindketten nevettünk. - Legyen közös tetkónk. - fogta meg a kezem. - Te akarsz azt akarod hogy varrjanak valamit a testedre valamit? - meglepődtem azon amit mondott. A kérdésemre bólintott. - Ki vagy te és hová vitted a férjemet? - nevettem. - Ki vagyok én? - rám nézett én pedig bólintottam - Az aki a világon a legjobban szeret. - mosolygott majd megcsókolt. - Nem igaz! - rontott be hozzánk a kislányunk - Én szeretem anyát a legjobban. - mászott közénk. - Így igaza! Te szerettek engem a világon a legjobban. Te az öcséd és apa. - mosolyogtam a lányomra miközben szorosan megöleltem. - Anya én annyira éhes vagyok hogy az elmondhatatlan. - engedett el Valeria. - Én is éhes vagyok. Apa, te éhes vagy? - néztem a férjemre. - Nem kicsit.  - lányomra emelte tekintetét - Mi lenne ha ma mi csinálnánk anyának reggelit? - vette az ölébe Valeriát az apja. - De dél van. - nevetett a lányom. - Akkor főzünk valami finom. - mentek ki én pedig mentem utánuk. - Apa süssünk is! - ötletelt a lányom. - Mit szeretne sütni az én hercegnőm? - hallottam ahogy előkészülnek a sütés,főzéshez. Bementem kisfiam szobájába és felébresztettem. - Szia álomszuszék! - mosolyogtam rá miközben fel vettem az ölembe.- Anya, kérhetek kakaót? - álmosan dőltette fejét a vállamra majd kimentem vele a konyhába. - Csináljunk kakaót. - adtam a fejére egy puszit majd neki láttam a többiek mellett szorgoskodni a konyhában.  Amint a kisfiam megitta a bögrében lévő barna italt kezdett magához térni az álmok világából és ő is besegített a főzésbe. - Anya te mit csinálsz? - nézett rám a kisfiam. - Fel vágom a húst. - mosolyogtam rá. - De MI főzünk NEKED. - emelte ki a "mi" és a "neked" szavakat - Ülj le, ma mi főzünk. - lökdösött el a székig majd le kellett ülnöm. - Hihetetlen hogy kitiltottatok a konyhámból. - kiabáltam a kanapéról, persze választ nem kaptam. Unottan kapcsolgattam a távirányítóval, egy normális műsort keresve de nem jártam sikerrel. Fel álltam és elmentem egy pohár vízért. - Anya!! - egyszerre fordultak felém a gyerekeim. - Mi az? Már inni se lehet? - mentem volna a hűtőhöz de a két kicsi elé állt. - Srácok kérlek engedjetek oda hogy kitudjam venni az innivalót. - Ömm azt nem lehet. - kezdte Valeria - Igen, túl hideg lenne. - mentette a nővérét Rugge. - Kérle - nem tudtam befejezni a mondatomat mivel a férjem felkapott a lábamnál fogva és kiszaladt velem a konyhából. - Ne szivassatok már. - mondtam amikor letett az ágyra a férjem. - Meglepetést csináltak neked. - adott egy puszit az arcomra. - És mi az? - kíváncsiskodtam. - Ha elmondanám nem lenne meglepetés! - adott egy csókot a számra és ahogy az ajkai az enyémet érintették azzal a lendülettel borultunk az ágyra. Persze mindkettőnket kényelmes volt így de tudtuk hogy a gyerekek egyedül vannak így pár perc után rögtön kimentünk a konyhába. Én kaptam inni aztán felmentem Lanahoz. - Helloka! - tettem meg az utolsó lépcső fokot is. - Szia, a konyhába gyere! - kiabált barátnőm aki a húgával főzött a konyhába. - Sziasztok! Azért jöttem hogy szóljak ma nálunk alszol. Tudod esküvő előtti utolsó nap. - vigyorogtam. - Ne is emlékeztess olyan ideges vagyok hogy az nem igaz. - kavargatta gázon lévő ételt. - Nyugi, minden jó lesz. - öleltem meg aztán Flórához léptem - Jó újra látni! Na milyen volt Balin a barátoddal??? - szinte a képébe másztam. Flóra eleinte meg se szólalt csak elpirult. - Te láttad már az a pasit? Én kidőltem tőle. - szólalt meg Lana. - Mi a neve? - érdeklődtem. - Matt. - mosolygott - Egyébként fantasztikus volt vele, aranyos kedves és törődik velem. Mondjuk kicsit idősebb de az nem baj. - mosolygott folyamatosan majd bement a szobájába. - Mutass róla képet! - fordultam barátnőmhöz. - Szerintem nem kell róla kép. - fejével a hátam mögé mutatott ahol ott állt maga az isten. - Angie, bemutatom a barátomat Mattet. - kézen-fogva jött ki azzal a cseszett jó palival a szobájából.

- Szia, Angie. - oda mentem és kezet fogtam vele. - Hello, Matt vagyok. - mosolygott majd kezet ráztunk. Úr isten még a hangja is tökéletes. - Flóra tudtam hogy jó ízlésed van. - kacsintottam rá majd vissza tértem Lanahoz. Egy darabig még maradtam aztán lementem megnézni hogy állnak a többiek az ebéddel. - Anya, anya!! - ugrott az ölembe Rugge. - Igen, kicsim. - mosolyogtam rá. - Kész az ebéd, gyere együnk! - majd letettem és a fürdőig versenyeztek a nővérével. - Hölgyem - fogta meg a kezemet German majd behúzott a konyhába. Az asztal csodásan volt megterítve és a tálból fenséges illatok áradoztak. - Remélem ízleni fog, csak neked csináltuk.  - mosolygott miközben hátulról ölelt át. - Köszönöm. - fejemet felé fordítottam majd a tenyeremmel megfogtam az arcát és hosszan megcsókoltam. - Tetszik? - jöttek hozzám a gyerekek. - Nagyon! - öleltem őket magamhoz. Amint German szedett mindenkinek észre vettem hogy az egyik kedvencemet a rakott pennét csinálták meg. - Megyek szólok Vilunak. - álltam fel mielőtt elkezdtem volna enni. - Majd én megyek. - egyszerre rohantak el a kicsik. A mutató ujjammal mutattam férjemnek hogy jöjjön közelebb és így is tett. Rá mosolyogtam majd megcsókoltam. Jobb férjet nem kívánhatnék. - Szeretlek! - suttogtam majd újra megcsókoltam. - Én jobban. - adott egy utolsó csókot majd a gyerekek vissza jöttek Violettával és Leonnal. Rengeteget beszélgettünk majd én felmentem Lanaért és lerágattam hozzánk. - Srácok ma egész nap játszhatunk. - mosolygott Lana aztán a gyerekekkel együtt elvonult. - Hé törpék mi is megyünk! - mentek a többiek után Leonék is. Ekkor jött le a lépcsőn Matt és Flóra. - Sziasztok! - mosolyogtam rájuk. - Hello. - köszöntek - Azt hiszem még nem mutatkoztam be - jött hozzánk közelebb a jóképű emberke - Matt vagyok. - nyújtott kezet a férjemnek. - German. - az arcán láttam hogy nem tetszik neki a pasi. - Azt akartam kérdezni hogy te véletlenül nem énekesnő vagy? - mosolygott rám Matt. - Már nem de aranyos hogy felismertél. Énekeltem igen. - mosolyogtam. - Haragudnál ha csinálnánk egy képet? - továbbra is mosolygott miközben elő vette a telefonját. - Matt. - szólt rá Flóra. - Hé nyugi, legalább van egy rajongóm. - nevettem majd csináltunk egy szelfit a rajongómmal. - Melyik a kedvenc számod? - ha már ismer akkor miért ne. - Az All About Us. Arra a zenére táncoltunk először. - mosolygott a barátnőjére. - Olyan aranyosak vagytok. - ez után a mondatom után a férjemre néztem ő pedig dühösen nézett az új fiúra. Flóráék hamar elmentek így nem lett nagyobb a feszültség. - Mi lenne ha nem lennél féltékeny? - nézem a páromra. - Mi lenne ha nem olvadnál el attól a vézna gyerektől? - flegmán vágott vissza. - Nem olvadok el csupán kedves vagyok! - éreztem hogy ennek nem lesz jó vége. - Nem? Úgy nézel rá mint aki arra vágyik hogy - inkább nem fejezte be a mondatot mivel a kicsik is meghallhatják a vitánkat. - Nevetséges vagy! - ezzel a mondattal indult el sétálni. Egészen késő estig bolyogtam a sötét utcákon majd olyan 10 óra felé haza mentem. Már mindenki aludt így én is lefeküdtem a kanapéra és elaludtam.

6
november
Germangie 182

Sziasztok! Huhaa, azt hiszem ennyire hálás és boldog még nem voltam senkinek. Ma 2 éve hogy létre hoztam a blogot. 2 éve követitek a blogom és szeretitek és olvassátok ami nekem többet ér bárminél! Nem hittem hogy idáig eljutok és hogy valakitől/valakiktől annyi szeretetet és bíztatást kapok mint tőletek. 2 év alatt 59000-nél is többen lettünk ami számomra leírhatatlan boldogságot okoz. Köszönöm nektek hogy vagytok nekem, hogy vagytok a blognak hogy olvassátok és hogy szeretitek! Köszönöm szépen! Ha hiszitek ha nem a könnyeimmel küszködve írom most a sorokat mert elmondhatatlan érzés ez nekem! 2 éve azt se tudtam mit akarok hogy miért fogtam bele meg hogy minek és hogy mit érek el vele és hogy mi lesz a vége. most pedig itt hullanak a könyneim a boldogságtól, a hálától és a szeretetektől. 2 éves a blog!! Még mindig felfoghatatlan számomra! Megint csak annyit tudok mondani hogy köszönöm szépen!

2014.11.07 felejthetetlen dátum számomra

( tudom hogy holnap van de holnap nem lesz időm )

A link a végéhez: https://www.youtube.com/watch?v=q8TjMLYZP38 valahogy így csak szikla és sziget nélkül :3

* Angie szemszöge *

Mielőtt Germannal elindultunk volna a boltba berontottunk Lanaékhoz és megkérdeztük ki akar jönni. Rafa egyből kiugrott a vigasztaló galambok közül és felmentem vele átöltözni. A kissrác rögtön a falnak támasztott bőröndhöz ment eldöltötte, kicipzározta majd előszedte a ruháit. - Héé, fordulj el! - szúrós tekintettel még is vigyorgó arcal nézett rám én pedig elfordultam ameddig ő elintézte a ruha cserét. - Angie kissé megszeppenve és szomorúan szólított meg 5 perc elteltével - segítesz? - szipogott majd elém totyogott. A nádrág egyik fele rajta a zokni a kezén a pólója pedig a földön. - Hozd ide kérlek a felsődet is. - rá mosolyogtam majd felvette a földön heverő textilt. - Én megpróbáltam úgy ahogy anya szokta - kis szünetet tartott - de nem sikerült. - majd lehajtotta a fejét. - Kincsem, ne bánkodj. Anyukád ha most nincs is itt és már nem látod, csukd be a szemed és gondolj rá. Mindig a szívedben fog élni az emléke. - magyaráztam neki miközben felöltöztettem. - Biztos? - bizonytalankodott. - Biztos. - a mutato ujjammal megpöcköltem az orrát amit ő egy mosollyal koronázott meg. - Megyünk? - mosolygott rám én pedig bólintottam.Ki sétáltunk a kocsihoz ahol már férjem várt ránk. Amint beértünk a szupermarketbe Rafa beült a bevásárló kocsiba és elkezdtünk vásárolni. - Te kérsz valamit? - mosolyogott férjem Rafaelre miután másfél óra alatt sikeresen bevásároltunk. - Igen! - mosolygott majd German felé nyújtotta a kezeit hogy kiszedhesse a kosárból és kézen-fogva mentek el az édességek felé. - Na melyik legyen? - mentem utánuk. - Nem tudom - nézett körbe a magas polcokon ahol mindenféle édesség volt. - Akkor 5 dolgot válassz és aztán menjünk. - mosolyogtam rá és elkezdte összeszedni a kedvenceit. - Én is akarok 5 dolgot összeszedni. - keresztbe tett kézzel állt velem szemben párom mire én csak nevetni tudtam. - Oké de az ötödiket ajánlom hogy én is szeressem. - közelebb léptem hozzá majd egy apró csókot nyomtam a szájára és elment összeszedni a fogára való dolgokat. - Itt vagyok! - futott hozzám mosolyogva Rafael. - Na mit veszünk? - vettem fel az ölembe. - Mogyoróvajas kekszet és ilyen rózsaszín oreo-t. - mosolygott. - És a többi? - meglepetten néztem rá. - Szedünk a gumicukrokból? - kérdezte mire én bólintottam. - Melyikből legyen? - letettem a földre hogy választani tudjon. A választása a jégkrém alakúra, a teknősösre és a kólásra esett. - Köszönöm. - mosolygott majd kaptam egy puszit az arcomra.Ez után German is vissza tért így Rafa vissza ült a kocsiba és a kassza felé indultunk. - Láttam. - súgta a fülembe German. - Mit? - elképzelésem sincs hogy miről beszél. - Ahogy puszit adott az arcodra. - halkan mondta majd kifizette a cuccunkat és haza indultunk. - Komolyan? Ő egy kisfiú, egy négy éves gyerek. - mire a parkolóba megtaláltuk az autót addigra Rafael elaludt így óvatosan beraktam a gyerekülésbe és becsatoltam. - Hé, - megfogott és magához fordított - még Rugge se adott rá puszit ezért addig ameddig ő nem ad csak én adhatok. - a végére ő is elnevette magát. - Idióta - nevettem.  - De a te idiótád. - majd puhán megcsókolt. - Azt hittem máshol szeretsz puszilgatni de akkor marad arcom, ahogy szeretnéd. - majd beültem a kocsiba. - Nem úgy gondoltam. - ült be mellém majd az utat az alvó gyerek miatt csendben tettük meg. - Mikor érünk haza? - ébredezett Rafael miután már másfél órája a dugóban ülünk. - Nem tudom, nagyon hosszú sor áll előttünk.  - néztem hátra. - Angie, megkaphatom a gumicukrom? - dörzsölte meg a szemét a nem rég ébredt fiú. - Éhes vagy? - kérdeztem mire ő bólintott. - Megyek veszek enni. Szerintem nem juttok messzire. - majd kiszálltam a kocsiból és az utcán lévő hot dog árúshoz mentem. Vettem 3 hot dog-ot aztán vissza tértem a kocsiba. - Tessék kicsim, jó étvágyat! - mosolyogtam majd odaadtam neki az ebédjét. - Köszi! - mosolygott majd bele kezdett a hot dog-ba. - Neked is hoztam. - fordultam férjemhez mielőtt megkérdezte volna hogy "és én?". - Köszönöm. - majd egy csókot nyomott az arcomra. Még 15 perc várakozás után végre kikerültünk a dugóból és haza értünk. - Már azt hittem sosem érünk haza. - szálltam ki a kocsiból és segítettem Rafanak is, ő pedig rögtön beszaladt a házba. Miután kiszedtünk mindent a csomagtartóból mi is követtük a kis srácot. - Már azt hittük eltévedtetek. - üdvözölt minket a barátnőm. - Hatalmas dugó volt. - tettük le a szatyrokat a pultra és elkezdtünk pakolni. Közben a gerle pár is besegített így gyrosabban haladtunk. - Angie, megkaphatom a gumicukrot? - szaladt hozzám az ifjabbik Maguire. - Persze, a kekszeid pedig itt lesznek a szekrényben ha kéred szólj és elő veszem. - mosolygtam majd odaadtam neki a gumicukrot. - Rafael, ugye megköszönted? - nézett a fiára Sean. - Igen apa! - mosolygott miközben az édességét majszolta. - Te mégis mit csinálsz? - értetlenül néztem Seanre aki a pénz tárcáját vette elő. - Kifizetem. - vette elő a pénzét. - Na ezt most felejsd el és addig rakd el a bukszádat ameddig nem leszek ideges. - hiába mondtam hogy ameddig nem leszek ideges már az voltam. - Angie ez nem így megy. - nézett rám. - Amíg Angie kórházban volt, amíg én nem voltam itt ti még többet adtatok nekik. Ez a legkevesebb úgyhogy rakd el. - férjem higgadtan lerendezte Seannel a dolgot. - Áááá! - sikítottam. - Angie - szalad hozzám German - Mi történt? - aggodalmasan nézett rám miközben én csak vigyorogtam. - Újra rajta van a gyűrű!! - vigyorogva ugráltam Lana és a férjem között. - Ezért még kapni fogsz, tudod te hogy megijedtem? - nézett rám German miközben a szívét fogta. - De akkor is!!!- a tekintetemet férjeméről Lanaéra szegeztem - Nem megmondtam hogy úgy is kibékültök!! - ölelgettem. - Örülök hogy így örülsz de segítened kell! - határozott és komoly arccal nézett rám. - 3 nap múlva esküvő! - mégjobban elöntött az adrenalin és mégjobban felpörögtem. - Ha te így reagálsz mi lesz Bexszel. - nézett rám Sean mire mindenki felnevetett. - Én megyek a többiekért! Hozom a lányokat! -  majd fel szaladtam Bexhez. - Bex!! - üvöltöttem. - Angie, nyugi itt vagyok, mi a baj? - jött ki a szobájából vörös hajú barátnőm. - Folytatnunk kell a szervezést!! 3 nap és esküvő!! - amikor közöltem a jó hírt neki is az volt a reakciója mint nekem. - Én hívom a fodrászt és a manikűröst addig te szólj a többieknek meg kell szerveznünk a lánybúcsút. - ment a telefonjáért én pedig mentem tovább. - Lana!! - kiáltottam. - Mondjad! - üvöltött ki a szobájából. - Menj fel Bexhez. Mindjárt jövök a többiekkel. - a következő házba mentem és szóltam Ginninek, Emilienek és Jennek is. Amikor mindenkit összeszedtem felmentünk Lanahoz. - Itt vagyunk! - ugrott be mindenki előtt Jen az ajtón. -Na szóval, - kezdett bele a Bex mi pedig körbe ültük őt az ágyon - a mai napot nem számítva 3 napunk van, ami azt jelenti hogy két éjszakánk van. Úgyhogy bele kell húznunk. - elővett egy lapot és egy tollat. - Mindenképpen kell egy lánybúcsú és az esküvő előtti éjszakát nem tölthetitek egy házba szóval vagy nálam, vagy Jennél de esetleg a Charming családhoz is csatlakozhatsz egy éjszakára. - sorolta a dolgunkat Em. - Majd még eldöntöm de semmi szükség lánybúcsúra. - nézett ránk Lana. - Már hogy ne lenne? - háborodtunk fel Bexszel. - Oké,oké akkor lesz. - azt hiszem néha amikor egyszerre mondunk dolgokat meg tudjuk ijeszteni az embereket. - Van egy icipici gondom. - nézett ránk a menyasszony - Nincs tanum se koszorús lányaim. - erre mindenki felkapta a fejét. - Ugye viccelsz? Azt hittük azt már rég kiválasztottad. - szólalt fel Jen és Ginni. - Hát az úgy volt hogy amikor épp választani akartam akkor pont elhalasztottam az esküvőm. - egy kínos vigyor keretében mesélte el a történetet. - Komolyan? - néztem rá. - Hupsz? - kissé félve várta a reakciónkat. - Sis ez nem egy sima hupsz ez GIGA hupsz! - hangsúlyozta ki a giga szót Bex. - Mennyi az idő? - kérdeztem Ginnit. - Fél kettő, miért? - nem tudta mit akarok. - Mindenki nyomás a kocsikhoz 6-kor zárnak a ruhaszalonok. - majd mindenki egyszerre állt fel és én ma már másodjára indultam be a városba. - Huha, de sokan vagytok. - szólalt meg Rafael mielőtt elindulhattunk volna. - Rafa, ők a munkatársaim, Jen Emilie, Ginni és Bex. - mutatta be a fiának a többieket Sean. - Sziasztok! Rafael vagyok. - barátságosan mosolygott rájuk a kisfiú. - Szia Rafael! - kórusban köszöntek neki a lányok. - Állj, - kapott a fejéhez Goodwin - ő a kisfiad? - nézett Seanre Ginnifer. - Igen. - büszkén mosolygott. Mielőtt elindultunk volna vásárolni még mindenki szórakozott kicsit Rafaellel aztán mentünk. - Basszus! - szólalt meg hirtelen Lana a kocsiban. - Mi a baj? - egy emberként fordultunk hozzá. - Nem tudom mi a mérete a húgomnak. - ütötte a fejét a ülésemnek. - Nyugi M-es a mérete. - nyugtatgattam a barátnőmet. - Esküszöm jobban ismered a húgom mint én. - hálás tekintettel nézett rám. - Tudom - elégedetten mosolyogtam - de mindenki emelje meg magát és ki a kocsiból. - leparkoltam aztán bementünk abba az üzletbe ahol a ruhát vettük. - Milyen színű legyen? - nézett Lanára Ginni. - Amilyet szeretnétek nekem teljesen mindegy ült le egy székre mi pedig elkezdtünk bóklászni az üzletbe. - Ha fehér fekete csipkével az gáz? - néztem Emilieire. - Szerintem nem de én találtam egy álom szépet. - ugrott elő a másik sorról Bex. -Úristen! - kissé dühösen néztem rá - A szívbajt hoztad ránk. - csatlakozott Emilie is. - Jó,jó bocsi de találtam egy gyönyörű ruhát. - folyamatosan ugrált és úgy nézett ki mint egy kislány a cukorka boltban amikor meglátja  az új szállítmányt. - Jól hallom, találtatok ruhát? - jöttek közelebb a többiek is. - Igen!! - majd a vöröske elugrált a ruháért.

- Azta! Ez nagyon szép! Ti mit gondoltok? - néztem Ginniékre. - Imádom. - ijesztő hogy mindhármon egyszerre mondták de kezdem megszokni. Oda mentünk az eladóhoz és kértünk mindenki méretében egyet pedig rögtön odaadtunk Lanának hogy rakja el a húgának. Amint mindenki belebújt a ruhába a menyasszony elé vonultunk. - Na milyen? - fordult meg Bex. - Imádom! - mosolygott Lana. - Lányok az igazság az hogy Flórának más ruha kellesz mert ő lesz a tanu. Beugrott hogy őt már megkérdeztem. - nézett ránk Lana. - Akkor vele majd eljövünk holnap. - mosolygott Em. - Írt, hozza a ruháját. - mosolygott Lana majd elvonultunk levenni a ruhákat. 20 perc múlva már a kocsiban ültünk és hazafelé tartottunk. - Ang, Viluék mikor jönnek? - dugta előre a fejét 2 ülés között. - Holnap. - majd beugrott - Kell egy bébiszitter. Gondolom a fiúk sem fognak egy helyben üldögélni amíg mi bulizunk, kell egy bébiszitter. - magyaráztam. Amint haza értünk mindenki körbe telefonált majd sikerült a környék legmegbízhatóbb gyerek csőszét lefoglalnunk holnap estére.

-------- Másnap késő délután-------

Ma lesz Lana bulija így ameddig ő elmegy a reptérre addig mi puccba vágjuk a lakásomat az ő lakását és Bexét is mivel ebben házban rendezzük a bulit. - Angie, gyere egy kicsit. - hívott be a szobába German. Amint beléptem férjem kulcsra zárta az ajtót majd közelebb jött hozzám. - Ugye tudod hogy nem jó az időzítés? - karoltam magamhoz miközben a kezei a derekamon pihentek. Figyelembe se véve amit mondtam megcsókolt majd egyre szenvedélyesebben csókolóztunk. - Mennem.....kell. - mondtam miközben még mindig csókolóztunk. - Ha este valami váratlanul érne ne lepődj meg. - kacsintott majd kiment. - Ezt hogy érted? - szaladtam utána. - Majd megtudod. - és átment a fiúkhoz. - Mit fogsz megtudni? - nézett rám Jen. - Remélem semmit. - majd folytattam a díszítést. Fél órán belül készen lettünk és a bébicsősz is ideért. Nem sokára az unokahúgomék is megérkeztek a gyerekeimmel Flórával és persze Lanaval. - Be ne merj menni! - ölelgettem a lányom miközben Lana után kiabáltam. - Miért?? - durcásan fordult felém. - Először mutassuk be a bébiszitter a babáimnak és a kis Charmingnak. - vettem az Rugget, Valeriát és Olcsit pedig German és Josh hozta. - Gyerekek, őt itt Zara ő fog ma este vigyázni rátok és játszani veletek amíg anyáék elintézik a dolgukat. - elég ha azt tudják hogy dolgunk van, nem kell hogy tudják hogy anya és apa kissé leissza magát és bulizik. Kis idő után már játszott is így mi mehettünk is hozzánk. - Na drágám ezt rád adom - majd egy szalagot adtam rá amire rá volt írva hogy elkelt. Bekopogtam jelezve hogy jövünk és bementünk és kezdődhetett a buli. Éjfélre mindenkiben volt egy kanyarral vagy kettővel úgyhogy már senki sem volt józan. - Lányok még ilyen jól nem éreztem magam, köszönöm! - emelte az égbe a pezsgős poharát Lana majd mindenki megitta a sajátját. Ekkor következett be a "majd megtudom" amit férjem mondott délután.  Fél mesztelenül törtek be hozzánk a fiúk. Mondanom sem kel mindenki menekült és sikított de elkaptak minket. Mindekinek az arcára két barna és zöld csík volt húzva de senki sem értette hogy miért. ( ezt a berontásos dolgot úgy képzeljétek el mint a Mamma mia-ban, fent lesz a link ) Én bírtam a legtovább menekülni de German elkapott és a szobánkba vitt. - Mondtam hogy ne lepődj meg. - mosolygott majd bekulcsolta az ajtót, magához húzott és vadul megcsókolt. Az ajkaink vad táncot jártak miközben férjem a falnak nyomott és a kezével bejárta az egész testemet. Pár perc múlva már a nyelveink is táncoltak az ajkainkkal együtt. Levette a felsőmet majd az ajkaimról átvándorolt a nyakamra és azt lepte be nedves csókokkal. Azt hiszem innentől eltudjátok képzelni hogy folytatódott az én és a többiek éjszakája is.

23
október
Germangie 181

- Noel Rafael Maguire - mosolygott Sean az alvó tündérre. - Aludjatok, majd reggel még beszélünk. - majd mi is elmentünk aludni. Reggel én keltem fel a leghamarabb így főztem kávét, készítettem egy kis pirítóst és egy kis bundás kenyeret is. Megterítettem majd az ételt és a kávét is az asztalra helyeztem. - Jó reggelt - karolt át hátulról férjem mire én egy aprót ugrott miközben mosogattam. - Utálom amikor ezt csinálod. - motyogtam miközben German nevetett. - Mikor keltél? - még mindig magához karolt én pedig elzártam a vizet és megtöröltem a kezeimet. - Maximum 20 perce. -  felé fordultam és átkaroltam a nyakát. - Felébreszthettél volna. - húzott még közelebb magához. - De olyan békésén és aranyosan aludtál. Nem volt szívem felébreszteni. - döntöttem a fejem az övének. - Kár. - mosolygott majd puhán megcsókolt. - Pedig akkor nem ijedtél volna meg. - vigyorgott. - Fogd be. - egy aprót nevettünk mindketten majd magamhoz húztam és szenvedélyesen megcsókoltam. - Fúúúújj - hallotuk meg pár perc csókolózás után Rafael hangját. - Szia Raphael, jól aludtál? - mosolyogtam rá. - Igen, nagyon kényelmes az az ágy. - mosolygott miközben leült az asztalhoz. - Egyél amit szeretnél. Inni kérsz valamit? - nem lehet nem mosolyogni erre a kölyökre. - Kakaó van? - nyelte le a falat bundás kenyeret. - Van. - meg csináltam neki egy bögrébe az innivalót és odaadtam neki. - Jó reggelt! - jött ki a a konyhába Lana. - Szia! - kissé kínos volt a helyzet. - Szia! - Rafa aranyosan mosolyogtt rá. - Szia! - mosolygott meglepetten Lana - Angie meddig aludtam? Csak mert az oké hogy egy éjszaka alatt csináltok gyereket de az nem nő meg ekkorára. - mellém állt majd a fülembe súgta. - Hülye - nevettünk Germannal. - Én Rafael vagyok, te ki vagy? - csilingelő hangja betöltötte az egész házat. - Én Lana vagyok. - mosolyogott a fiúra. - Lana - elgondolkozott - Ismerős a neved - megrántotta az aprócska vállait - de nem tudom honnan. - majd tovább ette a bundás kenyerét. - Egyél valamit. - nézett a férjem barátnőmre. - Majd később, köszi. - mosolygott. - Lana eszel velem? Kéérleek! - lebiggyeszetett ajkakkal nézett Lanara. - Annyira aranyos vagy hogy neked nem lehet nemet mondani. - mosolyogott majd leült mellé és ő is elkezdett enni. - Persze nekem tudsz nemet mondani. - duzzogot German. - Maradj csendbe te nem vagy aranyos. - nézett férjemre Lana. - Nekem az vagy ha ez elég neked. -  mosolyogva adtam egy puszit az arcára. - Bőven elég. - mosolygott.  Közben Lana és Rafa végig beszélgettek így mi elvonultunk és hagytuk őket. - Miért van egy olyan érzésem hogy Lana nem tudja ki is Rafa? -mentem be a telefonomért Germannal a szobánkba. - Mert nem tudja. Ennek nem lesz jó vége. - ült le German az ágyra én pedig az ölébe úgy hogy a lábaim a dereka körül voltak. - De ha így fogsz telefonálni ennek se lesz jó vége. - kajánul vigyorgott én pedig csak a szemeimet forgattam. - Szia Vilu! Minden rendben? - vette fel az unokahúgom a telefont. - Szia, igen! De még egy gyereket se tudok a telefonhoz hívni mert alszanak. - mielőtt a telefonhoz kértem volna az egyikőjüket Violetta megelőzött. - Okés, akkor majd ha felkeltek felhívsz? - még váltottunk pár mondatot aztán megszaítottuk a vonalat. - Én szóltam hogy nem lesz jó vége. - majd szenvedélyes megcsókolt a férjem. - Akármennyire is csábító az ajánlata Mr. Castillo kint van egy négyéves kisfiú és Lana is itt van és nem akarom hogy olyat lássanak amit nem kellene. - rá kacsintottam majd egy gyors csók után felálltam és kimentem a konyhába. Ebben a pillanatban lépett ki Sean a fiam szobájából és egyenesen a konyhába ment. - Jó reggelt! - köszönt majd leült Rafa mellé. - Rafa, Lana hol van? - érdeklődtem a kakóját szürcsölő kisfiúnál. - Azt mondta felmegy és felöltözik, de mindjárt vissza jön. - törölte meg a száját. - Te találkoztál Lanaval? - nézett a fiára Sean. - Igen, nagyon kedves és aranyos is! - mosolygott majd az apja ölébe mászott. - Igen és szép is. - mosolygott Sean. - Felmegyek Lanaért már olyan rég óta fent van. - Sean le tette a földre majd a kisfiú felment.

* Lana szemszöge *

Rafaellel már befejeztük a reggelit így feljöttem átöltözni. Kinyitottam a szekrényemet majd amint megpillantottam a fehér ruhámat rögtön sírni kezdtem. Becsuktam a szekrényt, leültem az ágyra és sírtam. 10 perc múlva kopogtak az ajtómon. - Ki az? - gyorsan letöröltem a könnyeimet. - Én vagyok az Rafael, bejöhetek? - szólt vissza egy angyali gyerek hang. - Gyere kicsim. - próbáltam mégjobban letörölni a könnyeimet, a vízes arcomat. - Lana, gyere - megállt előttem - miért sírtál? - szinte a nézéséből lehetett tudni hogy milyen együtt érző kis sráccal van dolgom. - Hosszú történet de te hogy-hogy itt vagy? - egy mű mosoly keretében néztem rá. - Hát már régóta fent vagy jöttem hogy megnézzem hogy jól vagy-e. - jött hozzám közelebb a még mindig pizsamában lévő kisfiú. - És nem vagy jól mert sírtál. Ha én sírok akkor én mindig rosszul érzem magam vagy szomorú vagyok de van amikor azért sírok mert hiányzik valaki vagy amikor anya kiabál.. - elém állt és megfogta a kezemet. - Ilyen tündéri kisfiúnak mint te nem szabad szomorúnak lenni. Mindig mosolyogj. - adtam egy puszit az arcára. - De te is szomorú vagy. Elmeséled? Kérlek - ilyenkor van az a helyzet amikor nem tudsz nemet mondani a gyerekeknek. - Tudod - az ölembe ültettem - van egy nagy fiú akit nagyon, nagyon szeretek. - itt félbe szakított. - Teljes szívedből? - emelte fel a fejét a mellkasomról. - Igen - mosolyogtam - teljes szívemből. Eléggé mérges vagyok rá mert hazudott nekem és nem mondott el dolgokat. - Rafa folyamatosan figyelt - Kaptam tőle egy gyönyörű gyűrűt és lett volna egy szép nagy esküvőnk de ez mind oda lett. És most azért sírtam mert a szekrényemben megtaláltam a ruhámat amit a nagy napon viseltem volna. - Rafalelre néztem és azt hiszem kicsit sok volt neki ez az információ. - Hát ez nem jó. Ez sokkal bonyolultabb mint amiért én vagyok szomorú. Na de gyere menjünk le! - mosolygott majd lementünk a többiekhez. Amikor lementem Seannel találtam szemben magam. - Apa, lehoztam Lanat. - kézen-fogva jöttünk le a lépcsőn Rafaval. - Apa?! Ő a fiad?!? - dühösen néztem Seanre. - Igen. - miközben válaszolt a kisfiú elengedte a kezemet és közöttünk állt meg. - Szólhattál volna. - egyszerűen nem tudom miért nem mond el nekem ilyen dolgokat. - Akartam de megse hallgatsz már három napja. - emelte fel a hangját egy kicsit. - Bocsánat hogy én bízok benned de te meg nem. - én is hangosabbra váltottam. - Én bízok benned! - kiabált. - Akkor elmondtad volna hogy van egy fiad!! - kiabáltunk egymással. - Elég. - sírva kiáltott fel Rafael - Anya is így szokott veszekedni Scottal. Ti ne veszekedjetek! - majd berohant Ruggero szobájába. Seanre néztem majd ő is rám és a kicsi után mentünk. A szobában hason feküdve zokogott a kismanó. - Rafael, ne haragudj ránk. - ültem le mellé es elkezdtem simogatni a hátát. - Anya mindig kiabál otthon és én mindig sírok. - ült fel az ágyon megtörölve a szemeit. - De mi nem szoktunk kiabálni. Nyugodj meg nincs semmi baj, nem kell sírni. - mosolygott rá az apja. - Apa, mikor láthatom anyát? - szipogva nézett exemre a kisfia. - Gyere ide - majd óvatosan az ölébe emelte Rafaelt - Tudod anyának dolga van oda fent az angyalokkal és ott kell maradnia, most már ott lakik. - ekkor fogtam fel hogy miért van itt a kisfiú. - Akkor már soha többé nem látom? - újra eltört a mécses. - Nem kicsim, de ő lát téged oda fentről és vigyáz rád. Örökké vigyázni fog rád. - adott egy puszit az arcára Sean. - De legalább már tudom ki az apukám. - miután megnyugodott mosolygva pillantott fel az apjára és ő is vissza mosolygott a fiára. - Igen ez egy jó dolog. - szorosan magához ölelte. Az apa-fia jelenetet én némán néztem végig. - Lana, te is megölelsz? - félénken kérdezte meg tőlem a kisgyerek. - Hát persze hogy meg. - mosolyogtam majd Rafa az ölembe mászott és megölelt. - Srácok, mi elmegyünk a boltba jön valaki? - jött be Angie. - Én megyek!! - ugrott fel Rafa majd kivonult Angievel. - Lana beszélhetnénk? - fogta meg a kezem Sean és ezzel a lendületével maga elé fordított mielőtt kimentem volna a szobából. - Igen. - motyogtam miközben a földet bámultam. - Nem tudtam hogy van egy fiam. - erre a mondatára felkaptam a fejem. - Mi? - meglepetten néztem rá. Ez a helyzet egyre kínosabb. - A mai nappal együtt 3 napja tudom hogy Rafa a fiam. Az exem a válás után tudta meg hogy gyerekünk lesz de nem szólt róla. 3 napja éjszaka amikor a telefon hívást kaptam és elrohantam a rendőrségről hívtak. Az anyja meghalt egy balesetben és megkérdezték hogy vállalom-e a gyámságot. Mivel a fiam rögtön igent mondtam. Sajnálom Lana. Ha már így nem akarsz hozzám jönni én - egy csókkal szakítottam félbe. - Ne haragudj, annyira hülye vagyok! - a könnyeim már megint elő szöktek a szemeből és arcomon folytak végig - Sajnálom! Végig kellett volna hallgatnom téged! Sean nincs annál csodálatosabb amikor van egy gyereked. De te nem is tudtad és - ő is hozzám hasonlóan szakított félbe, egy szenvedélyes csókkal. Egy idő után abba hagytuk a csókolozást aztán Sean féltérdre ereszkedett. - Lennél a menyasszonyom, újra? - a zsebéből húzta elő a gyűrűmet. - Már kérni akartam azt a gyűrűt. - mosolyogtam majd újra az ujjamon díszelgett az eljegyzi gyűrűm. - Szeretlek! - magához húzott és újra megcsókolt a vőlegényem.

22
október
Germangie 180

*2 hét múlva*

- Angie gyere, már csak rád várunk! - üvöltött kintről Lana. Ma megyünk neki ruhát venni és már enyhén ideges. - Itt vagyok. - álltam meg mögötte. - Mehetünk? - nézett ránk Emilie. - Igen, már mindenki itt van. - miután letisztáztuk hogy mindenki meg van elindultunk. Miután egy féltucat boltot bejártunk végre képes volt rám hallgatni barátnőm így bementünk abba az üzletbe ahol még a múlthéten láttam egy gyönyörű ruhát. Szerencsére még megvolt az áruházban a ruhaköltemény így mielőtt bárki elszedhette volna előlünk leakasztottam és a királynő kezébe nyomta. - Vedd fel! - tuszkoltam be az öltözőbe. Kb. 4 perc múlva lépett ki az öltözőből és be kell hogy valljam jobban állt rajta mint azt ahogy elképzeltem.

- Lana ez... eszméletlen, csodaszép, gyönyörű, álomszép - dícsértük külömböző szavakkal. - Nekem is tetszik. - ment közelebb a tükörhöz hogy jobban szemügyre vegye magát a ruhában. - Akkor megtaláltuk? - nézett rá Jen. - Igen, meg. - mosolygott majd mindenki odament hozzá és közösen megöleltük. - Ha elszakad valaki almát kap tőlem. - nézett ránk a tipikus Evil Quenn nézésével. - Bocsánat felség. - Bex hozta a formáját mi pedig egy nagy lépést hátra léptünk a Lanatól miközben próbáltunk nem nevetni. Miután kinevettük magunkat a menyasszony levette magáról a kiválasztott ruhát kifizettük és mentünk is haza. Amint haza értünk Sean már a nyakunkon is volt. - Miért nem mutatja meg senki? - elszomorodva ült le a kanapára mivel senki nem hajlandó megmutatni neki a ruhát. - Azért mert azt csak az oltárnál fogod látni. - ültem le mellé. - De én most akarom. - duzzogot. - Én a helyedbe nem próbálkoznék. Olyannál van akihez nem tudsz betörni. - kacsintottam rá majd a lányom szobájába mert már egy ideje kiabálja hogy anya. - Mi a baj kicsim? - mentem be. - Viszket!! Mindenhol!!! - vakarta a kajrát amit piros pöttyök leptek el. - Kicsim, ne vakard! Csak rosszabb lesz! - vettem fel az ölembe. - De anya nagyon viszket és ég. - itt tört el a mécsesünk. - Kicsim, ne sírj anya mindjárt segít rajtad. - majd a hintőporért nyúltam és behintenttem vele a lányom bőrét. - Miért sírsz kicsim? - jött ki az apja a szobából. Valeria nem szólalt meg csak tovább zokogott és ölelt engem. - Bárányhimlő. - adtam választ a kérdésre. German tudomásul vettét jelezte azzal hogy bólogatott. Már tíz perce járkálok Valeriával hogy megnyugodjon és már eléggé nehéz így már alig bírom tartani. - Kicsim, gyere apához anya már nem bír el. - próbálkozott German. Valeria válasz helyett a fejét rázta és mégjobban hozzám bújt.  Fél óra elteltével végre megegyeztünk abban hogy lefekszünk az ágyra, de mire eljutottunk odáig már a láza is felment lányomnak így amíg German fiamat felügyelte én Valeriának adta be a lázcsillapítót és hintőporoztam a testét továbbra is. Miután már ez se sokat segített jöhetett félóránként a hűtőfürdő, 10 perc nyugi amíg aludt aztán minden kezdődött elölről. Hajnal négykor a lányom végre álomba szenderült aztán mire lezuhanyoztam rá kellett hogy ébredjek arra hogy készülődnöm kellene a forgatáshoz. Utolsó nap aztán 2 hónap szünet. Amint kész lettem elmentem a helyszínre majd egészen estig ott voltam. Nyolc órára hazaértem és újra kezdtem az éjszakás műszakot. A sorrend is úgyan az volt, lázcsillapító, hitőporozáz, hűtőfürdő 5 perc nyugi. Közben German lerendezte a kisfiamat, miután elvégezte a munkáját aztán elküldtem aludni. Szerencsére Valeria elaludt így én is tudtam aludni egy keveset.

*1 hét múlva *

Valeria sikeresen meggyógyúlt és Ru szerencsémre nem kapta el tőle a bárányhimlőt. Már 1 hete szünetünk van és lassan itt van a lányom 6. születésnapja. - Mit vegyünk a születésnapjára? - amikor láttam hogy a férjem is felébredt felé fordultam és ezzel a kérdéssel indítottam a reggelét. - Neked is jó reggelt! - újra behunyta a szemeit, átkarolt majd a fejét a párnába nyomta. Közelebb másztam hozzá és apró puszikkal leptem be az arcát, a nyakát és a hátát is. Amikor azt hittem nem reagál rá hirtelen felemelkedett és rámült, így én kerültem alulra. - Nem játszunk ilyet. - kómásan de vigyorogva nézett rám. - Pedig nekem tetszett. - vigyorogtam. - Akkor ez is tetszeni fog. - elégedetten elmosolyodott majd lehajot hozzám és szenvedélyesen megcsókolt. Közben a kezei a pólóm alatt már végig járták a testemet én pedig le vettem róla a felsőjét. Már a többi ruhától is kezdtem volna megszabadulni amikor German ajkai eltávolodtak az enyéimtől. - Lehet hogy - nem érdekelt a mondandója egy gyors mozdulattal én kerültem felülre és megcsókoltam miközben az ujjaimmal beletúrtam a hajába. De nem lehetett az amit én akartam mivel mihelyst újra az ajkainak estem maga alá fordított és elkezdte a nyakamat belepni apró nedves csókokkal. Lassan lekerültek a felesleges ruhák és már a dolog lényegén voltunk amikor megtörtem a csókunkat. - Ne fogd vissza magad - szinte nyögve kértem a férjemet. - Biztos? - lihegett én pedig folytattam a csókunkat. Kb. 3 óra elteltével elfáradtunk és vissza aludtunk úgy ahogy voltunk, azaz meztelenül. Be takaróztunk majd kis kifli nagy kifli alakban elaludtunk. Fél óra múlva muffin illatra ébredtem és rögtön felültem az ágyban, ezzel a mozdulatommal Germant is felkeltve. - Jó reggelt szépségem! - felült az ágyban és egy csókot nyomott az arcomra. - Jó reggelt ! - mosolyogtam rá - Te is érzed? - majd bele szippantottunk a levegőbe Muffin - egyszerre mondtuk ki a sütemény nevét. Kimásztam az ágyból, felöltöztem és kimentem a konyhába. - Jó reggelt! - mosolyogva köszöntöttem a már fent lévőket. - Neked is! - mosolygott rám Violetta - Apa még alszik? - kérdezte miközben a kezembe nyomott egy süteményt. - Már öltözik. - mosolyogtam majd beleharaptam a reggelimbe. - Anya, anya! Majd te is csinálsz ilyet reggelire? - szaladt felém lányom teli szájjal kiabálva. - Neked is jó reggelt édesem! És persze hogy csinálok. - adtam egy puszit az arcára. - Leon, Leon tedél le! - nevetett Rugge miközben Leon nyakában ült és úgy játszottak. - Jó reggelt! - vette le a nyakából Leon a fiamat. - Vilu, én is kérek muffint! - nyújtózkodott Ruggero a pult felé ahol egy nagy tálban hevert a sok finom süti. - Tessék - majd a kezébe adott egy gyümölcsöset. - Mennyi az idő? - érdeklődtem Violettánál amikor a férjem karolt át hátulról. - Fél 10. - majd egy puszit nyomott az arcomra. - Muffint? - mosolygott ránk Violetta. - Kérek. - szinte ki se mondta a válaszát már a szájába nyomtam egyet. - Ez finom. - teli szájjal dícsérte meg a süteményt. - Már tudjuk hogy Valeria miért beszél akkor amikor tele van a szájá. - persze erre a mondtara mindenki felnevetett. - Nekünk pakolni kéne. - nézett Leon az unokahúgomra. - Pakolni? Hova mentek? - kíváncsian néztem rájuk. - Haza - egyszerre mondták - El kell kezdeni az előkészületeket. De vissza jövünk Lana esküvőjére. - nyugtatgatott minket Vilu. - Hiányozni fogtok! - oda mentem hozzájuk és szorosan megöleltem őket majd a férjem is így tett. - Vilu, tényleg elmész? - könnyekkel teli szemekkel sétált hozzánk a kislányom. - Igen, de 2 hét és vissza jövök! Megígérem! - legugolt hozzá és megölelték egymást. - Veletek mehetek? Kérlek, kérlek, kérlek!! - kölyök kutya szemekkel nézett rájuk. - Ezt ne tőlünk kérdezd kicsim hanem anyától. - mosolygott rá Violetta. - Mindennap beszélünk és vigyáztok rá! - én kezdtem a mondatot és férjem fejezte be. - Köszönöm!! - ugrott az ölembe Valeria majd a Germant is megölelte. - Én is akarok menni! - szaladt hozzánk kisfiam is. - Drágaságom, te még ehez nagyon kicsi vagy. - vettem fel az ölembe. - És Violettáék nem is bírnának kettőtökkel. - adtam egy puszit az arcára. - De ne feledkezzetek meg Olgáról és a többiekről sem. - nézett ránk Vilu - Jöjjenek, semmi bajuk nem lesz vigyázunk rájuk! - kérlelt most már Violetta is minket. Én Germanra néztem aki egy aprót bólintott. - De onnan nem tudsz haza jönni és Lana sincs ott. - közöltem az életbevágóan szörnyű tényeket a kisfiammal. - Nem baj ott lesz Vilu. - mosolygott a 3 éves kisfiam. - Valeria akkor a szülinapoddal mi lesz? - néztem a lányomra. - Majd utána megkapom az ajándékomat. Tényleg anyu, kaphatok egy lovat? - mászott az ölembe Valeria. - Kicsim, egy ló ide éppenséggel elférne de etetni kell, takarítani kell utána és mit csinálnál vele? - ültem le vele a székre. - Meg szeretnék tanulni lovagolni. - nézett rám. - Biztos? De akkor nem lehet az utána hogy nem szeretném és hogy nem kell. - örülök hogy tudok vele komolyan is beszélgetni. - Rendben! - mosolygott. - Akkor majd megérdezzük anyával Eddyéket hogy megengedik-e. - adott a lányunk arcára German egy puszit.

* Este *

A gyerekek elmentek Leonnal és Violettával. Amikor vissza jöttünk a reptérről Lana várt a kanapénkon ülve. Amikor rám nézett láttam hogy pirosak a szemei és fel vannak dagadva, sírt. - Lana - oda szaladtam hozzá - mi történt? - Sean... - szipogott. - Mi van vele? Megsérült? - kérdezősködtem. - Van egy fia... - majd újra elsírta magát. - Mi az hogy van egy fia? - meglepetten és kissé letaglózva kérdeztem vissza. - Van egy négy éves fia. Sosem mesélt róla. Miért nem mondta el? Nem lett volna semmi baj nem haragudtam volna. De miért nem bízott meg bennem? - törölte le a könnyeit. - Talán ezt tőle kéne megtudnod. - megfogtam a kezét és tudtam hogy baj van. - Hol a gyűrűd? - aggódva néztem a gyűrűsujjára majd vissza emeltem a tekintetem az arcára. - Ha nem bízik benne nincs értelme az esküvőnek. - dobta ki az elhasznált zsebkendőt. - Ezt most komolyan mondod? - idegesen néztem rá. - A lehető legkomolyabban. - itt félbe szakítottam. - Szereted őt Lana, ne hülyéskedj!  Egyáltalán megengedted hogy megmagyarázza? - megrázta a fejét - Akkor hagyd neki hogy válaszokat adjon! - próbáltam a fejébe vésni hogy nem hagyhatja ott azt a szerencsétlent. - Nem szeretem Angie. Minden porcikáját imádom. Én feltétel nélkül bízok, bíztam benne de ő nem. - higgadtan ült le mellém. Már mint elakarta hitetni hogy higgadt de túl jól ismerem. - Ezért az egy hibáért képes lennél ott hagyni ? Lana, mindenki hibázik. - ekkor megláttam Maguiret a lépcsőn de mielőtt bármit mondhattam volna intett hogy ne szóljak Lananak hogy itt van. - Ő életem szerelme de azt nem titkolom el akkor sem a másik elől hogy van egy fiam! - dühösen állt fel. - Lana, Angienek is voltak titkai de megbocsájtottam. Most nem lennénk itt ha ezt nem tettem volna meg. - szólt közbe German is. - Mindegy, csak azt akartam kérdezni hogy itt aludhatnék-e. - nézett rám újra. - Persze. Valeria vagy Rugge ágya? - mindekttő francia ágy így Lana bármelyiken elfér. - Mindegy, köszönöm. Jó éjt! - majd bevonult Valeria szobájába. - Mi az hogy van egy fiad? - suttogva de mégis kiabálva estem neki a lépcsőn álldogálóra. - Két napja tudom hogy van egy fiam. Az ex-em a válás után tudta meg hogy gyerekünk lesz de nem szólt róla. A rendőrségről hívtak fel hogy az anyja meghalt egy balesetben és hogy szeretném-e a gyámságot vállalni. Mit kellett volna tennem? - kétségbeesetten nézet rám Sean. - Ugyan ezt. Akkor most a fiad 4 éves? - mosolyogva néztam rá. - Igen. Egyszerűen elképesztő. Annyira aranyos és megszeppent. Hiányzik neki az anyja, de nem tudom hogy mondjam el neki hogy már nem látja többé. - aggódon pillantott rám és Germanra is az "újdonsült" apuka. - Apa, rosszat álmodtam. - a takaróból alig kilátszó kisfiú kullogott le a lépcsőn a szemét dörzsölgetve. - Semmi baj, csak egy álom volt. - emelte az ölébe a kisfiút Sean. - Nézd, ők itt German és Angie. - Sziasztok! - döntötte a fejét az apukája vállára. - Szia! - egyszerre köszöntünk a kicsinek - Örülök hogy megismerhetlek! - mosolyogtam rá. - Én is. - ásított egyet. - Apa, van valami alvókád? Az enyém elveszett és anélkül rosszat álmodok. - szomorúan nézett Maguirre a fia. - Sajnálom kicsim, de nincs. - ölelte magához a gyereket. - Gyere nekem van! - mosolyogva nyújtottam a kezem a fiú felé majd ő átmászott az ölembe és be vittem Rugge szobájába. - Hűha! Itt nagyon sok alóvka van! - felcsillantak a szemei majd az ágyra ugrott és választott magánák egy állatot. Egy percre fordultam a férjemék felé a kicsi már mélyen vissza aludt az ágyon. - Nem baj ha - kezdett bele Sean. - Feküdj mellé, de legalább a nevét áruld el. - álltam German mellé. - Noel Rafael Maguire. - mosolygott.

29
szeptember
Germangie 179

Sziasztok!  Huhaa hát nem is tudom hol kezdjem... több mint egy hónapja nem volt rész, tudom és sajnálom!  Mivel megkezdődött a suli + az előkészítő és külön órák is időpontot kaptak a mindennapjaimban elég nehezen tudtam írni. Ihletem se volt a legtöbb. De most itt vagyok és az új rész és itt van! :) Van benne jó-néhány dal aminek a linkjeit megtaláljátok a szöveg végén :) Amit erről a részról tudni kell az az hogy woooooow több mint 2000 szó és ennyit még életemben nem írtam :D Jó olvasást remélem tetszeni fog nektek ez a rész és nem találjátok majd unalmasnak

Linkekek:

https://www.youtube.com/watch?v=zyQlhkBN7_k - Algo Se Enciende

https://www.youtube.com/watch?v=Px_WQ4Lt_SQ - Soy Mi Mejor Momento ( angolul )

https://www.youtube.com/watch?v=vBtqaXMr8D4 - Tienes todo

https://www.youtube.com/watch?v=SsMVuCklds0 - Luz Camara Y Accion

https://www.youtube.com/watch?v=niyGWxVE-e4 - Avenir

https://www.youtube.com/watch?v=9h30Bx4Klxg - Same Old Love

https://www.youtube.com/watch?v=qIhZxyua4K8 - Crazy Love

https://www.youtube.com/watch?v=qFeOPTnqU8I - Como Quieres (angolul)

https://www.youtube.com/watch?v=XPBwXKgDTdE - Mine

A without you a sajátom nincs linkje bocsi

https://www.youtube.com/watch?v=R7Gf2SOmz5Q - All About Us

https://www.youtube.com/watch?v=hk9K032K7UM - Talking To The Moon

 

Amint nyújtottam a kezemet a kabin egy hatalmasat reccsent és lefelé kezdett száguldani. - German! - kiáltottam torkom szakadtából. - Angie! - hallotam ahogy ezt kiabálja. Mindez 2 másodpercen belül zajlott le. Vártam hogy földet érjek de ez nem történt meg mivel German sikeresen elkapta a kezem.  Annyira hirtelen történt minden hogy megse tudtam szólalni amikot felhúzott. - Jól vagy? Nem fáj semmid? - nézett rám miközben végig mért párszor. Én még mindig nem mondtam semmit csak megöleltem. Amint leértünk a földre hirtelen 3 kamerával találtam szemben magam. Germanra néztem ő pedig magához karolt és az autóig lehajtott fejjel mentünk. Amint beültünk elhajtottunk a helyszínről és a legközelebbi parkolóban megálltunk. - Jól vagy? - fordult felém a megmentőm. - Igen, csak hirtelen jött minden. - eszméltem fel - Mi lenne velem nélküled? - hajoltam hozzá közelebb majd megcsókoltam. - Valószínűleg a tv leadta hogy mi történt úgyhogy menjünk haza. - adtam egy rövid csókot a szájára majd haza mentünk. Amikor leparkoltunk és bementünk a házba szembesültem 12 ideges és aggodó szempárral. - Jól vagy?! - rohant felém az unokahúgom. - Igen, semmi bajom. - mosolyogva öleltem magamhoz. - Minden híradóban az ment hogy két ember életveszélyben van az óriás kerék tetjén majd mutatták ahogy lezuhan és onnatól kezdve semmi. Tudod te milyen szívbaj hoztál ránk? - nézett rám Lana és Bex egyaránt aggodalmas tekintettel. - Higgyétek el nem szorakozából zuhantam le. - néztem Lana szemébe. - Mi az hogy lezuhantál? - szakította meg az ölelésünket Violetta. - Lezuhant, de elkaptam és felhúztam. - szólalt meg German. - Legközelebb ha randira akarod vinni Angiet egy bomba biztos étterembe viszed, világos?! - nézet Bex dühösen a férjemre. - Úgy van! Egy bomba biztos étterembe, 2 gardedámmal! - csatlakozott Lana is a nővéréhez miközben egyre közelebb léptek Germanhoz. - Oké felfogta. - mielőtt German bármit mondhatott volna elé álltam és válaszoltam helyette. - Te csak ne védd őt! Meg is halhattál volna! - nézett rám Lana majd felviharzott. - Megyek beszélek vele. - majd Sean a menyasszonya után futott. - Akkor világos volt az étterem? - nézett rá Germanra Bex miközbe Marc mellé állt. - Bex, nyugi felfogta. - karolta mahágoz Rebecat a párja. - Pontosan. - bólogatott German majd Marc és Bex is elvonultak. - Lananak igaza van! - nézett rán Violetta - Ha valami bajotok esik - German nem hagyta hogy befejezze. - Kicsim, semmi bajuk ez a lényeg. - nyugtatgatta a lányát German. - Ti ezt nem értitek! - majd bevonult a szobájába. - Oké, azt hiszem maradok az étteremnél. - gondolkodott el German. - Miért akadt így ki mindenki? Jól vagyok. - ültem le a kanapéra. - Mert senki nem akar elveszíteni. - jött le a lépcsőn Sean. - Alszik? - néztem rá Seanre. - Menj fel. - ült le egy székre miközben én Germanra néztem. - Addig én intézem Vilut. - adott egy csókot a homlokomra majd felmentem. Beléptem Lana szobájába, és láttam ahogy az ágyán ül miközben maga elé néz folyamatosan. - Lana... - ültem le mellé az ágyára. - Mit akarsz? - rám se nézett. - Beszélgetni. - ültem közelebb - Mondd el mit érzel. - fogtam meg a kezét. - Mit mondjak Angie? Hogy nem akarom elveszteni a legjobb barátnőmet? Hogy féltelek? Hogy utálom hogy nincs egy nyugodt napunk mert mindig történik veled valami? Neked még nem tűnt fel hogy mindig életveszélyes helyzetekbe kerülsz? Hogy a múltad miatt sebzett a jövőd? - könnyekkel teli szemekkel nézett az enyébe. - Tudom... - hajtottam le a fejemet - Minden nap azzal a tudattal kelek fel hogy meghalhatok.  De ezzel mindig is együtt kellett és kellesz élnem. Lana - néztem rá - ez volt a munkám, az életem több mint 10 évig. Amikor itt kellett hagynom Buenos Aires miatt nem tudod elképzelni milyen nehéz volt. Ez volt az életem. - itt félbe szakított a barárnőm. - Szivesebben nyomznál mint színészkednél? - fürkészte a tekintetem. Válasz helyett inkább újra a takarót vizslattam.  - Angie - várta a válaszomat. - Lana én - megint félbeszakított. - Öszintén. - komoly tekintettel nézett a szemembe. - Igen, szívesebben nyomoznék - vallottam be neki és magamnak is az igazságot ami már évek óta nyomaszt - De ez a biztonságosabb és ezt is imádom. Szeretem minden kis mozzanatát ennek az egésznek. Imádlak téged, Bexet, Seant, Colint, Jent, mindenkit. Imádom amikor kómásan reggel hatkor a sminkes székben ülve beszélgetünk olyan jelentéktelen dolgokról mint hogy melyik oldaladon aludtál - erre a mondatomra mindketten elnevettük magunkat. - Mi lesz velünk? - fogta meg a kezem de én a kérdésére csak egy értetlen fejet vágtam - Már mint amikor vége a sorozatnak. El kell innen költöznünk. - szomorkodott Lana. - Megoldjuk - mosolyogtam rá. - Menj mert nem csak én borultam ki. Violettának is szüksége van rád. - öleltük meg egymást majd én lementem az unokahúgomhoz. Meg álltam az ajtó előtt majd egy nagylevegőt vettem és bekopogtam. - Ki az? - szólt ki Vilu. - Angie, bemehetek? - nyitottam be. - Gyere. - majd bementem és mellé is leültem csakúgy mint Lana mellé. - Mit szeretnél? - nézett rám Violetta. - Öszintén? Az unokahúgomat és a lányomat. - néztem rá. - Tényleg? - flegmán kérdezett vissza. - Igen. De előbb tisztázni szeretném a nem rég történteket. - mélyen a szemébe néztem - Mondd el mit érzel - vele is úgy kezdtem mint Lanaval. Violetta unottan nézett rám majd belekezdett a mondandójába. - Azt hogy nem akarlak titeket is elveszíteni. - hajtotta le a fejét - Mindjárt itt az esküvőm és azt kívánom hogy anya bárcsak itt lenne. Több száz kérdés kavarog bennem mint például hogy, kedvelné-e Leont. - rám emelte a tekintetét. - Imádná Leont. - bíztatóan rámosolyogtam. - És miért? - csillogó szemekkel fürkészte az arcomat. - Azért hogy így vigyáz rád, gondodat viseli és hogy ennyire szeret. - fogtam meg a kezét. - Egyébként még mindig az unokahúgod vagyok. Ezen semmi nem változtathat. - mosolygott rám. - Igen. - halványan mosolyogtam - De a lányomat elvesztettem. - szomorodtam el. - Én - kezdett bele Violetta de én félbe szakítottam. - Aludj, már késő van. - adtam egy puszit a homlokára majd kisétáltam a szobából. Amikor kijöttem Vilutól még köszöntem Seannek és ő is elment aludni. - Mit mondott? - nézett rám a párom. - Hogy nem akar minket is elveszíteni. Mariaval kapcsolatban is beszélgettünk. - mentünk be a szobánkba. - Miről? - aggodalmas tekintettel fürkészte az enyémet. - Sok kérdés kavarog benne, például hogy Maria kedvelné-e Leont, de megnyugtattam hogy nagyon is kedvelné. - mosolyogtam Germanra miközben átöltöztünk pizsamára. - Majd beszélek vele. - ültünk le az ágyra. - Az jó lesz mert rengeteg kérdése van és mivel velem már nem olyan jó a viszonya te maradtál. - takaróztam be. - Szóval eddig te voltál és miután nincs Angie marad apa, ugye? - durcásan nézett rám.  - Pontosan - vigyorogtam. - Ma a kanapén alszom. - megfogta a párnáját és kiment. Miután feleszméltem hogy German kiment felálltam és utána mentem. Amikor kimentem már kihúzta a kanapét és kényelmesen elfért rajta. Befeküdtem mellé majd betakartam őt is és magamat is. Mivel ketten már kissé szűkösen voltunk ezért én félig Germanra simultam. - Ez így eléggé kényelmetlen. - suttogta miközben mégjobban magához húzott ezzel a maradék levegőt is kipaszírozva közölünk. - Nekem nagyon is kényelmes. - vigyorogtam rá. - Csavard magadra a takarót. - szedte le magáról a textilanyagot. - Féljek? - csavartam be magamat. - Nem kell. - mosolygott majd felvett a karjaiba és be vitt az ágyba. - Aludj szupersztár! Holnap nagy nap vár rád! - rám mosolygott majd finoman megcsókolt. - Szeretlek! - a fejem a mellkasára helyeztem majd két percen belül álomba szenderültem. Reggel arra ébredtem hogy a kislányom rám ugrott. - Mami, ébredj! Ma van a koncerted!! - mosolygott rám. - Jó reggelt szépségem! - nyújtottam ki a kezeimet felé majd megöleltük egymást.  - Így most olyan jó. - motyogta miközben szorosan magamhoz öleltem és így feküdtünk tovább. - Mi is jövünk! - feküdt mellénk a férjem és a kisfiamat is közénk rakta. Miután tíz percig így feküdtünk én felültem. - Na ki várja már a koncertet? -ültem fel és a családomra néztem. - Én! - ugrott fel Valeria. - Én isz, én isz! - tapsikolt Rugge. - És te? Te nem várod? - próbáltam komoly arcot vágni miközben párommal szemeztem. - Mit gondolsz? - még mindig farkas-szemet néztünk miközben ő a karjába emelte a kisfiamat. - Azt hogy öltöznöm kellene. - adtam az arcára egy puszit majd egy óra elteltével sikerült valami elfogadhatóan kinéző ruhát választanom. Miután ezzel kész lettem kimentem a többiekhez reggelizni. - Jó reggelt! Mi a reggeli? - ültem le melléjük majd örömömre 3 doboz pizza virított az étkező asztalon. - Olyan csendben vagytok, valamiről tudnom kéne? - néztem körbe a családomon. - Nem. - vágták rá egyszerre. - Oké. Na mindegy én megyek mert még sok mindent meg kell csinálni a helyszínene. Pontban 4 órára itt vannak a kocsik értetek és a többiekért is. Sziasztok! - mindenkinek adtam egy puszit majd a helyszínre mentem. Szépen lassan mindent a helyére tettünk és mire észbe kaptam már a srácok itt voltak. - Angie neked nem kellne öltöznöd? - jöttek felém a lányok. Hirtelen végig néztem magamon és rájöttem hogy annyi mindenre figyeltem hogy elfelejtettem átöltözni. - Segítsetek! Kérlek! - néztem végig rajtuk majd egyszerre kezdtek el tolni az öltöző felé. - Hol a ruha? - zárta be az ajtót Bex. - A szekrényben. - mutattam az ajtó mellet áldogálló fadobozra. - Bex, Lana szedjétek elő a ruhát kérlek, addig ameddig én, Jen, Ginni és Em valami elfogadható sminket csinálunk neki. - utasította a többieket Violetta majd miután leültettek a székbe rögtön a kezeik közé vették a sminkecseteket és a palettákat. - Nem akarok közbe szólni de már csak 10 percem van a fellépésig. - már félórája sminkelnek és még egy tükröt sem kaptam. - Oké, kész! Na vedd fel a ruhát aztán nézz tükörbe. - mosolygott rám Jen. Még ennyire nem izgultam fellépés miatt. Amint belebújtam a ruhámba a tükör elé siettem. - Na tetszik a smink? - mosolyogva várta a válaszomat Emilie. - Nagyon! Egyszerűen imádom! Köszönöm. - a közös családi ölelés után a lányok leálltak a színpad elé és kezdetét vette a koncert. Először a karrieremet beindító dalomat adtam elő, az Algo Se Enciende-t. Ezt követte a Soy Mi Mejor Momento angol változata. Két korty víz után pedig a Tienes Todo elénekléséhez ültem le a zongorához. A hangulat felpörgetése érdekében a Luz Camara Y Accion-t énekeltem és a közönség is velem csakúgy mint az eddigi dalokat. - Aki ezt a dalt tudni fogja megemelem a kalapom! Ezt a dalt franciául vittem papírra! Ezt nektek küldöm! - a közönségre mosolyogtam majd belekezdtem az Avenir-be. Nagy meglepetésemre szinte mindenki énekelte velem és a kiejtés is a helyén volt, olyan pillanatok is akadtak amikor a közönséget hallgattam. - Az elején spanyol dalokat énekeltem de most már csak angolul fogok énekelni nektek! Melyiket szeretnétek? - a mikrofont a tömeg felé tartottam. - Same Old Love! Same Old Love! - szinte mindenki ezt kiabálta én pedig elkezdtem, közkívánatra a Same Old Love-ot. A közönséggel felváltva énekeltem a dalt. Felemelő ez az érzés. - Mivel már minden spanyol és ismert dalomat elénekeltem nektek, azt hiszem már csak a számotokra ismeretlen dalok maradtak. Ezeket mind angolul írtam de remélem így is tetszeni fog. De talán egy-kettőt még ismertek. - egy mosoly keretében ejettem ki a Crazy Love első szavait. Miután a dalt befejeztem azokkal is beszélgettem akik élőben máshonnan néznek. Miután befejeztem a kamerába beszélést folytattam a koncertet a Como Quieres angol változatával ezt követte a már a közönségnek is ismeretlen Listen to your heart. Sikítoztak a lassú dalom után, és ezt egy jelnek vettem hogy mégsem olyan szörnyű. Ez után az utolsó rádióban lejátszott dalomat kezdtem el énekelni ami a Mine címet kapta. Ez után már szomorúbb dalokra váltottam. Miután lementem a korláthoz és csináltam pár szelfit és aláírtam pár papírt vissza mentem a színpadra és a Without You-t (sajátom) kezdtem el. Mivel már kezdett sötétedni így ideje volt a közönséget is megvilágítani és amikor megláttam hogy mennyi ember gyült össze, teljesen elakadt a szavam. - Volt már dal ami rólam és ami a családomról szólt. Azt hiszem itt az ideje az utolsó dalnak. Ami rólam és a férjemről szól. - miközben a közönség tombolt, én Germanra mosolyogtam majd elénekeltem az All About Us-t. - Köszönöm! - még le sem vonultam a színpadról már hallotam ahogy a tömeg azt kántálja hogy "vissza". Elmondhatatlanul jól esik az emberek szeretete. - De csak egy utolsó! - vigyorogtam majd helyet foglaltam a színpad szélén a gitárommal a kezembe. - A média is írt róla, illetve találgatott arról hogy két éve mi történt a családommal. Minden embernek vannak hibái és mindenkinek néha elege van a hibákból. Velem és a párommal is ez történt. Ezt a dalt akkor szereztem amikor külön voltunk. Eléggé szomorú de remélem nem veszem el a kedveteket. Ha tetszik nektek a dal vegyétek elő a telefonjaitok és világítsatok velük. - majd egy mosoly után a Talking To The Moon következett. A végére már a könnyeimmel küszködtem de sikerült. Miután el búcsúztam és megköszöntem a sok éves szeretetüket lejöttem a backstage-be és a VIP tagokkal csináltam képem és adta nekik aláírást. Két óra múlva már otthon ünnepeltünk a családdal és a barátokkal. - Fantasztikus voltál! - jelentette ki Jen. - Köszönöm. - mosolyogtam.  - Még ilyen jó koncerten nem voltam! - nézett rám Robert. - Srácok elég! - irultam-pirultam. A vacsora után mindenki haza ment én pedig miután lefektettem a gyerekeket bebújtam az ágyba és megpróbáltam aludni de nem sikerült. Aztán rájöttem hogy nincs mellettem German és ilyenkor nehezebben alszom el. Amikor kimentem láttam hogy a párom a széken ül és maga elé meredve bámul. - Drágám, nem jössz aludni? - dőltem neki az ajtófélfának. - Annyira sajnálom. - nézett mélyen a szemembe. - Mit? - nem tudtam miről beszél. - Hogy annyira megsértettelek, hogy megsebeztelek és hogy megbántottalak amikor itt kellett téged hagynom. - fürkészte a tekintetem. Hát igen, a Talking To The Moon sok mindent elmondott ami eddig bennem volt. - Már mindegy! Ne rágódj ezen. - mentem hozzá közelebb. - De akkor is fáj a tudat hogy ennyit ártottam neked. Annak akit mindenkinél jobban szeretek. - fogta meg a kezeimet. Én lehajtott fejjel könnyekkel a szemembe hallgattam a szavait és meg se tudtam szólalni. - Hogy tudtál megbocsájtani? Hogy tudtál utána is így kezelni? - emelte fel az államnál fogva a fejem. - Úgy hogy szeretlek. - gurult le egy könycsepp az arcomon. Ő persze erre nem mondott semmit csak szorosan magához ölelt.  - Sajnálom! Annyira sajnálom! - suttogta miközben magához ölelt nekem pedig szépen lassan egy-két könycseppem is előjött.

24
augusztus
Germangie 178

Miután megbeszéltük hogy elmegyünk a vidámparkba mindenki rendbeszedte magát aztán elindultunk. - Mami, majd felülsz velem a hullámvasútra? - ültettem be a gyerekülésbe Valeriat. - Tudod kicsim, nekem oda még nem szabad felülni. - kötöttem be a biztonságiövet. - De már elég nagy vagy hozzá, nem? - nézett rám. - De, igen - nevettem - csak tudod hogy van egy sebem és még nem gyógyult meg teljesen. - kötöttem be a fiamat is.  - De majd én lemegyek veled. - ült be a volán mögé German. - Oké! De Viluval és az oroszlán királyal is szeretnék majd játszani - nézett az apjára Valeria miközben én is beültem. - Oroszlán királyal? - néztünk nevetve a lányunkra. - Igen, Violetta barátjával. - mosolygott ránk. A Leon az oroszlánt jelenti gondolom még neki kicsit zavaros a történet de majd elmagyarázom neki. - Vilu és Leon kivel mennek? - néztem a férjemre miután elindultunk. - Öm...Lana, Sean Flóra, Jared egy kocsi. Colin, Jen, Ginni, Oli és Josh egy kocsi szóval akkor Eric, Emily és Rob társaságában utaznak. - számolgatta végig hogy hova is ülhettek Leonék. - Bex és Marc? - hiányoltam vörös barátnőmet a népszámlálásból. - Ők is jönnek. - tekintete folyamatosan az utat figyelte. - Szóval akkor vagy Bexel vagy Emilyvel jöttek. - néztem rá mire ő egy aprót bólintott. Amint odaértünk leparkoltunk, majd megbeszéltük hogy mindenhova együtt megyünk. - Akkor először hova menjünk? - nézett Rob Valeriara és Olcsira. -  A hullámvasútra! - a két gyerek egymásra nézett majd egyszerre tették a kezüket a magasba és üvöltöttek. - Akkor irány a hullámvasút. - mosolygott Lana majd megfogta a nővére kezét, Bex fogta Oli, Lana pedig Valet kezét és így rohantak a hatalmas piros hullámvasúthoz. - Menjetek, addig én lent maradok Ruval. - mosolyogtam rájuk majd leültem és a párom is helyet foglalt mellettem. - Menj Valeriaval. - néztem rá. - Nem hagylak egyedül. - karolt magához. - Nem leszek egyedül. Itt lesz velem Rugge, igaz kicsim? - vettem el az apjától. - Mami - mosolygott rám én pedig mindenhol beleptem apró puszikkal amire ő csak nevetett. - Valeria,  apa menjen veled? - kiáltottam a lányom után. - Nem kell! - kiáltotta majd a többiekkel felült a hullámvasútra. - Ha jobban leszel majd megint eljövünk. - hajolt közelebb. - German - néztem rá elkerekedett szemekkel. - Mi az? - nézett rám mosolyogva - Nem adhatok egy csókot sem vagy mi? - nézett rám nevetve. - Adhatnál, ha Rugge nem lenne közöttünk. - adtam az arcára egy puszit - addig érd be ezzel. - mosolyogtam rá majd adtam egy puszit az arcára. - Csak teljen el az a két hónap. - suttogta majd perverzen rám mosolygott mire én pedig ezt egy szemforgatással jutalmaztam - Perverz - nevett fel. - Apa - nyújtózkodott az apja felé a kisfiam. - Anya!!! - száguldott felém a kislányom - Ez valami hipermega jó volt! - ugrándozott Valeria. - Örülök neki! - mosolyogtam - Na, merre menjünk? - vette az ölébe a lányomat Bex. - Oda! - mutatott egy óriási össze-vissza mozgó gépre ami a "pokol kapuja" nevet kapta. - Kicsim, mi lenne ha inkább a körhintára ülnél fel amíg a többiek kipróbálják a pokol kapuját? - mutattam a gyerek körhinta felé. - Hát jó. - kissé elszontyolodva de lemondott a komolyabb dologról és kézen-fogva sétáltunk az állatfigurás körhintához. Persze amint beleült és elindult élvezni kezdte a dolgot. Miután Germannal mi vittük a kicsiket így a többiek nyugodtan élvezhették a felszabdult perceiket. Mire a többiek végig járták a vidámparkot egészen ránk esteledett így jobbnak láttuk ha hazamegyünk. Betettem a gyerekeket az ülésbe és haza indultunk. A kocsiban mindkét gyerek elaludt így az elalvással legalább már nem lesz gondunk. Amint haza értünk Leon és German bevitték a gyerekeket amíg én Violettával beszélgettem. - Mikorra tervezitek az esküvőt? És hol lesz? - mentünk mi is be a házba. - 2 hónap múlva, otthon, Buenos Airesbe. - mosolygott. - Örülök hogy boldogok vagytok. - mosolyogtam az unokahúgomra. - Boldogabb nem lehetnék. - tényleg sugárzott a boldogságtól. - Ha kell valamilyen segítség csak szólj. - értünk be a házba. - Köszi, de mindent otthon intézünk majd te pedig nem tudsz haza jönni. - szomorodott el kissé. - Igazából, de. Mivel holnap forgatjuk az évadzáró részt így kapunk 4 hónap szabit. - vigyorogtam rá. - Most legszivesebben az öledbe ugranék de jobban jársz ha a talajon maradok. - nevetett fel. - Igen azt hiszem. - nevettem el magam én is majd óvatosan magamhoz öleltem Vilut - De apádnak egy szót se! - szóltam neki mielőtt elmondja mindenkinek. - Oké, de miért? - nézett rám vigyorogva. - El szeretnék utazni, és ti is jöhetnétek ha van kedvetek. - suttogtam. - Majd meglátjuk. - mosolygott. - Angie, indulhatunk? - jött ki a gyerekek szobájából German. - Hova akarsz te menni ? - néztem rá meglepetten. - Meglepetés, na gyere! - húzott fel a kanapéról - Kicsim, a gyerekekre figyelsz, kérlek? - mosolygott az apja a lányára. - Persze - mosolygott - menjetek nyugodtan. - mondta miközben kinyitotta a gyerekszoba ajtaját mi pedig elmentünk. Beültem az autóba majd megvártam amíg a párom is helyet foglal mellettem. - Elmondod mere megyünk? - szólaltam meg félúton. - Ne kíváncsiskodj. - mosolygott rám. - Utálom amikor nem mondasz el nekem valamit. - duzzogva néztem ki az ablakon. 10 percen belül megálltunk. Újra a vidámparknál voltunk de nem tudtam minek. - Miért jöttünk vissza? - értelmetlenkedtem. - Rossz volt látni hogy nem tudtál felülni sehova, ahova tudtál volna oda meg nem volt időnk. Két hely van ahova nem mentünk be úgyhogy - intett hogy karoljak belé - hölgyem először is velem tartana egy hajókázásra? - mosolygott rám mire én elnevettem magam. - Megtisztelne uram. De milyen hajókázásra? Nincs is bent tó - nem értettem semmit. - Cueva de amor ( szerelem barlang[tudjátok amikor beülnek egy csónakba és a vízen mennek végig]) - mosolygott majd felé fordultam. - Képes voltál csak ezért vissza jönni? - karoltam át a nyakát, úgy hogy minél közelebb legyen hozzám. - Érted bármit. - suttogta majd az arcomat kezdte fürkészni - Angie - ejtette ki halkan a nevemet. - Igen - vigyorogtam. - Ha ilyen közel húzol magadhoz nem fogom kibírni azt a két hónapot. - óvatosan a csípőmre helyezte a kezeit. - Kénytelen leszel. - majd az ajkaira néztem egy másodpercre aztán szenvedélyesen megcsókoltam. - Menjünk. - suttogtam majd egy rövid csók után bementünk. German besegített a csónakba majd végig mentünk a barlangon. Nekem nagyon tetszett de inkább egymással voltunk elfoglalva mintsem a körülöttünk lévő dolgokkal. Miután fél órát csónakáztunk vissza tértünk a száraz földre. - Most jön a kedvencem. - mosolygott majd az óriáskerék felé nézett. - Menjünk!! - olyan izgatott lettem mint egy négy éves gyerek a cukorka boltban. Az egész kerék ki volt világítva a látvány miatt mert már sötét volt. Amint megállt az óriáskerék beszálltunk a kabinba és elindultunk. - Ez gyönyörű - néztem ki a magasból. Beláttam a fél várost. - Akkor gondolom tetszik. - mosolygott rám German miközben magához húzott. - Igen. - mosolyogtam rá majd hozzá bújtam. - Drágám - símította meg a háta mire én felemeltem a fejem - Szeretlek! - nézett a szemembe mire én mosolyogva megcsókoltam. A csókunkat az szakított meg hogy megálltunk, de nem a talajon. Hirtelen minden világítás kikapcsolódott és minden elsötétedett. - Uram mi történt? - kiabált le German a kabinból ami mellesleg a legtetején állt meg az egésznek. - Elment az áram, próbáljuk rendbe hozni, de addig ne nagyon mozogjanak! - értettük meg rendesen amikor már harmadjára üvöltött fel. - Egy darabig még itt maradunk. - ült vissza German. - Remek, de azzal tisztában vagy hogy egy hatalmas vihar tart felénk? - mutattam neki a távolba ahol a fák lombját nagyon erősen fújta a szél - Remélem hamar leszednek innen. - döltem hátra de abban a pillanatban ahogy a hátam a kabin szivacsos végét érte megbillent és elkezdtünk billegni - Ne ennek nem lesz jó vége! - kezdtem el pánikolni. Már fél órája fent ülünk a magasban és a vihar egyre jobban közeledik. - German - már kezdtem nagyon félni hogy mi lesz velünk. - Nyugodj meg. - ölelt magához és egy puszit nyomott a fejemre. German elengedett majd leüvöltött hogy mi a helyzet. Tudomásunkra juttaták hogy reggelig biztos hogy nem lesz áram így szóltak a tűzoltóknak és megpróbálnak értünk feljönni. Miután egy újabb himbálózós fél órát töltöttünk fent megérkeztek a tűzoltók és eg emelő kosár segítségével feljutottak hozzánk. De amikor már felértek negyon erős szél tombolt, mi pedig ide-oda ingáztunk a kabinnal. - Először ugorjon magam uram hogy a hölgyet ki tudja venni! - kiabálta az egyenruhás úr. Amikor German a nyitott kabin ajtóban állt és átugrott a kosárba a kisebb fajta szívinfarktus kerülgetett hogy leesik. - Angie siess bármikor leszakadhat a kabin. - nyújtotta a kezét. Nos, igen mint az is kiderül a legrégibb kabint sikerült kifognunk. Amint nyújtotta a kezemet a kabin egy hatalmasat reccsen és lefelé kezdett száguldani.

17
augusztus
Germangie 177

- Violetta - váltunk szét Germannal majd az előbb említettre néztünk. - Válaszoljatok, hogy-hogy tinédzserek? Úgy tudtam anya volt az első. - nézett dühösen az apjára Violetta. - Mi lenne ha ezt akkor beszélnénk meg amikor nem alszik mindenki? - próbálta holnapra átteni a beszélgetést de kevés sikerrel járt. - Nem ússzátok meg. Üljünk le és mondjátok el mi ez az egész. - nézett ránk majd miután Leon bevitte a csomagjaikat a vendék szobába és leültünk a kanapéra. - Először Angiet ismertem meg, aztán anyádat. Fiatal voltam és azt hittem ha két nővel kavarok enyém a világ - erre Leon is felkapta a fejét majd elvigyorodott. - Én a helyedbe nem vigyorognék. - harapta le a fejét Vilu. Szerencsétlen gyerek. - Aztán a végén anyádat választottam így Angievel szakítottam. Amikor megjelent nálunk mint nevelőnő megijedtem de hagytam hogy maradjon mert tudtam hogy nála jó kezekbe leszel. Aztán tudtam meg hogy anyád húga volt. És jöttek a bonyodalmak. - mesélte German. - Értem. - határozott és komoly volt, rengeteget változott az évek során - Na és akkor most mi is történt azon a gyönyörű éjszakán? - vigyorgott ránk mi pedig enyhén kínosan éreztük magunkat. - Öm.. - én csak ennyit tudtam kinyögni. - Nyugi, csak az idegeiteket nyírom. - nevetett fel - De ilyen fogadtatást, - csattant fel - még egy ölelést se kapok. - erre German felállt majd megölelte a lányát. - Hiányoztál, apa! - engedte el Germant. - Segítsek? - nézett rám German mire én egy aprót bólintottam. Már eléggé fájt a golyó helye. - Mi történt veled? - aggodalmaskodott az unokahúgom. - Semmi érdekes. De a bal oldalamhoz ne érj hozzá mert helyben összeesek. - öleltem át a jobb oldalam felől - Annyira hiányoztál nagylány! - adtam egy puszit az arcára. - Te is nekem Angie. - mosolyogtt mire nekem nem pont görbe vonalra húzódott a szám. Nem szóltam semmit, inkább köszöntem Leonnak is aztán elvonultam aludni, pontosabban lefeküdtem az ágyra és sírtam. Eddig az anyjának tekintett, kb. 4 éve nem látott és anya helyett Angiet mondd. - Kicsim, jól vagy? - jött be German a szobánkba. A villanyt felkapcsolta amikor nem válaszoltam. Amint a lámpa fényei bevilágították a szobát felé fordultam kisírt szemekkel. - Szépségem... - mászott mellém majd óvatosan átkarolt. - Azt mondta Angie. Nem azt hogy anya vagy nénikém hanem azt hogy Angie. - próbáltam hozzá bújni kevés sikerrel. - Majd rá kérdezek, de most inkább pihenj. - adott egy puszit a fejemre, majd betakart, betakarózott és kis idő elteltével elnyomott az álom. Reggel amikor felkeltem és az órára nézett tizenegyet mutatott így jobbnak láttam ha nem alszom vissza, amit szívesen megtettem volna. Kikászálódtam a fekhelymről és megpróbáltam felállni ami elég nehezen ment. Bele telt 10 percbe is amíg sikerült feltápászkodon a matracomról, azután kerestem valami elfogadható ruhát és 1 órán belül sikerült felöltöznöm. - Sziasztok! - jöttem ki a szobámból. - Szia! Hogy aludtál? - érdeklődött Violetta. - Nem jól, forgolódtam egész este. Te? - óvatosan leültem majd bele haraptam az almába ami az asztalon volt. - Egész jól. - majd beállt közénk a kínos csend. - Angie, egyébként mitörtént veled? - ült le mellénk Leon. - Ő tudja? - néztem Violettára. - A férjem lesz nem fogok előtte titkolózni úgyhogy igen tudja hogy te gyilkossági nyomozó voltál apa meg a CIA-nál volt hírszerző. - indolkolta meg miért mondta el neki az egészet. - Szóval az egész Lana szülinapján keződött. Emmel elküldtük sétálni, ameddig mi feldíszítjük az egész udvart a házakat és a lakásunkat mivel ha esett volna az eső akkor itt tartottuk volna bent. Úgy akartunk érte menni hogy beöltözünk rablóknak és elraboljuk őket, persze miután elfogtuk a lányokat Emilie szemét kikötjük. Gondoltuk ez vicces lenne meg minden de ez már akkor nem volt jó buli amikor nem mi raboltuk el őket hanem egy veszélyes ember, pontosdabban emberek. Mivel én mielőtt Buenos Airesbe költöztem itt éltem, így itt voltam nyomozó is szóval szóltam a régi társaimnak hogy segítsenek aztán szerencsére megtaláltuk őket lelőttem 2 embert haza jöttünk buliztunk aztán meglőttek. - meséltem el röviden a történetet. - Meglőttek?! Itt lőttek meg az udvaron?! Tudod te milyen veszélynek tetted ki a gyerekeidet és a barátaidat?! - akadt ki Violetta. - Vilu én... - a sírás határán voltam. - Violetta hagyd ezt abba. Gyere sétáljunk egyet. - vitte el Leon a menyasszonyát. Amint kiértek az ajtón rögtön elsírtam magam. - Angie, mi történt Violetta miért volt ennyire dühös? - jött be az ajtón German. - Egyszerűen utál! - sírtam tovább - Elmeséltem neki hogy mi történt velem erre ő kiakadt hogy tudom-e milyen veszélynek tettem ki a kicsiket és barátaimat. Mintha nem lenne elég hogy ezzel a bűntudattal fekszem le és kelek fel. - szipogtam. - Drágám, beszélek Viluval, rendben? - ült le mellém és megfogta a kezem. - Miért utált meg? - néztem a férjemre könnyes szemekkel. - Nem utált meg! - törölte le a könnyeimet. - Hol vannak a gyerekek? - néztem rá. - Lanaval és Seannel vannak fent meg szerintem Bex és Marc is lementek. Gyere mosd meg az arcod. - segített felállni majd kikésért a fürdőbe. - Felmegyek a gyerekekhez. - mondtam majd a lépcső felé mentem. - Angie, beszélhetnénk? - jött be Leon. - Öm, persze, gyere. - majd leültünk a kanapéra. - Addig én megyek Violettához. - majd German a lánya után ment. - Miről szeretnél beszélni? Baj van? - érdeklődtem. - Te is tudod hogy ez így nem mehet tovább. - nézett rám komolyan. - Leon én nem tudom mit tettem. - tehetetlenül. - Mióta itt vagytok alig beszéltetek. Hiányoztatok neki de nem tudott veletek rendesen beszélni. De mondtam neki hogy jöjjön be Germannal és beszéljétek ezt meg. - amint kiejtette az utolsó betűt Violetta bejött a házba Germannal. - Essünk túl rajta. - majd unottam levágódott mellém. - Miért utálsz ennyire Violetta? - kérdezem meg tőle azt ami tegnaptól a fejemben van. - Nem utállak csak már nem tartalak az anyámnak. - na ez  rendesen szíven talált - Felfogtam hogy az anyám halott és nem tudja senki sem pótolni. Mivel te nem foglalkozol velem már 5 éve és apa se nagyon, rá kellett jönnöm hogy felnőttem. Hogy kipukkadt körülöttem az a bizonyos rózsaszín buborék. Amikor 3 éve ott hagytál elfogadtam hogy az álmaidat követed. Aztán elfogadtam apa boldogságát, azt hogy ide utazik. Aztán én turnéztam 3 évig és 1 évet voltam otthon. Én Olga Ramaillo és Leon. Többé nem volt mellettem a családom, aztán rá jöttem hogy már egy másik családom van. Miközben rájöttem eltelt egy kis idő. Rájöttem hogy nagyon hiányoztok, hogy szeretlek titeket de ti le se szartok konkrétan. Egy héten felhívtatok 8 percre és örülhettem. Ne értsétek félre imádlak titeket csak már nem lesz minden olyan mint régen. Miközben én otthon csücsültem, ti Sherlock-ot és Watson-t játszottatok és kishíján meghaltatok.  Aggódtam értetek minden egyes nap aztán ide utaztunk. Erre te közlöd velem hogy Lanaékat elrabolták téged meglőttek és kitudja még miről nem tudok. - mondta el Violetta hogy miért ilyen velem. - Mi igen is megpróbáltunk veled foglalkozni a távolság ellenére is. Ha te nem vetted fel akkor mindig hívtuk Olgát hogy miújság. Minden nap írtunk neked. - itt félbe szakított. - Nem kaptam meg. - nézett rám. - Sajnálom, kérlek bocsájts meg nekem, nekünk. - néztem rá könyörgően.  - Nem haragszom, egyáltalán nem. - mosolygott rám - Csak nem hívlak majd anyának. De attól még te leszel a világ legjobb nénikéje. - ölelt át mire én felszisszentem. - Auuu. - nyúltam az oldalamhoz. - Ne haragudj!! - engedett el villám gyorsan. - Nincs semmi baj. Most legalább átérzem hogy mit éreztél. - próbáltam rá mosolyogni. - Nyugi majd elmúlik - nevetett fel. - Hiányoztál. - mosolygtam az unokahúgomra - De az is hiányzott hogy énekeljünk. - fogtam meg a kezét. - Az nekem is. - mosolygott. - Hozom a gitárt, Leon gitározol? - nézett a barna hajú srácra a párom miközben bement a gitáromért. - Persze. - mosolygott. - Találtam pár kottát bent. - hozta azokat is ki a férjem. - Ne! Azt add ide szépen! - nyújtottam a kezemet a lapokért. - Miért? Mi olyan titkos? - vigyorgott rám. - Majd a koncerten megtudod. - kaptam ki a kezéből. - Milyen koncert? - érdeklődtek a fiatalok. - Egy búcsú koncert. Mivel két éve csak úgy eltüntem így le akarom zárni ezt a korszakot. És mivel vannak ismeretlen dalaim amit csak én ismerek ezért szeretném majd ott bemutatni mindet. - magyaráztam. - Értem és ez mikor lesz? - nézet rám én pedig Germanra. - Mit intéztél? - érdeklődtem. - Ma vasárnap van ugye? - kérdezte mire mi bólintottunk - Akkor mához egy hétre. - mosolygott rám. - Ez remek, de akkor elkezdjük azt a dalt vagy nem? - néztem Leonra és Violettára. - Persze, kicsim add ide a gitárt egy perce - majd elvette Leontól és belekezdett a Como Quieres-be. Azt el énekeltük majd jöhetett az En Gria. Miközben énekeltünk a ház többi lakója és lejött és bekapcsolódtak a dalba de számomra érthetetlen volt honnan tudták a szöveget. Amint vége lett  feléjük néztem. - Sziasztok! - állt fel Vilu és egy-egy puszival köszöntött mindenkit. - Violetta!! - ugrott a nővére ölébe a kishúga. - Manó, hogy te mennyire megnőttél! - ölelte magához Valeriát - Hiányoztál! - mondták egyszerre majd letette Valet és Ruggét vette fel. - Szia te tündér, te is megnőttél. - adott egy puszit Ruggenak majd vissza tette őt a talajra. - Vilu, ki ez a jóképű fiú? - vigyorgott Lana az unokahúgomra mire Sean úgy nézett Lanara hogy " ezt inkább meg se hallottam" - De hülye vagyok. - kapott a fejéhez meg Leon mellé sétált - Leon ők itt Lana, Bex, Sean és - Marcot még nem ismeri így számára ő ismeretlen volt. - Ő a férjem Marc. - karolta át Bex a párját. - Tessék?! Lemaradtam az esküvőtökről?! - döbbent le Vilu. - Nyugi mi is lemaradtunk. - nyugtatta Lana Violettát. - Hirtelen jött ötlet volt de nem lényeg. Szóval akkor ő kicsoda? - biccentett Leon felé. - Srácok ő a vőlegényem, Leon. - karolta magához Leon a menyasszonyát. - Gratulálunk! - sorra adták nekik a puszikat. Amikor Lana vissza akart menni Sean mellé Vilu megfogta a kezét és a szeme elé tette. - Sean! Mondd hogy te jegyezted el! - nézett a gyűrűre majd az előbb említettre. - Én vagyok a szerencsés. - büszkéledett Maguire. - Akkor mi is gratulálunk. - mosolygott Vilu. - Mi lenne ha elmennénk valahová? - vettetem fel az ötletet. - Hová? - nézett rám a vöröshajú barátnőm. - Uuuu, én tudom! Van egy szuper vidámpark a városba! - vigyorgott Violotta de ekkor még nem tudtam hogy hova is készülök.