27
február
Germangie 191

Sziasztok! Ne kérdezzétek hogyan, nem tudom hogy sikerült összehoznom egy részt egy nap alatt :D De sikerült :)

Az elmúlt napokban a barátaim és a férjem is bejöttek de mindenkit kiküldtem. Senkivel sem voltam hajlandó beszélni. Egyedül voltam csak én és a csend. Ma haza engednek így már korán reggel fent voltam és össze pakoltam. 10-kor ideadták a zárójelentésem én pedig elhagytam a kórházat. Meg mondtam Germannak hogy mire haza megyek ne legyen ott. Olyat tett amit nem tudok megbocsájtani. Amint beléptem az ajtón Valeria és Ruggero rögtön megrohamoztak. - Anya! - kiáltották majd leguggoltam és szorosan megöleltem őket. - Hiányoztatok. - mindkét gyerekemet végig puszilgattam. - Szia - férjem jött ki a szobámból. - Vale, mi lenne ha választanátok egy mesét és megnéznénk? Indítsátok el mindjárt megyek én is. - mosolyogtam rájuk majd German felé fordultam. - Miért vagy még itt? - karba tett kézzel néztem rá. - Mert nem hagylak itt. Pihenned kell, és a gyerekeket sem hagyom itt. És akármennyire is hihetetlen én is gyászolok veled együtt és szeretlek. Veled maradok. - higgadtan közölte velem az általa felállított tényeket majd bevonultunk a gyerekszobába. Befeküdtem a két kicsi közé majd megnéztük a 101 kiskutyát. A gyerekek nagyon élvezték én pedig tudtam egy kicsit pihenni. Amint vége lett a mesének a gyerekekre néztem, ők pedig édesen aludtak mellettem az ágyon. German már nem volt a szobában így én is ledőltem kicsit. Legközelebb kisfiam szavai keltettek fel. - Gyere ki hagyd anyát aludni. - próbált suttogni de nem sikerült neki. - Fent vagyok kicsim. - csukott szemekkel szólaltam meg. - Látod mondtam hogy fent van. - kislányom is a szobában tartózkodott. - Hol van apa? - ültem fel az ágyon. - Kint van a konyhában, csinálja a vacsit. - mosolygott Valeria. - Megyek megnézem hogy áll. - felálltam majd a konyhába mentem. - Kell valami segítség? - kissé flegmán szólalt meg kérdésem. - Nem kell köszi. Pihenj nyugodtan. - mosolygott. - Oké, figyelj. Attól még hogy kiakadtam és szerintetek megőrültem  nem kell folyton gondoskodni rólam. Jól vagyok és azt is tudom mikor kell pihennem. - szavaimat a fogaim közt szűrtem ki hogy a gyerekek még véletlenül se hallják meg, majd elhagytam a helyiséget és leültem a kanapéra. Furcsának találtam hogy gyerekeim nem kérdeztek a testvérük felől, gondolom German elmagyarázta nekik a szituációt amiért ott legbelül rettenetesen hálás voltam. - Angie, tudom hogy utálsz. - férjem kijött a konyhából. - Jól tudod... - motyogtam. - De nem vagyok önző. Utálhatsz, meg van rá minden jogod de szeretlek. A gyerekek is szeretnek, a barátaid is. - mélyen a szemembe nézett. - Akkor sem kellett volna hagynod hogy helyettem a lányom haljon meg. - alig bírtam ki könnyek nélkül kimondani az utolsó szavaimat....Az elmúlt két hétben nem szóltunk nagyon egymáshoz a férjemmel. Esténként amikor álomba sírtam magam próbált vigasztalni de nem hagytam magam. Végig törődött velem annak ellenére is hogy borzasztóan bántam vele. Bele telt egy kis időbe míg elfogadtam hogy mit miért is tett. - Apa ne menj el, kérlek! - csüngött a lábam Valeria. - Kincsem muszáj de este vissza jövök. - szedte le a végtagjáról kislányomat German - Elmegyek most, és este telefonálok amikor indulok, okés? - piszézett egyet kislányunkkal. - Hát jó.. - szomorúan kullogott mellém. - Sziasztok! - mind a két gyerek arcára nyomott egy puszit majd elment. - Anya, olyan ötletem van amitől garantáltan lehidalsz! - ugrándozott előttem Valeria. - Na halljam. - nem bírtam nem nevetni a " garantáltan lehidalsz" résznél. - Csináljunk karaoke partit!! - kezeit a levegőbe emelete és úgy adta az ötletet. - Menjetek szóljatok a többieknek én össze szerelem a mikrofonokat. - mosolyogtam a gyerekekre majd felszaladtak Lanahoz és Bexhez. Amásodjára említett annyira felpörgött a parti hallatán hogy átment a kicsikkel a többiekhez ameddig Lanaval és Seannel össze dobtunk pár szendvicset, Marc addig lefoglalta Rafaelt. Barátnőm kivitte férjével a 4 tálca szendvicset amíg én kiöntöttem pár pohárba ropit és szedtem össze pár zacskó csipszet is. - Na ki kezdi ?? -mosolyogtam a többiekre. - Én kezdem!! - üvöltött Bex az egyik mikrofonnal a kezében. - Én választok! - stoppolta le kislányom a dalválasztást.  Gondolkoznia sem kellett rögtön rá vágta a dalt amire gondolt. - Somewhere over the rainbow. - persze erre mindenki elnevette magát. - De ez Doroty dala. - duzzogozz aztán elkezdte a dalt. Az egészet elhülyéskedte mi pedig szakadtunk rajta. - Most én jövök! - jelentette ki Lana. - Nem! - szorította magához Bex a mikrofont. - Mielőtt kinyírjátok egymást 6 mikrofon van nyugi. - erre a mondatomra aki tudott  fogott egy mikrofont. Így rajtam és az Evil Sis Team-en kívül a kicsik szereztek mikrofont. -  Én választok dalt! - ugrott fel Jen. Vigyorogva nézett rajtunk végig amikor beléptek az ajtón Flóráék. - Hát ti meg mit csináltok? - értelmetlenül álltak Mattel az ajtóban. - Can't Stop The Feeling. - kiáltotta Morrison majd belekezdtünk.  Kis Parrilla és Bomer egymást tartották a nevetéstől amikor meglátták hogy Bex és Lana mit művelnek. - Én jövök! - egy emberként szólalt meg Sean, Flóra, Matt, Emilie, Marc és Eric. Át adtuk a mikrofonokat majd elkezdték énekelni az unokahúgom által írt En Gira-t. A gyerekekkel még mi a kiejtésükön más a hangzáson nevetett. - Oké én jövök egy szólóval. Ez új, a címe pedig az hogy Friends 'Till The Ends. - a kezembe vettem a dalt és a szöveget majd elkezdtem énekelni. A dal végén barátaim megtapsoltak majd szorosan magukhoz húztak. Annyira fülbemászóra sikerült a dallama és még a szövege is hogy elkezdtek velem ugrálni és énekelni a refrént. - Szeretlek titeket! - öleltem magamhoz őket - De most én választok dalt! Lana, Sean, All of me. - suttogtam a végére mivel észre vettem hogy a gyerekek elaludtak. Colin és Em bevitték őket Lana és Sean pedig bele kezdett az általam választott dalba. Egyszerűen nem tudtam rajta nem elsírni magamat. A végén természetesen a csók sem maradt el így ők boldogan ültek le. - Oké nézzünk Tv-t mielőtt feljelentenek a szomszédok. - kapcsolta be a készüléket Marc, épp a híradó ment. - Mr. Castillo haza felé tartott egy üzleti tárgyalásról amikor a gépe eltűnt a levegőből és S.O.S. jelet küldött a központnak. Egyenlőre csak a lezuhant helikoptert találtuk meg őt és másod pilótáját még keressük. - a szőke riporternő eltűnt a képernyőről és csak a férjem képe maradt ott. - Apa! - rohant a Tv-hez Valeria majd sírni kezdett. - Kicsim shhh, minden rendben lesz. - vettem az ölembe majd leültem vele a kanapéra. Már olyan régóta ellökök magamtól mindenkit. Akit megkértem hogy hagyjon magamra megtette amit tényleg értékeltem de egyedül ő volt az aki folyton próbálkozott. Egyedül éreztem magam de amikor megláttam tudtam hogy mégis van valaki aki itt van.....és most lehet hogy egy életre elvesztettem. - Azt mondta szól ha elindult. - kislányom még mindig keservesen sírt. - Az éneklés miatt biztos nem hallottuk hogy csörög a telefon. - puszikkal hintettem be a fejét. Kis idő múlva a sírástól annyira kimerült hogy elaludt így le tettem magam mellé a kanapéra. Tartottam magam, nem sírtam, nem láthatják hogy aggódom és hogy legszívesebben sírnék. - Hát ti meg miért ültök itt ilyen némán? - majd megpillantottam ahogy férjem az ajtón besétál. Akkor kő esett le a szívemről amit szavakba se tudok önteni. Mindenki felállt és megölelte, mindannyian féltünk. - Apa!! - kislányom mint egy áram ütés, olyan hirtelen ugrott az apja ölébe. - Úgy féltem - szorosan hozzá bújt az apukájához majd én felálltam, kimentem a konyhába, neki támaszkodtam a púltnál és mély levegőket vettem, próbáltam nem sírni. Rá félpercre férjem jött utánam. - Angie? - félve mondta ki a nevemet. Én szó nélkül fogtam magam és zokogva az ölébe borultam. - Úgy féltem, én azt hittem hogy.. - kisírt szemekkel néztem az övéibe. - De nem. Itt vagyok és nem megyek sehova. - rám mosolygott majd magához ölelt. - Szeretlek. - engedtem el majd finoman megcsókoltam - Megértem hogy miért engem választottál. Annyira hülye voltam. Olyan bunkó voltam veled folyton ellöktelek magamtól amikor tudtam hogy szükségem van rád. Annyira sajnálom. - zokogtam egyfolytában. - Shhh, semmi baj. - homlokát az enyémnek döntötte - Egyet kérek csak. - suttogta. - Mit? - mélyen a szemébe néztem. - Ne engedj el. - erre elmosolyodtam majd közelebb húztam magához és megcsókoltam. Percekig csak álltunk és élveztük egymás társaságát. Ott legbelül már nagyon is hiányzott mindez. - Fúúj... - kislányunk csilingelő hangja töltötte be a szobát, de képtelenek voltunk szétválni. Egyszerűen nem volt önkontrollunk. Még körülbelül másfél percig csókolóztunk aztán kislányunkra emeltük a tekintetünk. - Majd befejezzük - suttogta az utolsó két csók között. - Apa ma alszol velem? - mászott a férjem karjaiba kislányom ezzel eltolva engem az apjától. - Igen, gyere menjünk. - majd bevonultak a gyerek szobába én pedig mentem a sajátomba. Tudtam hogy amint Valeria elaszik férjem mellém fekszik. Halkan nyitott be, azt hitte alszom. - Nyugodtam zörögj nem alszom. - fordultam felé. Átöltözött majd befeküdt mellém. Hozzá bújtam, érezni akartam a közelségét. - Hogy jutottál haza? - fejem a mellkasára tettem míg ő a karomon húzogatta végig az ujjait. - Egyikünknek sem lett nagyobb baja így kimásztunk a roncsból és eljöttünk. - mesélte. - Valeria zokogva állt a Tv-nél. Alig tudtam csak annyira megnyugtatni hogy elaludjon. - feljebb húztam magamon a takarót, mivel majd' megfagytam. - Tudom, mesélte. De megígértem neki hogy többet nem megyek helikopterrel sehova. - tette a hátamra a kezét. - Jól tetted. - mosolyogtam rá - Ma majdnem elveszítettelek és ebbe szinte bele őrültem. A te helyedbe képzeltem magad hogy milyen lehetett akkor ott a kórházba... Annyira sajnálom. - folyt végig az arcomon egy könnycsepp. - Már mondtam hogy nem baj. - lehelt egy csókot a számra.  - Azt mondtad befejezzük. - mosolyogtam bele a csókunkba. - Pihenned kéne. - kerekedett fölém. - Eleget pihentem már. - majd együtt töltöttük az éjszaka nagy részét. Hajnalban valamiért kidobott az ágy így kimentem a konyhába és csináltam magamnak egy forró kakaót. Amint elkészítettem kimentem a nappaliba és leültem a kanapéra. - Miért vagy itt kint? - párom szorosan mellém ült. - Kidobott az ágy. Te miért vagy itt kint? - kérdeztem vissza. - Üres volt az ágy. - mosolygott majd nyomott a fejemre egy puszit. - Annyira más lenne minden ha Rosie most itt lenne velünk. - minden percben eszembe jut - Most hozzá kelnénk fel, azért mert sír és nem azért mert ki lök az ágy. - a könnyeim szépen lassan kezdtek végig folyni az arcomon. Csak meredtem előre egészen addig míg German le nem tette a kezemből a bögrét és szorosan magához ölelt. - Nekem is hiányzik, rettentően. De ha jobban leszel, újra próbálkozhatunk. - simogatta a hajam. - Nem. - emeltem fel a fejem a válláról - Ha őt is elveszíteném azt már nem élném túl. - vallottam be még saját magamnak is az indokot amiért nem tervezek több babát. - Ahogy szeretnéd - férjem felemelt a karjaiba majd be vitt a szobába és újra elaludtam.

26
február
Germangie 190

- Jó reggelt. - férjem csókjára ébredtem fel. - Eddig tényleg jó. - mosolyogtam majd kinyitottam a szemeimet és egy mogyoróbarna szempárral találkoztam. - Este elviszlek egy bálra. - nyomott egy csókot a számra majd az éjjeli szekrényre tette a koffein mentes kávémat.

  - Egy ruhám sincs amit feltudnék venni

- Egy ruhám sincs amit feltudnék venni. - csattantam fel. - Én a helyedben kutakodnék szekrényemben. - mosolygott. - Hát jó. - mentem bele majd German kiment reggelit csinálni én pedig belevetettem magam a gardróbomba.  Szebbnél szebb ruhákkal volt felpakolva amiért a férjem a felelős. Mindig is tudtam hogy jó ízlése van és hogy ruha terén ez sosem hagyja cserben. Hosszas keresgélés után megtaláltam a megfelelő ruhát majd kimentem reggelizni. Kinyitottam a szekrényt és elő vettem egy zacskó pillecukrot és egy üveg nutellát majd bevonultam a szobámba és bekapcsoltam egy romantikus filmet. - Anya mit csinálsz ? - mászott az ágyamra Valeria. - Filmet nézek, gyere. - a mellkasomra tette a fejét majd ő is a takaró alá került. Fél óra elteltével kislányom megunta és kiment a papájához. Miután megnéztem a filmet felálltam és kiszedtem a DVD-t a lejátszóból. Hirtelen megszédültem majd megkapaszkodtam az ágy végébe. Óvatosan felmásztam az ágyra majd elaludtam. Legközelebb már csak este ébredtem. Amikor ránéztem az órára az este hatot mutatott.  Szépen lassan, komótosan kikászálódtam az ágyból majd belebújtam a köntösömbe és kimentem a nappaliba ahol a család a Frozen-t nézte. - Sziasztok. - mosolyogtam rájuk majd leültem melléjük a kanapéra. - Hányra megyünk? - emeltem Rugget az ölembe hogy férjem mellé tudjak ülni. - Kezdhetsz öltözni. - nyomott egy puszit a halántékomra majd vissza mentem öltözködni. Egy óra múlva kész is lettem és addigra már a gyerekek is felmentek Lanahoz.

A fürdőből hallatszott a víz csobogása így én leültem a kanapéra én a telefonomat nyomkodtam

A fürdőből hallatszott a víz csobogása így én leültem a kanapéra én a telefonomat nyomkodtam. - Éreztem hogy ezt fogod választani. - elégedetten mosolygott. - Gyönyörű ez a ruha. - emeltem rá a tekintetemet. - A ruha egyszerű te teszed gyönyörűvé. - finoman megcsókolt. - Menjünk. - suttogta két csók között. Párom felsegített a díványról felvettem a cipőmet majd kimentünk a házból. - Hölgyem. - mosolygott miközben kinyitotta nekem a kocsi ajtaját. Hátulra ültünk mivel German fogadott egy sofőrt így neki nem kellett vezetnie. Eléggé régóta voltunk már az autóban én pedig kezdtem álmosodni. - Mielőtt elalszol, ezt nyisd ki. -a mellette lévő ülésről elővett egy dobozt én pedig kíváncsian vártam hogy mit rejt. Amikor kinyitottam egy maszk látványa fogadott.

- Említettem már, hogy álarcos bál? - amikor a férjemre emeletem a tekintetemet már rajta volt a sajátja

- Említettem már, hogy álarcos bál? - amikor a férjemre emeletem a tekintetemet már rajta volt a sajátja. Az út további részében beszélgettünk aztán hamarosan oda értünk. Feltettem a maszkomat, belekaroltam Germanba majd bementünk az óriási bálterembe. Férjem rögtön a táncparkettre vezetett aztán keringőzni kezdtünk. Amikor már kezdtem fáradni a kinti részre mentünk. Volt kint egy pavilon és az előtt pedig egy medence. Beültünk a fedett pavilonba. - Köszönöm. - férjem ajkait az enyéimhez érintettem. - Megérdemeltünk egy kis kikapcsolódást. - mosolygott. - Haragudnál ha azt mondanám hogy nagyon fáradt vagyok? - döntöttem vállára a fejem. - Dehogy. - puszilta meg a fejem majd elmosolyodott - Már úgy is vége a bálnak, 3 óra van. - álltunk fel. - Már mindent értek. - nevettem - Bemegyek a táskámért a kocsinál találkozunk, egy perc. - csókoltam meg majd bevonultam a táskámért. A retikülöm mellett egy enyhén részeg pasas ült. Elvettem mellőle a táskámat de ő vissza rántotta a karomat. - Engedjen el. - kissé megijedtem. - Van fent pár szabad szoba nincs kedved feljönni? - persze ezt a mondatát is kisebb megszakításokkal tudta elmakogni. Amikor le akartam ütni a falnak lökött és taperolni kezdett. A cipőm sarkával a lábára tapostam majd messze löktem magamtól, kiszaladtam az épületből, egyenesem párom karjaiba. - Angie, mi történt? - hirtelen azt se tudtam hol vagyok. - Az a fickó megpróbált - ki se bírtam mondani csak elsírtam magam. - Kinyírom. - majd German elindult befelé. - Ne! Kérlek szépen ne hagyj itt. - húztam vissza a karjánál fogva majd ráborult és próbáltam megnyugodni. Óvatosan felemelt majd beültettet a hátsó ülésre, aztán ő is beült mellém. Az ölébe húzott majd úgy nyugtatott meg. Az hosszú utat férjem karjaiban töltöttem és ott pihentem. - Annyira sajnálom. - folyamatos puszikkal halmozott el. - Nem a te hibád, különben is csodálatosan éreztem magam. - homlokom az övének döntöttem majd egy csókban forrtunk össze. - Legszívesebben akkor is megöltem volna azt a mocskot. -  vissza gondolt a nem rég történtekre. - Inkább csak ölelj magadhoz, úgy ahogy eddig. - fejemet a vállára döntöttem a szemeim pedig lecsukódtak. - Semmi pénzért nem engednélek el. - kaptam egy puszit a fejemre majd elaludtam. Legközelebb arra ébredtem hogy csapódik az autó ajtaja. - Megjöttünk. - férjem a lehető legóvatosabban szállt ki velem a kocsiból majd letett a földre. Besétáltam a szobámba átöltöztem és bezuhantam az ágyba. A tavasz hamar elsiklott felettünk és hirtelen jött a nyár. Ez is egy fülled nyári nap de valamiben még is más. Míg az emberek a hasukat süttetik a tengerparton én a kórházban vagyok, és életet adok a 3. gyerekemnek. - Mrs. Castillo fel kell vinnünk a műtőbe. - Dr. Montgomerry higgadtan szólt hozzám valahogy mégis éreztem hogy baj van. - Miért? Baj van a kicsivel? - férjem pánikolni kezdett. - Császármetszést kell végeznünk. - German a kezemet fogva futott a műtőig. - A férjem velem jöhet? - egyszerűen úgy éreztem nélküle nem tudok benne de valahogy tudtam hogy muszáj lesz. - Sajnos nem, itt el kell válniuk. - egy utolsó csók után betoltak a műtőbe és elaltattak.

German szemszöge

Egyszer még a szülőszobában vagyok aztán hirtelen a váróba kerülök.  Leültem a műtőajtóval szemben és legközelebb csak akkor eszméltem fel amikor megérkeztek a többiek. Colin és Jen maradtak otthon a gyerekekkel a többiek pedig a hívásom után bejöttek. - Sziasztok! - álltam fel a kényelmetlen székből. - Mikor vitték be Angiet? - a tömeg közepéből előjött vöröske. - Másfél órája. Mondja azt valamelyikőtök hogy tart eddig egy császármetszés, könyörgöm. - kétségbeesetten néztem végig a barátaimon, ők pedig reménytelen arccal néztek rám. - Nyugodj meg minden rendben lesz. - Emilie a vállamra tette a kezét és biztatóan mosolygott rám. - Remélem. - sóhajtottam. Mindenki leült majd más-más tevékenységekbe kezdtek. Bex és Emilie telefonoztak, Eric és Mark beszélgettek ugyanúgy ahogy Lana, Sean, Josh és Ginni is, én pedig mereven bámultam a műtő bejáratát. Keservesen hosszú fél óra után végre kijött Dr. Montgomerry mi pedig mid köré álltunk. - Mr. Castillo, sajnos súlyos komplikáció lépett fel. - felpattantam amint kijött az ajtón a doktornő. - Mi történt? - ismét kétségbe estem. Amíg elmagyarázta nekem magyarul hogy mi történt bele telt egy kis időbe. - Eddig próbáltunk küzdeni mindkettejükért, de most már csak egy életet tudunk megmenteni. Választani kell. - amint ezek a szavak elhagyták a száját benne egy világ omlott össze. - Mikor ? - félve néztem at orvosra. - Most azonnal vagy különben mindketten meghalnak. - szigorúan és idegesen nézett rám a vörös hajú szülésznő. Végig néztem a barátaimon, próbáltam nem önző lenni, próbáltam jó lenni, de nem tudom hogy ilyenkor mi a jó válasz. - German - idegesen szólt rám a szülésznő. - A feleségemet mentse meg. - majd leültem a székembe és éreztem a többiek néha tekintetét rajtam. - Jól döntöttél. - guggolt le elém Bex. - Ugye nem vagyok önző? - könnyek között tettem fel a számomra félelmetes kérdést. - Dehogy vagy. Én is ezt tettem volna. - ült mellém Sean. - Amint valószínűleg nem fogadnék el rögtön, de idővel biztosan. - jött közelebb Lana is. - Biztos hogy önzőnek tart majd és utálni fog. De akkor sem gondolom úgy hogy másképpen kellett volna döntenem. - letöröltem a könnyeimet majd felálltam. - Csak mentsék meg. - suttogtam majd Bex és Lana egy emberként öleltek magukhoz. - Itt marad velünk. Nem fog meghalni. - nyugtatgattak majd Dr. Montgomerry újra kijött a műtőből. - Hogy van a feleségem? Kérem mondja hogy él. - szinte vissza fojtott lélegzettel vártam a választ. - Nyugodjon meg, a felesége jól van, sajnos a babát így nem tudtuk megmenteni. A hölgy még egy ideig aludni fog utána pedig óvatosan közölje vele a történteket. Ha bármire szüksége lenne szóljon. - egy halvány mosoly keretében ott hagyott, rólam pedig egy hatalmas kő esett le. Nem sokkal később a csapat haza ment én pedig Angie kórtermébe mentem. Amikor bementem szinte azt se tudtam ki van előttem. Feleségem fal fehéren, gyengén gépekre kötve feküdt előttem. - Kérlek ne haragudj rám. Biztos hogy önzőnek tartasz majd és utálni fogsz de szeretlek, és nem tudok nélküled élni. Se én se a gyerekek. - megfogtam a kezét majd egy apró puszit nyomtam rá. - Miért haragudnék? - ébredezett feleségem aki valószínűleg mindent hallott. - Életem, hogy érzed magad? - megpusziltam a homlokát miközben úgy mosolyogtam mint egy őrült. - Fáradt vagyok. - kezdett magához térni - Hol van Rosie ? - körbe nézett a szobában nekem pedig könnyek szöktek a szemembe. Nem tudtam megszólalni. Egyszerűen képtelen voltam rá. - German mi történt? Hol a lányom? - ijedten kérdezte miközben már mindkettőn arcán folytak a könnyek. - A műtét közben komplikációk léptek fel. - nem bírtam Angie szemébe nézni. - Ne, ne, ne... - borzalmas volt látni ahogy a szemem láttára összetört. - Választanom kellett, vagy te vagy a baba. - szinte már együtt zokogtam a feleségemmel - Még lehet gyerekünk de belőled csak egy van. - próbáltam megnyugodni. - Miért nem őt választottad? Benne éltem volna tovább. - továbbra is patakokban folytak le arcán a könnyei. - Valeriara és Ruggera gondoltam! - próbáltam higgadt maradni. - Megmenthetted volna! - kiabált. - Nem tudok nélküled élni! - kiáltottam vissza. - Menj innen! - zokogott. - Angie.. - nem hagyott szóhoz jutni. - Kifelé!! - zokogva kiáltott rám én pedig elhagytam a szobát és szóltam Montgomerrynek hogy csináljon valamit.

Angie szemszöge

Meghalt. A részem akit kilenc hónapon át magamban neveltem, aki benne növekedett meghalt. Azért mert a férjem önző, szívtelen ember. Megmenthette volna és nem. Hagyta meghalni a lányomat. - Mrs. Castillo, nyugodjon meg. - jött be a doktornő. - Hagyjon békén! - próbáltam ellökni magamtól de késő volt már. Beadott egy adag nyugtatót én pedig fokozatosan kezdtem gyengülni majd lecsukódtak a szemeim. Amikor felébredtem újra a férjemmel találtam szemben magamat. - Angie, jobban vagy? - fogta a kezemet. - Gyűlöllek. - alig hallhatóan mondtam. - Tessék? - értelmetlenül nézett rám. - Utállak, menj innen! - kiabáltam és újra sírni kezdtem. A férjem kiment én pedig összekuporodtam és csak zokogtam. Megállás nélkül sirattam a kislányomat.

18
február
Germangie 189

*Sean szemszöge*

Lanaval kimentünk a szobából és leültünk a kanapéra. - Elmondod mi a baj? - fogtam meg a kezét. - Ha már csak Rafael miatt vagy velem mond meg. Elfogadom, tényleg, csak mond a szemembe. - miután elmondta gondolatait a kezemet erősebben fogta. - Lana, miért lennék veled Rafael miatt? - nem értettem az egész helyzetet. - Mindig is azt mondtad hogy nagy családot akarsz - itt már minden világos lett számomra de hagytam hogy befejezze - és most már én ezt nem tudom megadni neked, de Rafael viszont most már az anyukájaként tekint rám és... - itt elcsuklott a hangja én pedig magamhoz öleltem. - Szeretlek. Nem érdekel ha nem lesz több gyerekünk, nem érdekelne hogy ha beteg lennél és az se érdekelne ha meghíznál. Mert szeretlek. Bárhogy,bármikor és bármilyen körülmények között, szeretlek és szeretni is foglak, oké? Örökké. - nyomtam egy puszit a fejére aztán rám emelte a tekintetét. - Köszönöm. -karolta át a nyakamat én pedig a derekát fogtam meg, úgy húztam magamhoz és öleltem át szorosan. - Eszedbe se jusson hogy itt hagylak. - két kezem közé vettem az arcát majd finoman megcsókoltam. Percekig csak álltunk és ölelkeztünk, hagytam hogy a feleségem kisírja magát. - Gyere menjünk, mert a végén Rafa eljátsza az össze elnyert pénzemet. - ezzel a mondatommal sikerült megnevettetnem Lanat majd vissza mentünk a többiekhez. Angie mosolyogva emelte ránk a tekintetét majd leültünk Rafael mellé és folytattuk a monopoly-t. Kettő kemény és hosszú óra után Valeria nyerte a játszmát aminek persze a fiúk nem örültek.

*Angie szemszöge *

- Visszavágót akarok! - tombolt a kisfiam. - Majd máskor, most már ideje aludni! - Rugge az apja karjaiban kötött ki én pedig a lányom kezét fogva mentem a gyerekszobába. Miután Valeria ágyba került Rugge és a férjem jöttek be. - Szerintem mondjuk el nekik. -suttogta German miközben a két kicsi elkezdett játszani. Javaslatát egy bólintással helyeseltem majd megfogtam a kezét. - Gyerekek - rögtön rám néztek - apával el szeretnénk nektek mondani egy meglepetést. - mosolyogtam rájuk. - Mi az? Milyen meglepetés?  - az álmos szemeik szinte felragyogtak a meglepetés hallatán. - Lesz egy kis tesótok. - férjem vette át tőlem a szót majd izgatottan vártuk a reakciójukat. Mindketten ugráltak az ágyon aztán pedig megöleltek. - Anya, ugye most lány lesz? - a kérdése a lányomnak inkább hangzott kijelentésnek. - Igen lány lesz - nevettem fel - de most már tényleg alvás. - szigorúan próbáltam rájuk nézni ami eléggé nehezen ment. - Én veled akarok aludni és a kis tesómmal! - jelentette ki Valeria. - Én is! - a kisfiam rögtön élt a lehetőséggel. - De akkor alvás legyen! - átmentünk a saját szobámba majd German lefeküdt a helyére mellé Ruggero, a kisfiam mellé én a másik oldalamon pedig Valeria foglalt helyet. Reggel amikor felébredtem már csak a kisfiam volt mellettem így óvatosan kikászálódtam az ágyból és a konyhát céloztam meg. - Jó reggelt. - köszöntem a kanapén ülőknek majd folytattam utamat a hűtőhöz. Ki vettem belőle 3 tojást és a tükörtojásra tettem a reggelimnél a voksot. - Anya én is kérek olyat amit eszel. - mászott fel a pultra Valeria. - Megeszel kettőt vagy elég egy? - vettem le az imént elfoglalt helyéről és a székre ültettem. - Elég egy. - mosolygott majd elővette a tojást a hűtőből. - Feltöröd? - mosolyogtam majd a kislányom a feltörte a tojásokat majd bele öntötte a serpenyőbe. 2 percen belül az asztalnál ültünk amikor a kisfiam is megérkezett körénk az apukája ölében. - Jó reggelt. - nyomtam egy puszit Rugge arcára. Persze a kis kómás nem mondott semmit, inkább German mellkasába bújt bele. Egy bögre kakaó és fél óra után kezdett feloldódni és kezdődhetett a játék. A fiúk elvonultak a gyerekszobába, lányommal pedig hozzá fogtunk az ebédhez. - Anya - fordult felém Valeria. - Igen kicsim. - tettem le a kést. - Hogy fogják hívni a kishúgomat? - azt a kérdést tette fel amire még magam sem tudok válaszolni. - Még nem döntöttem el. - mosolyogtam - de majd leülünk apáékkal együtt és választunk neki nevet. - folytattam a krumpli pucolást. -  Jöttünk segíteni. - szalad be a kisfiam majd a férjem követte őt. - Szuper, de már csak ki kell sütnöm a husit és a krumplit. - hangoltam le Ruggerot majd megmentésemre érkeztek Charmingék. - Sziasztok, elnézünk a közeli játszótérre, van kedvetek jönni? - mosolygott Ginni. - Anya, anya, ugye megyünk? - kislányom ugrándozva kérlelt. Én kétségbeesetten, inkább kérlelve Ginnire és Joshra pillantottam, ők pedig bólintottak jelezve hogy elviszik a kicsiket. - Apa felöltöztet titeket. Mire haza értek kész az ebéd. 10 perc múlva a házra csend telepedett én pedig lefeküdtem a kanapéra és elaludtam. - Angie, ébredj - German egy puszit nyomott a homlokomra miközben elvette a szemem elől a kósza hajtincseimet. - Szia - kissé álmosan néztem rá a kanapé előtt térdelő férjemre. - Szia - ajkait finom az enyéimhez nyomta - Enned kell gyere. - majd felsegített a kanapéról és összekulcsolt kezekkel mentünk enni. Kiszedtem magamnak egy nagy adagot majd elkezdtem enni. - Ne bámulj már. - German végig engem nézett miközben ettem. - De aranyosan eszel. - mosolygott. - De zavar ha nézel. - tettem le az evőeszközeimet. - Akkor elmegyek. - a nyakamba puszilt majd kiment. - Én nem azt mondtam hogy hagyj itt! - kiáltottam utána a férjem pedig egy hatalmas kör alakú dobozzal jött vissza. - Ez mi? - kíváncsian kérdeztem miután elém rakta a masnival átkötött dobozt. - Meglepetés. - ült le mellém. Amint kinyitottam a benne lévő rózsák illata betöltötte az egész házat. - Ezek gyönyörűek, köszönöm. - egy csók után finoman magamhoz öleltem férjemet - De ezt miért kaptam? - nem tudtam elképzelni hogy miért hozott nekem kb. 50 szál rózsát. - Azért mert nagyon szeretlek. - a karjaimat a nyaka köré fontam ő pedig a derekamat fogta. - Biztos? - mosolyomat próbáltam visszafogni. - Hát igazából van még valaki akit szeretek de azt hiszem te vagy az első. - vallotta be mire nekem az egekig szökött a szemöldököm. - Hát akkor add neki a rózsáidat. - majd felálltam, a mosogatógépbe helyeztem a tányéromat és bementem a szobámba. - Tudod az a másik lány 6 éves, hosszú szőke tincsei vannak mint álmaim nőjének, és barna szemei mint nekem. Nem mellesleg Valerianak hívják és életem szerelmének a kislánya. - bejött utánam majd az ágyra jött mellém - Na meg persze az enyém. - csókolt meg aztán a mellkasára feküdtem és újra elnyomott az álom. Egy gyönyörű virágos réten voltam, nyár volt és a fűben ültem a gitárommal a kezembe. A gyerekek a szaladgáltak a férjemmel együtt én pedig játszottam a hangszeremen, mellé pedig énekeltem. Nem nagyon volt idő érzékem csak azt vettem észre hogy sötétedik és nem láttam a családomat. A gyerekek halk sikítását hallottam egy szakad széléről. Kiabálták hogy anya, segíts én pedig eszemet vesztve rohantam de későn értem oda. A földre estem és zokogtam majd a férjemet kezdtem el keresni. Egy fán volt. Amilyen gyorsan csak tudtam felálltam és szaladni kezdtem. Ahogy szaladtam egyre csak távolodott tőlem a fa és vele együtt a párom is. Amikor már közeledtem szakadni kezdett az eső és mire a fához értem bele csapott a villám. A fa rögtön kigyulladt, és láttam ahogy German lelke felszáll. -Édesem, ébredj fel. - a vállamat óvatosan megrázta én pedig felkeltem. - Hol vannak a gyerekek? - rögtön felültem az ágyon és körbe néztem. - Nyugodj meg - félbe szakítottam. - Addig nem nyugszom meg míg nem láttam a gyerekeimet. - felálltam majd a gyerekszobába indultam de German vissza húzott a karomnál fogva. - Ginnivel vannak a játszótéren. - ölelt magához. - Látnom kell őket. - a könnyeim még mindig az arcomon folytak lefelé, így áztattam férjem pólóját. - Ne izgasd ennyire fel magad, gyere csinálok teát leülsz megiszod és jobb lesz. - nyomott egy puszit a fejemre majd leültem a kanapéra és próbáltam megnyugodni. Pár perc múlva German a nappaliban lévő kis asztalra tette a teát, leült mellé és szó szerint magára húzott. Fejem a mellkasán pihent míg térdemet felhúztam és a talpam a kanapét érintette. - Elmondod mit álmodtál? - simogatta a hajam majd bele puszilt. - Borzalmas volt. A gyerekek egy szakadék mélyére zuhantak, te pedig egy fán voltál amibe bele csapott a villám. - szorosan Germanhoz bújtam. Férjem nem szólt semmit, egyik karját körém fonta majd a másikkal a teámért nyúlt. - Tessék - kezembe adta majd lassan elkortyolgatva azt ültem továbbra is German ölében.  - Mikor jönnek haza? - emeltem fel a fejem a mellkasáról, hogy szemben tudjak vele lenni. - Azt mondta Josh hogy utána még átmennek hozzájuk, úgyhogy valószínűleg késő este. - megpuszilta a homlokom majd le tette az üres poharat az asztalra. - Mi legyen a kicsi neve? - kérdésem eléggé váratlanul érte férjemet. - Nem tudom. - éreztem ahogy teste megfeszül, ami azt jelezte hogy hazudik. - Ha van ötleted majd oszd meg a gyerekekkel is mert azt mondtam Valerianak hogy majd együtt választunk nevet. - felálltam majd leültem a zongorához. Aztán elkezdtem játszani azon. Férjem leült mellém majd elkezdett énekelni. Persze a kedvenc dalomat a Tienes Todo-t énekelte és én is bekapcsolódtam hozzá. - Anya, apa, megjöttünk. - kiabált a kisfiam az előszobából. - A nappaliban vagyunk gyertek be. - kiáltott a férjem. Persze neki az nem volt eszében hogy a három éves kisfiúnknak nehéz dolgai vannak a cipőjével. Amint leöltöztettem a két kicsit bevonultak az apjukkal a gyerekszobába. Amíg én ki voltam zárva a szobából melegítettem enni és meg is terítettem. - Anya, anya, anya! - szaladtak ki a szobából a gyerekek. - Ne rohanjatok! - hirtelen megálltak előttem majd a férjem is megérkezett. - Választottunk nevet, már csak áldásodat kell rá adnod. - mosolygott German majd a gyerekek egy lapot húztak elő és felém azokat. Mindhármuknál volt egy lap amely legkisebb gyermekem nevét tartalmazta. -  Stana - ez a név kislányom lapjára volt írva - Rose - az én nevem kisfiamnál volt - Castillo - a vezetéknév pedig az apjuknál volt. - Na tetszik? - izgatottan várták a válaszomat. - Imádom. - leguggoltam majd megöleltem a gyerekeket. - Üljetek le enni, mindjárt jövünk. - majd férjem kivitt a konyhából. - Tényleg tetszik? - karolt magához. - Igen - én is átfogtam a derekát - Stana Rose Castillo. - nyomtam egy csókot a szájára majd éreztem ahogy a pici megmozdul. - Érezted? - rögtön a hasamon volt German keze. - Tetszik neki a neve. - mosolyogtam majd vissza mentünk a gyerekekhez. - Anya, Rosie mikor születik meg? - ásított Ruggero. - Még az messze van kincsem. Gyere menjünk aludni. - az ölembe vettem majd bevonultam vele a gyerek szobába. - Anya, énekelsz nekem? - a fáradságtól szinte elkábulva kérlelt kisfiam miközben betakargattam. Puszit nyomta a fejére és belekezdtem a Descrubí-ba,  majd a kisfiam álomba merült. Fél órán belül a lányom is aludt így én is elhelyezkedtem férjemmel együtt. - Katie. -  hasamra tettem a kezem - Alig várom hogy a kezemben tartsalak. - férjem átölelt az ő keze az enyémre vándorolt majd szépen lassan elaludtam.

5
február
Germangie 188

* Lana szemszöge *

Seannel már karácsony óta próbálkozunk a baba projekttel de eddig nem jártunk sikerrel. Kezdek aggódni hogy valami baj van velem és félek ha ezt a férjem megtudja akkor olyat tesz amit én még a legrosszabb rémálmomban sem akarok átélni. - Min gondolkozol? - ébredezett. - El megyek ma az orvoshoz - felvonta a szemöldökét - tudod a rutin vizsgálatra. - hazudtam, ő pedig kérdően nézett rám. - Lana ismerlek. Miért mész orvoshoz? -ült fel ő is az ágyban. - Már 2 hónapja próbálkozunk és attól tartok velem van a baj. - nem bírtam a szemébe nézni. -Édesem, nincs veled semmi baj. - emelte fel az állam majd nyomott az ajkaimra egy csókot. - De mi van ha mégis? Én inkább meggyőződök mindenről. - fogtam meg a kezét. - Öltözzünk fel, én beszélek Adammal és elmegyünk együtt. - adott egy puszit az arcomra - Addig készülj el. - mosolygott majd felöltöztünk. Sean ment Eddyhez én pedig neki láttam a reggelinek. Férjemet nem engedték el mivel későn szólt és nekem nincs jelenetem neki pedig van. - Jó reggelt! - ültem le Rafael ágyára és megsimogattam az arcát. - Mmmmm - nyújtózkodott - jó reggelt. - mosolygott rám, álmos tekintettel. - Gyere, csináltam palacsintát. - mosolyogtam majd az ölembe mászott és kimentünk a konyhába. - Lana kapok rá kakaóport? - ültettem le a bárpulthoz Rafat. - Persze kincsem. - mosolyogtam amjd megszórtam 2 palacsintát neki 4-et Seannek és 3-at magamnak. - Apa ma elmegyünk a parkba? - nyelte le az utolsó falatot is Rafa. - Nem lehet prücsök, dolgozom. De holnap lemegyünk. - borzolta össze a kisfiú haját a férjem. - Lana te is jössz majd? - fordult felém. - Persze. - mosolyogtam majd leszedtem az asztalt. - Ang, German tud vigyázni egy kicsit Rafaelre? - mentem le barátnőmékhez. - Igen tudok. - jött ki a konyhából German. - Köszi, Angie merre van? - érdeklődtem felesége iránt. - Alszik. - mosolygott majd Rafael lejött és bement játszani Valeriaval és Ruval én pedig elindultam az orvoshoz. Amint oda értem a nőgyógyászomhoz rögtön fogadott. Vett vért, vizeletet és feltette a kérdéseit is. - Lana én - mély levegőt vett - sajnálom. Meddő vagy. Annyira sajnálom. - mondta én pedig haza indultam. Amint haza értem felviharzottam a szobámba. Leültem a földre, ledobtam a magassarkúmat és zokogtam, egész addig ameddig a férjem be nem jött. - Kicsim, shh - hozzám szaladt - mi a baj? - leült mellém majd magához ölelt. - Én sajnálom - zokogtam - annyira sajnálom.. - halkult el a hangom. - Shhh....nincs semmi baj. - a mellkasán volt a fejem miközben a hátamon írt köröket a tenyerével. - Hogy ne lenne baj? - emeltem fel a hangom - Nem lehet gyerekem! Nem lehetek anya, nem élhetem át az életem ezen örömeit, amire mindig is vágytam. - zokogtam tovább - Nem lehet fiam aki olyan helye és jó képű lenne mint te nem nevelhetem fel, nem taníthatom meg arra hogy bánjon a lányokkal, vagy éppen hogy randizzon. Sean ez így nekem nem megy. - csak sírtam és sírtam. - Én leszek a fiad. - egy ismerős hang szólalt meg az ajtóból - És... - kissé habozott - lehetsz az anyukám. - közeledett felém Rafael. Hihetetlen módon de ettől a két mondattól kezdtem lecsillapodni. Rafael óvatosan befészkelte magát a karjaimba én pedig magamhoz öleltem. Mielőtt behunytam a szemeimet és az utolsó könnycsepp is kicsordult, pillantásom találkozott férjem megnyugodott tekintetével. - Köszönöm. - halkan suttogtam a kisfiam fülébe miközben hozzám bújt. Sean felemelt minket a földről majd felfeküdtünk az ágyra. Rafael az ölemben maradt én pedig férjem mellkasán pihentettem a fejemet. Rafael lassan elaludt majd lefektettem aludni. Még mindig zavart a tudat hogy nem lehet gyerekem és az is zavart hogy talán Sean így már nem akar velem lenni. - Megnyugodtál? - kérdezte miközben én pizsamára öltöztem. - Nem. - mondtam halkan miután befeküdtem az ágyba. - Pedig meg kéne. Ez nem a világ vége még ha neked ez most olyan is. Rafael itt lesz nekünk és ha szeretéd örökbe is fogadhatunk. - próbált vigasztalni Sean, bár ezekkel a szavakkal nem nagyon ért sikert. Háttal voltam neki és a mondatára inkább nem válaszoltam, csak csendben lehunytam a szemeimet és elaludtam.

* Angie szemszöge *

Lana napok óta szótlan és depressziós. Kizárólag csak Rafaellel hajlandó beszélni és csak a szerepét hozza, de azt hitelesen. Amint ezen gondolkoztam férjem is felébredt mellettem és ezt azzal jelezte hogy magához karolt. - Jó reggelt. - rekedtes hangján szólalt meg én pedig felé fordultam. - Neked is. - nyomtam egy csókot a szájára - Jól aludtál? - simítottam meg az arcán. - Remekül, te? - mosolygott. - Egész este fájt a hátam. - hajtottam a fejem a mellkasára. - Miért nem ébresztettél fel ? - játszadozott a hajammal. - Olyan békésen aludtál. - néztem rá. - Gyere együnk. - majd felvettem a köntösömet és kimentünk. Ameddig párom a reggelinket készítette én halkan bekukucskáltam gyermekeim szobájába, hogy megnézzem ébren vannak-e. A kis álomszuszékok szerencsére még mélyen az álmok világában kalandoztak így óvatosan bezártam a szobaajtót és kimentem a konyhába. - Tessék, dzsuz és piritós. - mosolyogva tette elém a tányért. - Köszönöm. - nyomtam egy csókot az arcára. Miután megreggeliztem a gyerekek is felkeltek. - Anya kérek kakaót! - üvöltött Valeria a szobájából. Elkészítettem amit kért majd bevittem neki. - Mit néztek kicsik? - feküdtem le a két gyerek mellé. - Eperkét. - kortyolgatta a forró kakaót kislányom. - Anya - mászott az ölembe Ruggero. - Gyere kincsem. - vettem az ölembe majd kimentünk a szobából. - Anya ma lehetek egész nap veled? - kuporodott a mellkasomra miközben az ölemben. - Persze. - nyomtam egy puszit a fejére. - Anya - karolta át a nyakamat majd rám emelte a tekintetét. - Hmm - mélyen kisfiam szemébe néztem. - Éhes vagyok. - tekergette a hajamat. - Akkor együnk. - egy cuppanós puszi keretében mentünk a konyhába. Miután megegyeztünk az omlettben elkezdtem dudorászni amire kisfiam rögtön felkapta a fejét. - Kapcsoljunk be zenét!  - emelte a levegőbe a kezeit én pedig rögtön bekapcsoltam kisfiam kedvenc zenéjét a One Dance-et. - I need a one dance. - énekeltük miközben elkészítettem a reggelit. Közben csatlakozott hozzánk a férjem és a kislányom és együtt élveztük a következő számot. A második reggeli után eléggé nyűgös lett a kisfiam és vele együtt lettem hisztisebb én is. German és Valeria elvonultak tv-t nézni mi pedig Ruggeval beültünk a kádba. Befeküdtem a habbal és vízzel teli kádba és kisfiamat a mellkasomra fektettem. - Anya - emelte fel a fejét, miután kissé megnyugodott. - Igen kicsim. - simogattam a fejét. - Ez itt mi? - húzta végig a mutatóujját a császármetszeti sebemen. - Tudod amikor a nővéred született akkor rosszul feküdt a hasamban ezért ejtettek itt a doktornénik egy vágást és kiszedték belőlem Valeriat. - a vége kicsit érdekesre sikerült, amit onnan tudok hogy kisfiam kikerekedett szemekkel nézett rám. - És nagyon fájt? - barna szemeivel kereste az enyéimet. - Egyáltalán nem fájt. - mosolyogtam majd adtam egy puszit az arcára - Gyere szálljunk ki. - majd az ölembe fogtam és kikászálódtam a kádból. Kisfiamat bebugyoláltam egy törülközőbe. A mosógépre ültettem ameddig felvettem a köntösömet, aztán vissza mászott az ölembe és bementünk a szobámba. Ráadtam a kedvenc ruháját.

-Kapcsold be a tv-t mindjárt jövök. - nyomtam egy puszit a fejére majd átmentem a lányomhoz és a férjemhez. Amint bementem láttam hogy mindketten az ágyon barbie-nak. - Kicsim, átmennél egy kicsit az öcsédhez? - néztem kislányomra. - Persze. - majd átment a szobámba. - Baj van? - állt fel German én pedig az ölebe ugrottam. - Túl vagyok rajta. - szorosan öleltem a nyakát, összekulcsoltam a lábaimat a dereka körül és a fejem a vállába fúrtam. - Min vagy túl? Miről beszélsz? - a combjaimnál fogva tartott. - Múlthéten léptem be a 4. hónapba. - mosolyogtam rá. - Ez biztos? - kérdően nézett rám mire én bólintottam majd finoman megcsókoltam. - Közölni kéne a gyerekekkel. - mosolygott két csók között majd kimásztam az öléből. - Ne! - szinte kiáltottam mire férjem felvont szemöldökkel nézett rám - Még meg akarom tartani..magunknak egy kicsit. Tudom hogy gyerekes de a múltkor két perc alatt mindenki tudott róla és most nem akarom hogy mindenki tudjon róla. - hajtottam le a fejemet. - Ahogy szeretnéd. De a lányunknak különleges nevet kell majd találnunk. - nyomott egy csókot a fejemre majd átmentünk a gyerekekhez. Befeküdtünk a kicsikhez persze úgy hogy férjem keze a hasamon landolt. Egész délután meséket néztünk a gyerekekkel ameddig el-nem aludtak. Úgy döntöttünk nem visszük őket át a szobájukba így négyen aludtunk a hatalmas francia ágyon. Hajnalban halk nyöszörgésre ébredtem. Kinyitottam a szemeimet majd kisfiamat pillantottam meg ahogy forgolódik és halkan sír. Óvatosan a karjaimba vettem majd átmentem vele a saját szobájába. - Mi a baj kicsim? - feküdtem le az ágyára, ő pedig maradt az ölemben. Kezdett megnyugodni majd elkényelmesedett a karomban és visszaaludt. Reggel kisfiam keltett azzal hogy kimászott a takaró alól. Megpróbáltam vissza aludni de nem sikerült így lassan kikászálódtam az ágyból és kimentem a konyhába. Csináltam magamnak egy forró teát majd benéztem a férjemhez. A gyerekekkel néztek egy mesét. Vissza zártam az ajtót majd a fürdőbe vettem az irányt és beálltam a zuhany alá.  10 perc alatt letusoltam majd a testem köré tekertem a fehér törölközőmet. Amikor felvettem a fehérneműimet és a nadrágomat a tükör elé álltam majd észre vettem hogy a kis pocak lakóm elég szépen növekszik. - Jó reggelt. - karolt át hátulról German miközben bele puszilt a nyakamba. - Jó reggelt. - mosolyogtam - A kisbabánk egyre nagyobb lesz. - a kezeimet a pocakomra helyeztem. - A mi kislányunk. - mosolygott majd magához fordított az ajkaink pedig egyé váltak. - Most már szólni kéne a gyerekeknek. Már látszik is úgyhogy észre fogják venni. - helyezte a tenyerét a hasamra. - Tudom. - mosolyogtam majd elindultam kifelé, de férjem vissza húzott. - Vissza aludtak, nem akarsz még egy fürdőt venni? - suttogta két csók között. - Egészen csábító - eltávolodtam az ajkaitól -de, jelenetem lesz. - egy utolsó csókot nyomta a szájára majd belebújtam a felsőmbe felvettem a cipőmet és felmentem Lanahoz. Rögtön belefutottam barátnőmbe ahogy felértem. - Szia, jössz velem ? - mosolyogtam rá. - Igen, csak összeszedem a cuccaimat. - majd 10 perc pakolás után elindultunk. - Szóval - törtem meg a számomra kínos csendet - napok óta szótlan vagy és Seanhez se szólsz hozzá.   - Nem lehet gyerekem. - szakított félbe. Ahogy ez kiejtette a száján leparkoltam a járda szélére és felé fordultam. - Annyira sajnálom. - néztem rá majd magamhoz öleltem - És Seannel miért nem beszéltek? - engedtem el. - Félek. - vallotta be. - Mitől? - nem értettem az egészből most már semmit. - Hogy így már nem fog velem maradni. Nem tudom neki megadni azt amit szeretne. - törölte le az arcán végig folyó könnycseppet. - Szívem, ez butaság. - fogtam meg a kezét - Ha el akart volna menni már elment volna. - biztatóan mosolyogtam rá mire ő megrázta a fejét. - Amikor haza jöttem az orvostól szó szerint padlón voltam és zokogtam. Sean próbált vigasztalni és közben bejött Rafael. Meghallotta amikor mondtam hogy nem lehet gyerekünk és hogy nem lehetek anya - magyarázott miközben a könnyei egyre szaporább tempóban jelentek meg az arcán - és ó azt mondta hogy majd ő lesz a kisfiam, és én lehetek az anyukája. - a végére elmosolyodott persze csak rövid ideig, mintha fizetne érte. - És úgy érzed hogy Rafael miatt van veled, igaz? - szomorúsága átterjedt rám is a kérdésemre közben pedig aprót bólintott. - Nyugodj meg, igazítsd meg a sminked és menjünk. Miután haza értünk én lehozom Rafaelt játszani te pedig beszél Maguirral oké? - indítottam be a kocsit. - Oké - sóhajtott majd elindultunk a forgatásra.  Az egész forgatást végig nevettük és hülyéskedtük így sikerült Lanat is egy kicsit jobb kedvre derítenem. Késő délután értünk haza. - Sziasztok! - kiáltottam amikor beléptem a házba és ledobtam a cipőimet. - Anya! - rohant hozzám kisfiam - Hiányoztál! - legugoltam hozzá majd átöleltem. 2 napja a kisfiam apáról átszokott anyára amit nem bánok. - Te is nekem. - pusziltam meg a fejét - Mi lenne ha játszanátok kicsit Rafaval? - mosolyogtam rá. - Már itt van. Apáékkal Monopolizunk. Jöttök ti is? -nézett Lanara kisfiam. - Menjünk - mosolygott majd bementünk a gyerekszobába. - Sziasztok - egyszerre üdvözöltük a másikat. Leültem a férjem és kislányom közé a kisfiam pedig az ölemben ült. - Rafa addig játszol helyettem ameddig anyával beszélünk egy kicsit kint? - nézett Sean a fiára majd ő bólintott és eltűntek a látóterünkből.

2
január
Germangie 187

- Aludjunk. - nyomott egy puszit a homlokomra majd szorosan hozzá bújtam, a testem szinte az övéhez simult, a karja továbbra is rajtam volt, a keze is maradt a hasamon és elkezdte simogatni, ezután pedig pár másodpercen belül elaludtam. Reggel amikor felébredtem, fejemet oldalra fordítottam férjemet keresve de nem találtam a helyén. Megpróbáltam felkelni de nem sikerült mivel valakinek a feje a hasamon pihent. Hát sikerült megtalálnom Germant. Hirtelen mozdulatommal fel is keltettem. - Jó reggelt. - mosolyogtam rá. - Neked is. - fordult felém, fejét még mindig a hasamon hagyva. - Elég mert még a gyerekem apás lesz és azt nem akarom. Valeria így is apás és kezd Rugge is az lenni. - karba tett kezekkel ültem az ágyon. - Az anyjuk is apás. - vigyorgott majd felemelte fejét a hasamról és nyomott egy csókot a számra. - Van benne valami. - mosolyogtam majd még egy csókot kaptam. - Nem vagy éhes? Csinálok reggelit. - tápászkodott fel. Amint két lábára állt felkapott a karjaiba és kivitt a konyhába. - Látom ma elemedben vagy. - nevettem majd letett a székre. - Apa, én is akarok az öledben lenni! - nyújtott karokkal szaladt a férjem felé a kislányom. - Gyere kincsem, csinálunk anyunak reggelit. - karjába vette majd neki láttak a reggelinek.

* 6 héttel később *

Végre eljött a kedvenc ünnepen az évben, holnap karácsony!!! Imádom amikor havazik, amikor kimegyünk az utcára és minden ki van világítva és minden ki van díszítve. A szeretet ünnepe csodálatos. Össze gyűlnek a rokonok, az ismerősök sztorizgatnak, nevetgélnek, örülnek hogy együtt vannak. - Kicsim, jössz?? - zökkentett ki gondolatmenetemből a férjem. - Megyek - mosolyogtam rá majd kézen-fogva besétáltunk a rendelőbe. Rögtön behívott minket a nőgyógyászom de mielőtt bementünk még megszorítottan a férjem kezét. - Nyugalom, minden rendben lesz. - nyomott egy csókot a fejemre majd besétáltunk. Miután a hideg zselé felkerült a hasamra a monitorra szögeztem a tekintetem. German szorosan fogta a kezem és a szemei neki is a monitorra tapadtak, mivel most megtudhatjuk hogy kislányunk vagy kisfiúnk lesz-e. - Szeretnék tudni a baba nemét? - mosolygott Dr. Walsh. - Igen. - válaszoltunk egyszerre, egyhangúan. - Gratulálok,  kislányuk lesz. - ezt követően jöttek a már hallott dolgok, vigyázzak magamra, ne aggodalmaskodjak és ne idegeskedjek. Megköszöntük neki aztán haza indultunk. - El sem hiszem hogy kislányunk lesz. - ültem be a kocsiba. - Annyira büszke vagyok rád. - csókolt meg a férjem. Útközben felhívtam Lanát hogy készítsenek elő mindent a főzéshez meg a sütéshez hogy ha haza érek már csak átöltöznöm kelljen. Amint haza értem átöltöztem egy kényelmesebb szerelésbe majd elfoglaltuk a konyhát. Neki láttunk az ünnepi menünek ami nem volt egyszerű mivel mindenkinek a kedvére kellett tenni és eléggé sokan vagyunk. - Lana, éhes vagyok. - jött be a konyhába Rafael. - Kicsim szólj a papádnak, nyakig vagyok a tojásban. - irányította a kisfiút az apjához. - Ő mondta hogy jöjjek ide mert ők a fát állítják fel ami letarolta a kanapét. - mutatott kifelé az ajtón. - Hogy mi? - egyszerre fordultam meg vörös barátnőmmel. - Én nem mondtam semmit - majd védekezően feltett kezekkel távozott a konyhából. - Remek a konyha lassan robban a nappali meg borul. Imádom a karácsonyt. - morgott Lana miközben folytatta a hússzelet panírozását. - Ne negatívoskodj élvezd hogy mind együtt vagyunk. - ezzel a mondatommal párhuzamosan kapcsoltam be az All I want for Chirstmas is you-t. Imádom a karácsonyt. - Elmegyünk Seannel és Colinnal majd jövök. - jöttbe a férjem a konyhába majd egy gyors csókot nyomott a számra. - Hová mentek? - fordultam felé. - Egy új karácsonyfáért és egy új kanapéért. - egy vigyort vágott az arcára majd a lehető leggyorsabban hagyta el a konyhát. - Én megölöm. - indultam kifelé a férjem után. - Karácsony van, ne negatívoskodj. - vigyorogva ismételte szavaimat Lana. Pár óra múlva sikeresen kész lettünk mindennel aztán megterítettünk. - Gyerekek, vacsora. - mentem be a szobájukba ahol az össze gyerek a szőnyegen ülve játszott. - Nem vagyok éhes. - játszott tovább Valeria. -Én se. - tologatták tovább az autójukat a fiúk. - A mikulás nem hiszem hogy hoz annak a gyereknek ajándékot aki nem vacsorázik. És tudjátok hogy 2 alvás és jön a mikulás. - dőltem az ajtófának miközben magyaráztam. - Mi a kaja? - rohant kifelé Valeria. - Éhes vagyok, miért nem eszünk? - rohant utána Oliver majd a többiek is kiszaladtak az asztalhoz. Bejött a "mikulás nem hoz ajándékot " sztori így minden elfogyott a gyerekek tányérjáról.  Vacsora után Germannal es a gyerkekkel elkezdtük felöltöztetni a fát, de mivel egyik gyereknek sem volt megfelelő az ezüst- kék kombináció ezért újítottunk egy piros-ezüst-kék kombinációra. Kilenc felé mindenki hazament így én előkészítettem a fürdővizet a gyerekeknek. - Valeria, kicsim gyere fürdés. - mentem be a szobájába de már pizsamában volt és békésen aludt. Leoltottam a villanyt és átmentem a kisfiam szobájába. - Ru, gyere fürdés. - ültem le mellé. - Habfürdő ? - emelte tekintetét a tv-ről az enyémre. - Habfürdő. - mosolyogtam rá majd levettem róla a ruhákat, az ölembe vette és bevittem a fürdőszobába. - Anya, apa is jöjjön. - tettem bele a kádba. - Szólok apának is. - adtam egy puszit a fejére majd kimentem megkeresni a férjemet. - Te nem a fürdőben voltál az előbb? - nézett rám miközben mosogatott. - A fiúnk szeretné ha apa is jönne fürödni. - öleltem át hátulról. - Menjünk. - karolt magához majd vissza mentünk a fürdőbe. Miután átestünk a félórás játékon a fürdőkádban átöltöztettem Rugget pizsibe majd bevittem a szobájába. - Anya nézünk Scooby-Doo-t? Még nem vagyok álmos. - takarózott be és a tv távirányítójáért nyújtózkodott. - De csak egy rész. - bújtam be mellé a takaró alá. Magamhoz öleltem ő pedig miközben én bekapcsoltam a tv-t kényelembe helyezte a fejét a mellkasomon. Bekapcsoltam a kért mesét majd én is kényelembe helyeztem magam. Amint eltel tíz perc kisfiammal együtt elaludtam.

* Karácsony reggel *

Korán felkeltünk Germannal és a fa alá helyeztük a gyerekek ajándékait. - Álmos vagyok. - ültem le a kanapéra. - Még szerintem egy ideig nem kelnek fel a gyerekek addig menj, pihenj le. - ült le mellém a férjem. - Bármikor felkelhetnek. Addig alszok itt. - majd a lábaim feltettem a kanapé maradék részére, fejemet pedig férjem ölébe hajtottam. - Aludj. - nyomott egy puszit a hajamba majd elkezdte azt simogatni én pedig elaludtam. - Apa, Anya, karácsony van! - ébredeztem a gyerekeim hangjára. - Na nézzünk kinek mit hozott a mikulás bácsi. - tápászkodtam fel férjemről majd a gyerekekkel együtt a karácsonyfánk mellé ültünk és elkezdtük bontogatni az ajándékokat. Az az öröm amit a gyerekek arcán pihenő mosoly okozott számomra, leírhatatlan. Annyira jó őket boldognak látni. Amint kibontották az ajándékaikat elvonultak és megkezdődött a játék. - Tudod neked is hozott valamit a mikulás. - jött ki German a szobánkból egy dobozzal a kezében. - Lehet hogy neked is akad valami. - vigyorogtam majd én is előhúztam a fa mögül a hatalmas dobozt - Boldog Karácsonyt. - mosolyogtam majd átadtam neki a dobozt. - Egy gurulós szék az irodádba. Mert tudom hogy hiányzik a régi. - mosolyogtam majd amint elmondtam neki hogy mit rejt a doboz felcsillantak a szemei. - Köszönöm. - nyomott egy csókot a számra. - Boldog Karácsonyt! - mosolygott rám majd átadta az aprócska dobozt. Amint kinyitottam elállt a lélegzetem is. - Úr Isten!! Ez komoly? - néztem a férjemre miközben a Demi Lovato koncert jegyeket szorongattam. - Látod hogy az. - vigyorgott mire én a nyakába ugrottam. - Köszönöm. - suttogtam miközben szorosan öleltem a férjemet. - Reméltem hogy ilyen sikere lesz. - mosolygott majd elengedtem. - Éhes vagyok. - váltottam hirtelen témát. - Mit szeretnél enni? - nyomott egy csókot a számra German. - Úgy megennék egy kis fagyit. - indultam el a konyhába. - Szerintem nincs itthon. - jött utánam a férjem. - Veszel nekem? Kérlek. - nyitottam ki a szekrényt és elővettem egy csomag gumicukrot. - Milyet hozzak? - vette fel a kabátját German. - Tutti-Frutti-t, málnát és csokit meg karamellásat is és a kókuszosat se felejtsd el. - tömtem magamba a gumi cukrot. - Ha eddig nem voltál kívánós most az leszel. - adott az arcomra egy puszit a férjem majd elindult a boltba.  Még szerencse hogy van mellettünk egy mini abc. Öt percen belül visszaért a férjem és én bele vetettem magam a fagylaltok világába. Rögtön megettem a tutti-frutti-t és a kókuszosat majd bele kezdtem a málnásba is de át váltottam a sós mogyoróra. Miközben én lakmároztam a férjem tágra nyílt szemekkel fürkészett engem. - Mi az? Éhes vagyok. - egy pillanatra ránéztem aztán tovább ettem a sós rágcsámat. - Semmi. - nevettet majd leült mellém és apró puszikat nyomott az arcomra. - Anya én is kérek fagyit! - ült az ölembe a kisfiam a kislányom pedig a apukája ölébe huppant. - Milyet kértek, van még málnás, csokis és karamellás. - öleltem magamhoz kisfiam. - Csokisat! - mondták egyszerre majd mindkettőjüknek szedtem ki egy kis tégelybe. - Óvatosan, ne hogy megfájduljon a torkotok! - szóltam rá a fagyit habzsoló kis lurkókra. - Boldog Karácsonyt! - jöttek le Maguireék. - Boldog Karácsonyt! - mosolyogtunk rájuk. - Srácok képzeljétek el hogy a mikulás nálunk is hagyott nektek ajándékot. - ült le a gyerekek mellé Lana, German pedig bement Rafael ajándékáért. Valeria egy babaházat kapott Ruggero pedig repülőket. Rafael tőlünk minion-os cuccokat kapott mivel imádja őket. - Nekem mennem kell majd jövök. - adott Lana a párjának egy csókot majd elment. - Hová ment? - néztem Seanre. - Nem sokára itt lesz. - válaszolt Sean majd leültünk a kanapéra és megnéztük a reszkessetek betörőket. Miután a 2 melák bealudt a filmen én kimentem a konyhába enni. - A gyerekek felmentek Seannel és Lanaval és csak vacsira jönnek le. - lépett mögém a férjem majd aprókat csókolt bele a nyakamba. - Akkor nézhetünk tv-t, vagy olvashatunk. - kóstolgattam miközben a csókjaival lentebb a kezeivel pedig fentebb haladt a testemen. - Én arra gondoltam játszhatnánk. - kaján vigyor kúszott az arcára. - Mi lenne a játék? - próbáltam nem nyögve kimondani a szavakat. Hirtelen felhúzott a székről majd szenvedélyesen megcsókolt miközben a pólóm alatt vándorolt a keze. - Mi lenne ha a játékot máshol folytatnánk? - suttogtam két csók között. - Benne vagyok. - majd felkapott és a szoba felé vettük az irányt. Tökéletes karácsony.

4
december
Germangie 186

Amíg nem aludtam el volt időm gondolkodni és egyre biztosabb voltam abban amit feltételeztem. - Kicsim, ébredj. - puszilgatta az arcomat a férjem. - Muszáj? Olyan jól aludtam. - fordultam a másik oldalamra. - Nem sokára indul a gépünk, majd ott alszol. - fordított maga felé. - De alváshoz kényelmetlenek a székek. - eléggé nyűgösen ébredtem. - Lana azt mondta hogy most az a gép jön amivel ők jöttek és ott van egy szoba ággyal. - suttogta a fülembe. - Fhuu, jól van. - dühösen kifújtam a levegőm majd átöltöztem és lélekben felkészítettem magam a körülbelül 11 órás úthoz. Elbúcsúztunk Olgáéktól és Violettáéktól is, mivel nekik hamarabb ment a járatuk. Ezért jó ha magángéppel mászkálsz. Amint felszállt  a gépünk én csendben elvonultam aludni és legközelebb csak akkor keltem fel amikor a gyerekek berohantak hogy hamarosan leszállunk. Hihetetlen mennyit tudok aludni mostanában. Éjfél volt mire hazaértünk így szerencsére a gyerekek már aludtak. - Jössz aludni? - mentem be a szobámba. - Ang, jól vagy? Már napok óta szinte csak alszol. Beteg vagy? - állította a falhoz a bőröndöket kedvesem. - Nem vagyok beteg, csak álmos. Nyugodj meg jól vagyok. - finoman megöleltem. - Aggódok érted, nem szoktál ennyit aludni. - nyomot egy puszit a fejemre. - Te pedig nem szoktál ennyi puszit adni. Látod kvittek vagyunk. - mosolyogtam majd bementem a szobába átöltöztem és elaludtam. Reggel csukott szemmel tapogatóztam férjem után de már nem volt az ágyban. Helyette egy lapot és egy tál nutellás palacsintát találtam a komódomon. - Tárgyalásra mentem, majd jövök. Szeretlek. - olvastam fel üzenetét majd neki láttam a palacsintáimnak. - Anya, kelj fel! - kiabált Rugge. - Már fent vagyok. - teli szájjal kiáltottam vissza. - Uuuu, én is kaphatok palacsintát? - szalad az ágyamhoz Rugge majd beült az ölembe. - Persze - pusziltam bele a hajába majd a kezébe adtam egy palacsintát. - Hé, én is kérek! - csatlakozott kislányom is. Törökülésben ültem, az egyik combomon a kislányom a másikon pedig kisfiam falatozta a reggelimet. - Anya tessék hagytam neked belőle. - dőlt nekem Valeria. Ha tele vagy de még marad egy palacsinta a tányéron mond azt hogy neked hagytam, úgy nem olyan gáz. - Köszönöm szépen. - adtam neki egy puszit. - Mennyi az idő? - nézett rám kisfiam. - 10 óra, miért? - érdeklődtem. - Akkor már megy a Tom & Jerry! - egyszerre vágtattak ki a szobából és ültek le a tv elé, én pedig csak mosolyogtam rajtuk. Amíg a gyerekek elvoltak foglalva a kék macskával és a kis barátjával a tv képernyőjén addig elkészítettem kislányom kedvenc ételeit, spagetti, sajtkrém leves és brownie került az asztalra. - Mit szólnátok hogy ha egy fél órára fel mennétek Rafaelhez? - jöttem ki a konyhából. - Te is jössz? - nézett rám kislányom. - Felmegyek veletek, aztán én elmegyek elintézni pár dolgot. - adtam neki egy puszit majd felmentünk Lanaékhoz. - Sziasztok! Mi újság? - mosolygott ránk majd Sean is előkerült Rafaval együtt. - Jöttünk játszani. - vigyorgott kisfiam. - Akkor menjünk. - ugrándozott Rafael majd a gyerekek bevonultak a szobába. - Beszélhetnénk? - néztem Lanara. - Persze. - kissé ijedt fejjel jött be velem a konyhába. - Ha vissza jövök írok és gyere le hozzánk oké? - komoly tekintettel fürkésztem az arcát. - Kezdesz megijeszteni de oké. - bólogatott majd eljöttem. Fél óra alatt megjártam a gyógyszertárat aztán haza jöttem. Amint lepakoltam, írtam Lananak majd a terhességi teszttel együtt bevonultam a mosdóba. - Angie, hol vagy? - kiáltott Lana. - A mosdóba. - szóltam ki a kulcsra zár ajtó mögül. - Mit csinálsz ennyi ideig? - aztán a kérdése után azt hiszem leesett neki a dolog - Angie.. - nem tudtam eldönteni hogy éppen aggódó fejjel vagy vigyorgó arccal áll az ajtó túloldalán. Miután eltelt a prospektusba írt 3 perc felfordítottam a tesztet és csak azt bámultam szótlanul.

- Na mi az? - nem válaszoltam - Angie mi van?? - még mindig szótlanul álltam - Ha nem szólalsz meg betöröm ezt a rohadt ajtót. - szinte kiabált kissé idegesen a barátnőm. Ekkor kinyitottam az ajtót majd még mindig a tesztet bámulva léptem ki a szobába. - Lana én.. - majd a kezébe nyújtottam a gyógyszertárban vett szerzeményem. - Gratulálok! - rögtön a nyakamba ugrott és szorosan megölelt, majd mihelyst észre vette az arcom, amin döbbent és félelem ült elengedett - Te nem örülsz vagy mi? - értetlenül nézett rám. - Persze hogy örülök de mi van hogy ha German nem szeretné a babát? - folyt le egy könnycsepp az arcomon. - Biztos vagyok benne hogy ő lesz a legboldogabb ember ha megtudja. - fogta meg a kezem majd rám mosolygott. - De még is hogy mondjam el neki? - ültem le a kanapéra. - Hát ne egyszerűen az biztos. Találj ki valamit. - kacsintott majd hirtelen a gyerekek vágtattak le a lépcsőn. - Tudnál rájuk figyelni még egy órát? - húztam a cipőmet. - Persze, de hová mész? - nem értette hogy hova sietek. - Majd meglátod. - egy puszit nyomtam az arcára majd elsiettem a legközelebbi gyerek áruházhoz. Amint bementem rögtön megcéloztam azt a részleget ahol a body-k voltak választottam egyet majd a rágókákhoz sétáltam és ott pedig két darabot szereztem be.

Amint ezek megvoltak az önkiszolgáló kasszához siettem majd gyorsan távoztam a boltból. Haza felé beszereztem egy ajándék dobozt és bele tettem a ma vásárolt baba holmit. Amikor haza értem már férjem is otthon volt. - Sziasztok. - sétáltam be a házba. - Szia - csókkal köszöntött - hol voltál? -érdelődött majd bementünk a konyhába. - Pár dolgot elintéztem Eddyvel és Adammal. - jutott eszembe pár sületlenség. - Értem. Akkor Valeriának elmondjuk mit kap születésnapjára? - halkan beszélgettünk. - Szerintem itt az ideje. - mosolyogtam majd behívtuk a gyerekeket és leültünk enni. - Kicsim, megígértük hogy nem sokára odaadjuk a születésnapi ajándékodat. - nem hagyta hogy befejezzem a mondatomat, közbe szólt. - Anya, apa mi az? Mit kapok?? - izgatottan nézett ránk. - Mivel pónit sajna nem hozhatunk ide, - ennél a mondatomnál lehajtotta a fejét - ezért minden héten 2x járhatsz lovagolni ha van kedved. - kíváncsian vártam mit reagál. - Van kedvem!  Köszönöm, köszönöm, köszönöm! - puszilgatott engem is és az apját is. Miután meg ebédeltünk, igaz hogy három órakor de megebédeltünk a gyerekek folytatták a filmet én pedig óvatosan besurrantam a dobozzal együtt a szobámba. - Mit rejtegetsz? - jött utánam a férjem. - Semmit. - rögtön be tettem a szekrénybe a dobozt. - Ne hazudj, na mi az? - próbált benyúlni a szekrénybe de nem engedtem. - Na Jó, . - szó nélkül figyelt - Nem most akartam odaadni hanem este, de hát akkor essünk túl rajta. - majd kifújtam a levegőt, majd megálltam vele szemben s átadtam neki a becsomagolt cuccot. Amikor kinyitotta az arc kifejezéséből nem esett le neki a dolog. - Azt hiszem ez mindkét gyerekre kicsi. - hangosan gondolkodott. - Tudom. - itt már nem bírtam tovább, vigyorogtam mit egy őrült. - Angie, te, te - nyelt egyet - nekünk - nem bírta kinyögni a mondatot. - Babát várok. - mosolyogtam rá én pedig már csak akkor kaptam észbe amikor éreztem hogy az ajkai az enyéimhez préselődnek. Egy hosszú csók után eltávolodott a számtól majd mosolyogva nézett rám. - Mióta tudod? - rettenetesen kíváncsi lett. - Pár órája. - mosolyogtam. - Mikor? Vagy hogyan? - próbált vissza emlékezni. - Van egy olyan érzésem hogy a Lana esküvője előtti éjszakán történt. - világosítottam fel majd helyeslően bólogatott. - A gyerekek már tudják? - szállt vissza a Földre. - Nem és nem is akarom hogy tudják ameddig nem léptem túl a negyedik hónapon. Nem akarom őket olyannal hitegetni ami még nem biztos. - miközben a szemébe néztem megfogta a kezem. - Ahogy szeretnéd. - majd egy rövid csókot kaptam. - Akkor örülsz? - mosolyogtam. - Ez nem kérdés. - mosolygott majd szorosan megöleltem. - Rajtad kívül csak Lana tudja. - majd felkaptam a fejem - Lehet hogy szólnom kéne neki hogy ne mondja el senkinek. - hangosan mondtam ki gondolataimat majd felrohantam barátnőmhöz German pedig jött utánam. - Ang, gratulálok! - ölelt meg Sean majd Flóra és Matt is. -Köszönjük, de nem szeretnénk ha bárki is tudomást szerezne róla addig ameddig nem lépte túl a 4. hónapot, addig bármi történhet. - karolt magához férjem. - Akkor szólok Bexnek hogy nem mondja senkinek. - majd Lana elsétált. - Én meg Colinnak. - majd Sean is lelécelt. - Ugye ti nem? - néztem Flóráékra. - Megyek Ginniékhez. - Flóra is távozott. - Legalább ugye te nem szóltál senkinek? - fogtam a fejem miközben Mattre néztem majd ő is lelépett ahogy a három másik. - Ennyit a titkokról. - fúrtam German vállába a fejem. - Mit vártál? - nevetett fel. - Ezt - nevettem el én is magamat majd lementünk a gyerekekhez. A nap további részében a gyerekekkel játszottunk és filmet néztünk. Miután átestünk az esti fürdésen a gyerekekkel magamnak is csináltam egy habfürdőt. Laza kontyba kötöttem a hajamat majd mihelyst elegendő vizet engedtem a kádba, és már elkezdtem leöltözni amikor kopogást hallottam az ajtón. - Bejöhetek? - hallottam meg férjem hangját az ajtó másik oldalán. - Gyere. - vettem fel a köntösöm. Amint belépett meglátta a habokban úszó kádat majd rám nézett. - Csatlakozhatok? - kölyök kutya szemekkel nézett rám. - Ha szeretnél. - mosolyogtam rá majd közelebb jött és megcsókolt. - Ezt most miért? - mosolyogtam rá miközben elkezdett kihámozni a köntösömből. - Csak úgy. - adott még egy csókot majd pár percen belül Germanon feküdtem a kádban. - Mi lesz ha a gyerekek felébrednek?  - fejemet a mellkasán pihentettem miközben az ujjaival a karomon játszott. - Pár percre próbál meg el lazulni, oké? - bele puszilt a hajamba. - A két gyerekem 2 szobával odébb alszik mi pedig egymáson fekszünk a kádba. Hogy tudnék el lazulni? - próbáltam a fejemet úgy elhelyezni hogy megteremtsem férjemmel a szemkontaktus. Nem mondott semmit hanem vissza helyezte a fejem eredeti pozíciójába majd tovább játszott a karomon egy ideig. Miután rendesen kiáztattuk magunkat a kádban ki szálltunk a vízből, megtörülköztünk, felöltöztünk majd bementünk a szobába. Amint beértem levágódtam az ágyra betakaróztam és már csak a páromra vártam aki 2 percen belül megérkezett és elfoglalta helyét mellettem. Az egyik kezével átkarolt a másikat pedig a hasamra helyezte. - Szia pocaklakó - óvatosan felhúzta a felsőmet - még tudom hogy messze van de már nagyon várom hogy itt legyél velünk. Higgy nekem, neked lesz a legcsodálatosabb anyukád az egész földön és ő is ugyanúgy vár rád ahogy én.  Apa nagyon szeret téged. - majd apró puszikkal belepte az egész hasamat, ameddig én letöröltem a könnyeimet. - Annyira szeretlek. - öleltem magamhoz és még mindig folytak a könnyeim. - Drágám, miért sírsz? - egyszerre volt a hangjában jelen az aggodalom és a meglepettség. - A hormonok és az hogy annyira édes vagy. Még meg se született a pici de már annyi szeretetet kapott tőled, persze tőlem is de. - nem tudtam befejezni a mondatom mivel párom el hallgattatott egy csókkal. - Szeretlek - mosolygott rám majd a hasamra tévedt a tekintetet. - Én is. - adtam egy rövid csókot a szájára. - A babának mondtam de persze téged is szeretlek. - vigyorgott. - Idióta. - játékosan bele ütöttem a karjába majd megpróbáltam átfordulni a másik oldalamra de  German nem engedett el. Amint ránéztem ő az ajkaimnak esett én pedig nem ellenkeztem. Levegő hiány miatt megszakítottuk a csókunkat majd sikerült elvesznek férjem gyönyörű szemeiben. - Aludjunk. - nyomott egy puszit a homlokomra majd szorosan hozzá bújtam, a testem szinte az övéhez simult, a karja továbbra is rajtam volt, a keze is maradt a hasamon és elkezdte simogatni, ezután pedig pár másodpercen belül elaludtam.

27
november
Germangie 185

Sziasztok! Úristen!! Tegnap lettünk 60.000-en <3 köszönöm nektek ezt a rengetek megtekintést <3

Csak egy bloggerina

German elköltözött Priscillával együtt. Csak az a tudat nyugtat meg hogy nem együtt lakik azzal a ribanccal. Az a nő provokált engem is a férjemet is és tessék elköltözött. Nem tudom hogy jutottunk el idáig de sikerült. Elmondhatatlanul hiányzik, az ölelése, a mosolya, a csókjai, hiányzik. Az ágyban a helye hideg, éjszakánként nincs aki átöleljen....egyedül vagyok. A gondolatmenetemből telefonom rezgése szakított ki. - Haló, tessék? - fogalmam nem volt ki kereshet hajnal 6-kor, minden esetre eléggé lehangoltan szóltam bele a telefonba. - Csak nem szomorkodsz hogy ott hagyott a férjed? - ez a hang annyira iritálja a fülem hogy az valami elmondhatatlan. - Mit akarsz Priscilla? - unottan érdeklődtem hogy miért hívott. - Csak emlékeztetni akartalak a társalgásunkra. German meg unt téged, már nem érdekled mert kalandra vágyik nem egy két gyerekes nőre akivel nem lehet élvezni az életet. Emlékszel amikor ezt mondtam? - erre a mondatára feleszméltem, tényleg ezt mondta az esküvőnk előtti napon, persze kérdésére közben nem feleltem - Én megmondtam. - és rám tette a telefont, én pedig ültem a szobámban és sírtam. Igaza volt, German kalandokra vágyik engem pedig megunt. Elő vettem a gitáromat és bele kezdtem egy új dal komponálásába. Két óra alatt sikerült össze hoznom. A dal a Perfect Two nevet kapta. Nyolc óra van még mindenki alszik így továbbra is a szobámban maradva pengettem a húrokat majd elkezdtem énekelni a Perfect Two-t.

You can be the peanut butter to my jelly
You can be the butterflies I feel in my belly
You can be the captain
And I can be your first mate
You can be the chills that I feel on our first date
You can be the hero
And I can be your sidekick
You can be the tear That I cry if we ever split
You can be the rain from the cloud when it's stormin'
Or u can be the sun when it shines in the mornin'

Don't know if I could ever be Without you
'Cause boy you complete me
And in time I know that we'll both see That we're all we need
Cause you're the apple to my pie
You're the straw to my berry
You're the smoke to my high
And you're the one I wanna marry

Cause you're the one for me (for me)
And I'm the one for you (for you)
You take the both of us (of us)
And we're the perfect two
We're the perfect two
We're the perfect two
Baby me and you
We're the perfect two

You can be the prince and I can be your princess
You can be the sweet tooth I can be the dentist
You can be the shoes and I can be the laces
You can be the heart that I spill on the pages
You can be the vodka and I can be the chaser
You can be the pencil and I can be the paper
You can be as cold as the winter weather
But I don't care as long as were together

Don't know if I could ever be
Without you 'cause boy you complete me
And in time I know that we'll both see
That we're all we need
Cause you're the apple to my pie
You're the straw to my berry
You're the smoke to my high
And you're the one I wanna marry

Cause your the one for me (for me)
And I'm the one for you (for you)
You take the both of us (of us)
And we're the perfect two
We're the perfect two
We're the perfect two
Baby me and you
We're the perfect two

You know that I'll never doubt ya
And you know that I think about ya
And you know I can't live without ya
I love the way that you smile
And maybe in just a while
I can see me walk down the aisle

Cause you're the apple to my pie
You're the straw to my berry
You're the smoke to my high
And you're the one I wanna marry
Cause your the one for me (for me)
And I'm the one for you (for u)
U take the both of us (of us)
And were the perfect two
Were the perfect two
Were the perfect two
Baby me and you
We're the perfect two(yeah, yeah)

Miután az utolsó hangot is befejeztem a három gyerek egyszerre jött be. - Anya, nekünk is énekelsz? - álmosan dőltek be az ágyamba. Elmosolyodtam rajtuk majd újra elénekeltem az új szerzeményem. Dalom végére a három gyerek édesen aludt így betakartam őket majd kimentem a konyhába. Főztem egy jó erős kávét és azt iszogattam ameddig az unokahúgom nem csatlakozott hozzám. - Jó reggelt. -  leült mellém. - Jó reggelt, hogy aludtál? - mosolyogtam rá. - Egész jó. - unottan válaszolt. Sajnos nem lesz még Leonnal babájuk, és annyira bele élte magát hogy teljesen összetört. - Mikor mentek majd nászútra? - próbáltam terelni a gondolatait.  - Az esküvő után. Vagyis jövőhéten. - vigyorgott - El-sem hiszem hogy holnap mind haza megyünk és mindenki jön velünk. - örülök a boldogságának. - Igen, én sem. Alig várom hogy megöleljem Olgát, Pablot, és a srácokat is. Na meg persze Ramaillot, Gregoriot és Betot is, hiányoznak. - a fellegekből a Földre szálltam. - Megyek bepakolok mindenkinek. Segítesz átcipelni a kicsiket a szobájukba? - álltam fel majd Violettával együtt a szobámba indultunk. Át vittük a gyerekeket a saját ágyukba majd elkezdtem a bőröndöket pakolni. Miután magamnak és kislányomnak bepakoltam tartottam egy kis szünetet, így elő vettem ismét a gitáromat és legújabb dalomat kezdtem el játszani. Amikor felnéztem a húrok közül megpillantottam férjemet ahogy a szoba ajtófélfájának támaszkodva néz engem. - Szia - lehangoltan köszöntem majd eltettem hangszerem és vissza tértem a pakoláshoz. - Szia, azt hiszem beszélnünk kéne. - jött beljebb. - Miről szeretnél beszélni? - tekintetét folyamatosan kerültem. - Az elmúlt másfél hétről. Arról hogy ez így nem jó. - közelebb jött hozzám majd megfogta a kezem. - Hallgatlak. - még mindig kerültem a szemkontaktust és így ültünk le az ágyra. - Kicsit túlzásba vittem a féltékenységet, tudom de - muszáj voltam félbe szakítani. - Kicsit?  A kanapén nyomorogtam és miután elájultam és összeszedett a földről a gyerek, megakartad verni. Aztán miután magamhoz tértem a képembe vágtad hogy azért nem kerestél azon az estén mert azt feltételezted hogy épp vele töltöm az éjszakám. - idegesen, könnyekkel teli szemekkel  néztem rá . - Tudom és sajnálom, de nem bírom elviselni ha más a közeledben van vagy ha megölel vagy hozzád ér vagy ha - újra félbe szakítottam mondani valóját. - Miért vagy ennyire féltékeny? Hm? - értelmes választ várva néztem rá. - Mert szeretlek, és félek hogy elveszítelek. Annyi mindenkit megkaphatnál, te még is velem vagy amiért minden nap hálát adok Istennek, de ha valaki a közeledbe kerül elfog a pánik. Tudom hogy gyerekes, nevetséges és szánalmas de ez van. Sajnálom. - lehajtotta a fejét majd amint látta hogy nem reagálok felállt, előszedte a bőröndjét és elkezdett pakolni. - És akkor miért mentél el? - karba tett kézzel vártam magyarázatát, amit persze nem kaptam meg - Igaza volt annak a viperának.. - motyogtam majd folytattam a lomolást. - Kinek volt igaza? - érdeklődve kereste a tekintetemet. - Meguntál, és kalandra vágysz amit egy 2 gyerekes anyuka mellett már nem kapsz meg sajnálom. Nem vagyok tökéletes. Valahol mélyen legbelül tudtam hogy eljön egyszer ez a nap de arra számítottam hogy majd úgy 20-30 év múlva. Már nem szeretsz és neked csak egy megunt játékszer vagyok. Gazdag vagy, helyes és erős, és akármelyik nőt le tudod venni a lábairól a szavaiddal. Minek vagy még itt? Inkább menj vissza az ex feleségedhez, ő szebb, okosabb, csinosabb meg minden más. - szinte sírva mondtam ki ezeket a szavakat. - Jézus, Angie ez meg honnan jött? Miért mennék vissza ahoz a nőhöz? Valaki mondott neked valami vagy mi? - meg fogta a kezem majd közénk emelte - Csak téged szeretlek. - mosolygott rám. Nem hagyott szóhoz jutni mivel az ajkaimra tapasztotta ajkait. - Te vagy az egyetlen akit szeretek. Te. - ölelt magához. - Csak ne engedj el. - mélyen szívtam be az illatát ő pedig egy puszit nyomott a homlokomra. - Akkor látom kibékültetek. - vigyorgott Violetta az ajtóból. - Azt hiszem. - mosolyogtam miközben Germanhoz bújtam. - Én nem zavarok. A gyerekekkel kint leszünk az udvaron. - majd bezárta az ajtót és távozott. - Pakoljunk. - mosolyogtam majd visszatértem ahoz amit elkezdtem. Miután bepakoltam magamnak és a gyerekeimnek felment és össze pakoltam Rafaelnek is. - Anya, jössz enni? - szaladt fel hozzám kisfiam. - Persze megyek. - mosolyogtam majd Rafa bőröndjét levittem oda ahova a többit raktam. - Apa csinált pizzát. - ugráltak a gyerekek az asztal körül. - Jól, van nyugalom üljetek le. - nevettem el magam majd leültek a gyerekek az asztalhoz. A gyerek amint elpusztították a részüket a pizzából elvonultak tv-t nézni. - Én megyek ledőlök, kicsit rosszul érzem magam. - majd felálltam és a szobámba indultam, útközben megszédültem. - Óvatosan - karolta át a derekam German - Gyere menjünk. - majd bevitt a szobámba. - Köszi. - egy halvány mosoly keretében feküdtem le az ágyra és betakaróztam. - Ha szükséged van valamire akkor  szólj. - nyomott egy puszit a homlokomra. - Maradhatnál. - tudom nyálas és menthetetlenül romantikus vagyok ez van. Férjem rám mosolygott majd befeküdt mellém. - Nem tudod elképzelni milyen rossz volt hogy nem voltál itt. - bújtam hozzá. - Eltudom képzelni. Te se voltál mellettem. - játszadozott a hajammal. A idő gyorsan telt és legközelebb már csak akkor kaptam észbe amikor a repülőn ültünk. Mivel négyes ülések voltak ezért úgy foglaltuk el a helyeinket a repülőn hogy Violetta, Leon, Bex és Marc; Jen, Colin, Emilie és Eric; Josh, Ginni Oli és Rob; és a kivételes 5 személyes helyet én, German, Valeria, Ruggero és Rafael foglaltuk el. Velünk szemben ült, illetve jelen pillanatban aludt a 3 gyerek mi pedig kézen-fogva ültünk és a fejem férjem vállán helyeztem el. - Alig várom hogy oda érjünk. - mosolyogtam. - Nekem is hiányzik mindenki. - adott egy csókot a fejemre - Jobban vagy már? - hangján hallani lehetett az aggodalmat. - Már jobban. - emeltem fel a fejemet és rámosolyogtam. A kérdés pedig azért jött fel mert még reggel is olyan ramatyul voltam mint tegnap. Férjem a gyerekekre pillantott majd vissza rám, közelebb hajolt majd megcsókolt. Csókunk elég szenvedélyesre sikeredett amit meg is szóltak. - Menjetek szobára! - kiabálta Colin. - Dugulj el. - szólt vissza German én pedig a többiekkel együtt nevettem. - Most kinevetsz? - engedte el a kezem German. - Igen. - nevettem majd megcsókoltam. - Csak emlékeztetlek hogy még legalább 10 órára be vagyunk ide zárva, én nem húznám ki a gyufát. - komoly próbált maradni én pedig csak nevettem. Az út nagyon hosszadalmas volt, én pedig a gyerekekkel együtt a fél utat végig aludtam. - Drágám, ébredj fel, itt vagyunk. - nyomott egy puszit az arcomra German. Álmosan felálltam a székemből majd lebaktattam a repülőről az alvó kisfiammal a karomban. Amint kiértünk a terminálból előbukkantak az ismerős arcok. Ramaillo, Fede, Maxi és Francesca a parkolóban vártak minket. Violetta és Leon rögtön megölelték barátaikat majd mindenkit egyesével bemutattak nekik. - Most szivatsz, te elhoztam életem sorozatának a színészeit. - nézett Francesca az unokahúgomra aki bólintott - Úgy szeretlek! - ugrott a nyakába. - Nagyobb rajongótok mint én. - ölelgette barátnőjét Violetta miközben Bexéknek magyarázott. - Akkor nem maradhat ki a közös kép. - mosolygott Emilie majd összeálltak és lefotózta őket Leon. Én ez idő alatt beraktam az alvó gyerekeket férjem segítségével a kocsiba aztán kéz a kézben mentünk vissza. - Vilu, Angie és  German? - nézett körbe Federico. - Itt vagyunk. - mosolyogtam az Olasz fiúra. - Angie! - mosolyogtam a gyerekek majd egyesével megöleltem mindenkit. - Úristen, de megnőttetek! Rátok sem ismerek. Nagyon jól néztek ki. - csodálkoztam a volt tanítványaimon. - Te is fantasztikusan nézel ki. - mosolygott Fran. - Menjünk haza. - mosolygott Ramaillo majd mindenki beült az autókba és haza indultunk. Federicoval ment a Charming család és Robert, Maxival ment Jen, Colin, Emilie és Eric. Francescaval ment Leon, Violetta, Bex és Marc, Ramailloval pedig German, Valeria, Ruggero, Rafael és én mentünk. Fél óra múlva újra a régi otthonomnál voltam. Ahová annyi emlék köt, jó és rossz egyaránt. - Anya nem jössz? - szólalt meg kislányom. Észre se vettem hogy már mindenki bement. - Megyek kicsim. - majd én is kiszálltam a kocsiból és utánuk mentem. - Angie! - kiáltott Olga. - Szia! - öleltem meg jó szorosan. - Semmit nem változtál, ugyan olyan gyönyörű vagy. - mosolygott Olga majd egy kis idő után elengedett és German zárta a kajaiba. Későbbi órákban csatlakozott hozzánk Sean, Lana, Matt és Flóra is.

* Az esküvőn *

Violetta készen állsz? - kötöttem össze a virágcsokrot. - Igen. - átvette a rózsákat majd a lányokkal elfoglaltuk a helyeinket és kezdődhetett a szertartás. Egyenlőre nem akartak templomi menyegzőt  csak polgárit így a kertben rendeztük meg. Violetta gyönyörű volt, a ruhája is egyszerű volt úgy mint minden más az esküvőn. Nem akartak nagy felhajtást amit meg is értek. Miután az apja átadta lányát Leonnak leült mellém és onnan nézte az egybe kelést...

Az after party-n ugyan az volt mint barátnőméknél leszámítva az ájulást és a veszekedést. Újra én voltam a baby csősz, csak most nem egyedül hanem a férjemmel. Az a pár nap amit Buenos Airesben töltöttünk nagyon jó volt, újra találkoztam a barátaimmal, a volt tanítványaimmal és még rengeteg mindenkivel. Nagyon jól éreztük magunkat.. - Angie jól vagy? Kissé sápadt vagy. - ült le mellém German. - Nem. - majd egy gyors mozdulattal rohantan a mosdóba és átadtam a wc kagylónak a reggelim. - Kérlek ne nézz ide. - könnyebbültem meg majd German segített felállni. - Nem érdekel hogy nézel ki, nem hagylak a padlón. - karolta át a derekamat és megvárta amíg kiöblítem a számat és megmosom a fogam. - Aludj addig míg nem megyünk. Majd felébresztelek. - adott egy puszit az arcomra majd kiment a szobából. Amíg nem aludtam el volt időm gondolkodni és egyre biztosabb voltam abban amit feltételeztem.

21
november
Germangie 184

Az éjszaka közepén arra ébredtem hogy valaki lökdös. Amikor kinyitottam a szemem Lanat pillantottam meg. - Normális vagy? Ember hajnal 3 van. - ültem fel az ágyon. - Miért nem a szobádban alszol? - nézett le rám barátnőm. - Mert össze vesztünk. Most már aludhatok? - néztem rá miközben újra betakaróztam. - Miért vesztetek össze? - ült le mellém. - Matt miatt. Féltékeny. - ásítottam. - Idióta. - dühöngött Lana. - Én is ezt mondtam. Aztán leléptem és 10-ig a várost jártam úgyhogy szeretnék aludni. - feküdtem le a kanapéra mit sem törődve barátnőmmel behunytam a szemeimet és újra az álmok világába kerültem egészen reggel hatig. - Angie, Angie férjhez megyek! - ugrált a kanapé körül a menyasszony. - Tudom, tudom csak várj még 5 percet. - majd kómásan kikeltem az ágyból és megcéloztam a kávé főzőt. Miután egészen észhez tértem addigra lent voltak a lányok a fiúk fent a gyerekek pedig még aludtak. Hétre jött a kozmetikus és a fodrász is így mindenki kész lett pontosan háromnegyed kettőre. Már mindannyiunk belebújt a ruhájába így már mi is elindultunk a templomhoz. Amint odaértünk és  még egyszer mindenki megölelte az elkelt barátnőnket. - Anya akkor mehetünk? - nézett rám kislányom. Mivel a kisfiam szégyenlős nem akart bevonulni a templomba ő az apjával maradt. Valeria így választott a kis Charming és a kis Hood között és inkább Rafaelt választotta amin meglepődtem mert Olit jobban ismeri. - Igen, menjetek. - mindkettőjüknek adtam egy puszit majd előre mentek. Nem sokkal utánunk vonult be Lana. Sean lassan megfordult az álla pedig enyhén leesett. Amint Lana az oltárhoz ért megfogta a vőlegénye kezét és a tiszteletes úr elkezdte a szöveget mondani. Majd a végén a saját fogadalmukat is el kellett mondani amit Lana kezdett. - Amikor megismertelek az életem különlegessé vált. - összeszedte a gondolatait - Kihoztad belőlem a legjobb énemet ami nem fél a jövő kihívásaitól. Amikor sebezhető voltam te erős maradtál. Biztos hogy lesznek az életünkben nehéz időszakok de tudom hogy a támogatni fogsz. Ígérem hogy mindig meghallgatlak mielőtt döntenék és kikérem a véleményed mert nekem az sokat számít. Tudom hogy mindig itt leszel nekem és én is mindig itt leszek neked. Ma kezdjük el a igazán a közös életünket, igazán csak most lesz közös minden. Ígérem neked hogy a közös otthonunkat fény, boldogság és szeretet fogja betölteni. Szeretlek Sean Maguire. Az életem mosolyod ragyogásában és ölelésed szorításában teljen. Ígérem hogy szeretni és tisztelni foglak amíg a halál el nem választ. - mosolygott barátnőm a leendő férjére. - Amikor először megláttalak már akkor megbabonáztál és tudtam hogy azzal a mosollyal amit kaptam még nincs vége. Tudtam hogy ez még csak most kezdődik. Bele telt egy kis időbe míg mindkettőnk rájött hogy nem a megfelelő ember mellett éljük a mindennapjainkat. Igérem hogy mindig melletted fogok állni, támogatni foglak amiben csak tudlak. Többet tanultam tőled önmagamról mint azt valaha is gondoltam. Te vagy az életem értelme, az utolsó személy akit este látni akarok amikor elalszok. Szeretlek Lana Maria Parrilla. - mosolygott Lanara párja miközben a fehér ruhás szépség letörölte kibuggyanó könnyét. - Vancouver állam által rám ruházott hatalmamnál fogva férj és feleségnek nyilvánítom önöket. Meg csókolhatja a menyasszonyt.Miután a szertartás véget ért mindenki a mai napra kibérelt étterembe ment és ott folytattuk tovább a partit. A nők nagy része átöltözött köztük én is.

Megbeszéltem a többiekkel hogy nem szeretnék inni ezért én felügyelem a gyerekeket. Lana és Sean megbeszélte Rafaellel hogy 2 hétig nálunk lesz ameddig ők nász úton lesznek így az elején volt egy kis sírás aztán egyre jobban elfogadta hogy lesz kivel játszania így megnyugodott.  - Gyere táncoljunk! - fogta meg a kezem Colin majd berántott a tánc parkettre ameddig a férjem a gyerekhez sétált. Amint egyre jobban kezdtem bele jönni a táncba úgy kezdett el velem forogni a világ, próbáltam megállni de nem sikerült. - Angie, jól vagy? - fogott meg Lana aztán Colin. Válaszolni már nem tudtam csak megráztam a fejem és a földre zuhantam

* Colin szemszöge *

Kezdtem belejönni a ritmusba amikor Angie rosszul lett és összeesett.  - Ang, Ang, térj magadhoz. - óvatosan megpaskoltam az arcát, ekkor már mindenki körém állt. - Menjen mindenki hátrébb kell a levegő. - kiabált Flóra barátja majd Angie kezdett magához térni. - Angie jól vagy? - felsegítettük a kék szemű gyerekkel majd leültettük egy székre. - Mit képzelsz magadról? Miért nyúlkálsz te a feleségemhez? - ragadta meg German a fiút. - Nyugodj már meg German. Inkább azzal kéne törődnöd hogy a feleséged most tért magához mert összeesett. - el rántottam mielőtt bevert volna egyet Mattnek. - Mi? - tért észhez - Angie jól vagy?- térdelt le Ang elé. - Angie jól vagy? - szalad hozzánk Lana. - Igen - mosolygott - Nem akarom tönkre vágni az esküvőt úgyhogy táncoljunk tovább. - felállt majd férjével és Lanaval leült egy kanapéra.

* Angie szemszöge *

- Biztos jól vagy ? - Lana aggódva ült le mellém míg a férjem a derekamnál karolva segített leülni. - Igen, biztos. - ültem arrébb miközben a gyerekeket néztem ahogy táncolnak, ezzel a mozdulatommal sikerült eltávolodnom Germantól. - Menj táncolj én meg leszek a gyerekekkel. - mosolyogtam rá majd elment. - Hol voltál este? - fogta meg a kezem de én elrántottam. - Ha kerestél volna vagy tényleg érdekelt volna hol vagyok ki jössz a kanapéig. Ott aludtam. - flegmán válaszoltam. - Azt hittem Mattel ütöd el az idődet tudod... - itt lett elegem, félbe szakítottam méghozzá egy méretes pofonnal. - Hogy gondolhatsz ilyeneket? Azt hiszed lefeküdnék Flórának a barátjával? Hát te teljesen hülye vagy?! Könyörgöm csak ma ne cirkuszolj és próbáld meg nem tönkre tenni a barátaink esküvőjét. Tudod ez a legboldogabb napjuk. Nem tudom emlékszel-e nekünk is volt ilyen ami nekem sokat jelentett, de nem tudom neked mennyit jelentet,  mondjuk ahogy látom semmit. Hihetetlen hogy képes vagyok szeretni egy idiótát. - felálltam majd faképnél hagyva Germant a gyerekekhez mentem táncolni. A szemem sarkából láttam ahogy az arcát fogva gondolkozik. - Anya, anya - rángatta a kezem Valeria. - Igen, kincsem. - egy műmosolyt mutatva néztem rá. - Megyek táncolok apával. - mosolygott majd az apjához sietett. Én a három fiúval maradtam és táncoltam addig amíg el-nem fáradtak. Először Rugge mászott az ölembe és ahogy ott pihent elaludt így bevittem egy szobába az emeleten. Ez után következett Rafael aki követte a kisfiam példáját így egy óra eltéréssel aludt el az ölembe. Miután elindultam láttam hogy Josh jön ki a szobából Germannal. - Akkor ő az utolsó. - adtam egy puszit Rafael fejére majd bevittem és őt is le tettem az ágyra. - Angie, gyere táncoljunk. - fél óra múlvajött fel Lana. - Akkor küldj fel egy viszonylag józan embert aki vigyáz a gyerekekre - mosolyogtam majd Leon és Violetta jöttek be a szobába. - Érezd jól magad egy kicsit. - adott az arcomra egy puszit az unokahúgom. - Ha az ilyen egyszerű lenne. - motyogtam de Violetta erre is felfigyelt. - Otthon beszélünk. - majd Lana kihúzott a szobából és lementünk táncolni. Körülbelül egy óráig lent voltam aztán haza mentünk a gyerekkel, Violettával és a vőlegényével. Amint leparkoltam otthon kiszedtem a kocsiból a lányomat, Violetta Olivert, Leon pedig hozta Rafaelt és Ruggerot. A lehető leghalkabban mentünk be a házba hogy még véletlenül se tudjanak felébredni a gyerekek. Ruggero és Valeria mentek a szobájukba Rafael hozzám Oliver pedig Leonékhoz. Leon bevitte az alvó kisfiút amíg mi unokahúgommal kényelembe helyeztük magunkat a kanapén és le hajítottuk a magassarkúkat. - Mi a baj? Miért mondtad hogy bárcsak olyan egyszerű lenne jól érezni magadat? - a padlóról rám emelte kissé fáradt tekintetét. - Apáddal össze vesztünk. Hihetetlenül féltékeny Mattre. Képes volt azt mondani hogy este lefeküdtem vele, mivel hogy nem vele aludtam. Nem hitte el hogy itt nyomorogtam a kanapén. - egyszerre öntött el a szomorúság és a düh. - Arra a pasira nem csodálom hogy féltékeny. Flóra egy mázlista, de apának meg kéne értenie hogy te őt szereted. - egy pillanatra megállt - Ugye? - félve pillantott rám.  - Persze hogy szeretem Vilu. Ő a gyerekeim apja, ő ad értelmet az életemnek. Ahogy reggelente rám mosolyog, amikor valami bajom van rögtön tudja hogyan vidítson fel és.....egyszerűen szeretem. - észre sem vettem azt ahogy ezt elmondtam mosolyogtam és elkalandozta a saját világomba. - Beszéljétek meg. Ha rád nem hallgat majd én beszélek vele. Menj pihenj le. - adott egy puszit az arcomra - Szeretlek! - mosolygott. - Én jobban! - szinte mosolyból nevetésre váltottam miközben szorosan megöleltük egymást. - Jó éjt - én is adtam egy puszit neki majd a magassarkúmat a helyére tettem és bevonultam a szobámba. Át öltöztem, óvatosan bemásztam Rafael mellé magamhoz öleltem és így aludtam el. Körülbelül reggel nyolckor ébredtem méghozzá arra hogy becsapódik a bejárati ajtó. Rafa még mindig aludt így én óvatosan magamhoz öleltem az aló kis manót. Pár másodperc elteltével a férjem jött be és lefeküdt aludni.  Szerencsére józan volt amiért hálát is adtam. Mivel nem tudtam vissza aludni ezért kimentem a konyhába majd egy kávé kíséretében ültem a kanapéra. Ahogy észre vettem Leon se tudott aludni így ő is követte a példámat és mellettem kötött ki. - Hogy hogy nem maradtál ott este ? - kavargatta a coffeines italát. - Féltékeny Mattre és egy kicsit össze vesztünk. - unottan forgattam a kanalamat a bögrében. - Sajnálom. - együtt érzően fogta meg a kezem. - Én is. Nem bízik bennem és ez fáj a legjobban. - hajtottam le a fejemet. - Ne szomorkodj. - magához ölelt. - Angie - egy álmos gyerek hang szólalt meg mögöttünk. - Szia Oliver. - mosolyogtam a kisfiúra. - Nem tudok aludni. - dörzsölte meg a szemeit majd hozzánk sétált és leült mellénk. - És még álmos vagy? - kérdésemre aranyosan bólogatott. - Gyere igyunk kakaót, az mindig segít. - az ölembe vettem majd a konyhába sétáltam vele.  Egy műanyag flakonba öntöttem a meleg italt majd egy csőrös kupakot raktam rá és elkezdtem énekelni.

Si sientes frío 
y hay mucha niebla 
Si las estrellas 
esconden su brillo 

Si príncipe azul 
perdió su castillo 
Jugando en la arena 
solo recuerda 

Yo voy contigo

Te abrazaré 
cuando te sientas sola 
Te enseñare 
como cruzar las olas 
Te cuidare 
si estas dormida 
Te encendere 
una luz en la mirada 
Para que nunca te de miedo nada 
y vuelvas a soñar 
tranquila...

Oli rögtön vissza aludt de nem volt szívem le tenni az ágyra így a karomban tartottam olyan aranyosan aludt. - Angie, te hogy lettél ilyen jó anyuka? - került elém Violetta ahogy megfordultam. - 1. Te mióta állsz itt? 2. Ezt meg hogy érted? - ültem le a kanapéra. - Hát Leon bejött én kijöttem és akkor adtad oda Olcsinak az üveget. - válaszolt az első kérdésemre. - Értem. Várj egy pillanatot. - úgy döntöttem inkább leteszem aludni mert úgy neki is kényelmesebb és én pedig tudok beszélgetni Violettával. Be vittem és letettem Leon mellé Olivert. - Itt vagyok. - tértem vissza az előző tartózkodási helyemre. - Hogy lettél ilyen jó anya? Annyira jól bánsz a gyerekekkel. Valeriával, Ruggeval Rafaellel és még Oliverrel is. Hogy csinálod? - fejtette ki az előző kérdését.  - Ez azzal jár ha anya vagy. Onnantól kezdve hogy Valeria megszületett megértettem például hogy a negatívumaimat ki kell zárni az ő életéből és hogy ezt magamban kell lerendezni úgy hogy ők abból ne vegyenek észre semmit mert akkor ők is negatívan és rossz kedvűen állnak majd a dolgokhoz. Mindig az egyszerűbb verzióját kell mindennek elmondani hogy megértse vagy egyszerűen gyerek nyelven. Ha egy fantázia világba megy a játékokkal neked utána kell menned különben nem fogod érteni miről beszél és ő ezt észre veszi és azt fogja gondolni hogy nem érdekled őt. - magyaráztam. - Értem de ők a sajátjaid mi van Olival és Rafaellel? - egyre jobban érdekli a téma és van egy sejtésem miért. - Ha anya leszel majd rá jössz hogy mindegy kinek a gyereke ugyanúgy fogsz vele bánni mint a sajátoddal, persze a tiéd lesz mindig az első. - mosolyogtam. - Értem köszönöm. - megölelt majd nyomott egy puszit az arcomra. - Most én kérdezek - erre a kijelentésemre kissé megijedt de bólogatott - Honnan és miért jött ez a sok hirtelen kérdés? - vigyorogtam mint egy félőrült. - Nem tudom csak úgy jött. - próbálta leplezni idegességét de nem sikerült neki. - Violetta ki vele. - komolyan néztem rá. - Hát lehet hogy nagyi leszel. - félve ejtette ki ezeket a szavakat én pedig tátott szájjal meredtem rá és nem tudtam meg szólalni csak egy kis idő múlva. - Ez, ez, ez úristen Vilu ez fantasztikus! - ugrottam a nyakába és szorosan magamhoz öleltem - De ha még egyszer le nagyizol kitekerem a nyakad világos? - emeltem fel mutató ujjamat mire elnevettük magunkat. - Oké, de ne mond el senkinek mert csak te tudod. De mielőtt el mondom bárkinek is el kell mennünk egy orvoshoz. - váltottunk át a bulis nevetős csajos beszélgetésből hirtelen érett felnőttekké. - Rendben. - mosolyogtam. Körülbelül 12 órakor ébredezni kezdett a ház és a kicsik is már játszottak Olit pedig Ginni haza vitte. - Jó reggelt! - jött ki a szobánkból German. - Jó reggelt. - köszöntünk kórusban. Csöndben ültünk le ebédelni, csak German telefonja keltett zajt azzal hogy sms-t kapott. Rögtön megnézte és az arckifejezéséből ítélve nem a legjobb üzenetet kapta. Csalódott tekintettel nézett rám majd dühvel teli szemekkel meredt Leonra. - Hogy tudjátok ezt a kanapén csinálni?! - dühösen felállt majd bezárkózott a szobába. - Már megint mit csináltam? - tettem fel a költői kérdést majd a telefonon lejátszottam a videót amit kapott. A videón én és Leon voltunk ahogy ma reggel megöleltem de a videó olyan szögből volt felvéve hogy úgy látszott minta megcsókolnánk egymást. - Mondjátok azt hogy ez valami kamu videó. - próbált higgadt maradni Violetta. -  Reggel arról beszélgettünk hogy miért nem maradtam Germannal tegnap. Itt nem csókolózunk hanem Leon megölelt mert látta hogy mennyire rosszul érint apáddal ez a veszekedés. - magyaráztam Violettának. - Na ezt apának magyarázd meg. - ültek le egyszerre vőlegényével. - Az nem lesz könnyű menet. - ültem le én is. - Anya, apa miért lett dühös? - nézett rám kislányom. - Még ilyen dolgokhoz kicsi vagy drágám. - adtam egy puszit a fejre majd a szobámba indultam férjem után amikor csengettek így irányt váltottam. Amikor kinyitottam az ajtót az a személy állt ott akit a legkevésbé akartam most látni. - Priscilla?! - döbbenten néztem rá. - Angie, még rosszabbul nézel ki mint ez előtt hat évvel - gúnyosan vigyorgott majd bentebb jött - German itt van? Beszélnem kell vele. - húzta maga után méretes bőröndjét. - Mit akarsz te az én férjemtől? - hangsúlyoztam a te és az én szavakat. - Mi közöd hozzá? - idegesen nézett rám majd German elő jött a szobából. - Priscilla te mit keresel itt? - döbbent meg a férjem. - German beszélhetnénk négy szem közt? - gúnyos vigyora rögtön lecsorgott arcáról majd előadta az ártatlan áldozatot. - Persze, gyere. - majd bevitte őt a szobánkba én pedig vissza kullogtam a család többi tagjához. - Anya ki volt az? - édesen mosolygott rám kislányom. - Apának egy régi ismerőse. - azt hiszem még nem fogná fel mit jelent a ribanc szó és még kicsi is hozzá.  - Angie ki volt az? Ismerem? - nézett rám Vilu is. - Priscilla. - majd lehajtottam a fejem és próbáltam tovább enni de elment az étvágyam. - És apa beszélget vele? - éreztem a hangján ahogy megfeszül. - Igen. - alig hallhatóan beszéltem. - Anya mehetünk játszani? - álltak fel a helyükről a gyerekek. - Persze, menjetek. - próbáltam rájuk mosolyogni majd elszaladtak. - Na akkor köszönjünk Priscillának. - majd Violetta felállt és berontott az apjáékhoz. - Vilu nem kell. - fogtam meg a karját.  - Priscilla minek jöttél? - karba tett kézzel állt meg a szőkeség előtt. - Látom ma itt senki nem tud sziával köszönni. - adta az úri hölgyet. - Mit akarsz az apámtól? Megint átverni? - néha meglepődök az unokahúgom viselkedésén. - Csak segítséget. Ide küldött az ügynökségem de  a hotel szobát csak 3 nap múlva vehetem igénybe. - vette elő újra az undorító vigyorát. - Igen, úgyhogy Priscilla itt fog lakni 3 napig. - hangja nyugodt volt én pedig annál inkább dühösebb. - Én költözök. - bejelentésemre mindenki rám emelte tekintetét. - Mégis hova mennél? - értetlenkedett férjem. - Egy emelettel fentebb.  - majd kimentem a szobából. - Mész a szeretődhöz...jellemző. - kiabált utánam German. - Idióta! - üvöltöttem vissza majd leültem tv-t nézni...Az elmúlt három napom szomorúságból és sírásból állt nagy részt. Az a boszorkány eltakarodott szerencsére, de vele együtt German is.

13
november
Germangie 183

Sziasztok! Ismerős lehet a helyes gyerek a képről :D na az azért van mert Flórának ő a kedvence és ezt kapja tőlem ajándékba hogy ő lehet a blogban az élete szerelme :3              Jó éjt mindenkinek

Csak egy bloggerina

Reggel iszonyatos fejfájással ébredtem. Amint kinyitottam a szeme és körbe néztem a szobában, beugrottak estéről az emlékeim. Felültem az ágyon, az egyik kezemmel tartottam magam a másikkal pedig a fejemet fogtam. - Látom neked is fáj. - férjem is felült az ágyban. - Nem is kicsit, pedig annyit nem ittam. - néztem rá. - Hát kettőnk közül én voltam az aki megállt mind a két lábán. - nevetett. - Shh! Mennyire itattak le? - dőltem vissza. - Nem akarod tudni. - adott egy puszit az arcomra. - Ha ennyire gáz akkor tényleg nem. - temettem a párába a fejem. Nem gondoltam volna hogy a vadóc tini korszakom után leszek még ittas állapotban. - Hozok gyógyszert. - vette el férjem fejem elől a párnát és a homlokomra nyomott egy puszit. - De nem akarok egyedül maradni. - úgy nyávogtam mint egy ovis. - Akkor maradok. - feküdt vissza. - De fáj a fejem. - hisztiztem. Felültem majd beleültem a férjem ölébe úgy hogy vele szemben legyek. Nyomtam a szájára egy csókot aztán átkaroltam a lábaimmal a derekát a karjaimmal pedig a nyakát. - Mehetünk. - mosolyogtam majd férjem nyakára is adtam egy puszit.  Esküszöm olyan vagyok mint egy 18 éves kamasz. Elmosolyodott majd úgy vett fel az ölébe ahogy a gyerekeket szokta és kimentünk a konyhába. - Kapaszkodj, ameddig előveszem a tablettát. - suttogta a fülembe majd erősebben karoltam a lábammal a derekát és a karommal a nyakát. - Szólj ha nehéz vagyok. - halkan motyogtam. - Soha. - majd adott egy puszit az arcomra. Leült velem egy székre én pedig még mindig az ölében, vele szemben voltam. Amint lenyeltem a tablettát és le tettem az üres poharat az asztalra vissza fordultam Germanhoz. A fájó fejemet az övének döntöttem miközben elkényelmesedtem rajta. - Jen és Colin nem jutottak haza. - a romantikus csendet ezzel a mondattal törte meg közöttünk férjem. Amikor a szőkeség és a barátja felé fordultam inkább becsuktam a szemem és elnevettem magam. - Azt mondhattad volna hogy a takaróért se voltak képesek elmenni. - fúrtam a vállába a fejem. - Nem kérdezted. - vigyorgott. - Na jó, én hozok nekik egy takarót. - álltam volna fel de German hamarabb tette ezt meg így én az ölébe maradtam. - Nekem így is jó. - mosolyogtam majd a lábammal kicsit erősebben fogtam a derekát az államat pedig a vállára helyeztem és behunytam a szemeimet. Előszedett vagyis szedtünk 2 plédet majd a turbékoló gerle párunkra terítette őket férjem. - Remélem a gyerekek szobájába senki nem ment be. - néztem páromra. Nem mondott semmit csak elindult velem a szobák felé. Szerencsére egyiküknek sem jutott eszébe bemenni. - Meddig akarsz még így mászkálni velem? Fel kéne öltözni. - öleltem magamhoz. Mellesleg rajtam csak German egyik hosszú inge volt rajta pedig egy melegítő nadrág. - Nem tetszik a kilátás? - nézett a szemembe. - Imádom - adtam a hasára egy puszit - de más azt nem láthatja. - komoly tekintettel néztem rá ő pedig csak nevetett. - Akkor nevess ki. - durcázva ugrottam ki az öléből és szaladtam be a szobába. - Hé, óvodás - mosolyogva jött be. - Utálom amikor így mosolyogsz. - erre a mondatomra lefagyott a mosoly a képéről. - Ilyenkor újra beléd szeretek és ilyenkor ellenállhatatlan vagy. - húztam magamra nyakig a takarót. Csendben vártam hogy mi fog történni amikor két erős kart éreztem magam körül aztán felemelkedtem. 2 másodpercen belül kidugtam a fejem a takaró alól és a férjemmel találtam szemben magam, a karjaiban voltam, így feküdt velem én pedig össze gömbölyödve feküdtem az izmos felső testén. Így feküdtünk csendben egy darabig majd German fentebb húzott. - Annyira szeretlek - adott egy puszit a homlokomra. - Én jobban - néztem rá majd adtam egy puszit az orrára. Még nem húzódtam el tőle teljesen ő rögtön az ajkaimra tapadt. Pár perc csókolózás után elhatároztuk hogy felöltözünk és át nézünk a gyerekekhez. Amikor átmentünk a Rafael és Oliver fent voltak és játszottak a mi törpéink még aludtak pedig már ilyenkor játszani szoktak. Rafaval és Olival beszélgettünk aztán haza mentünk férjemmel és elkezdtünk össze rámolni. Pár óra elteltével nálunk már rend volt így kénytelenek voltunk felkelteni a Morrison, O' Donoghue párosunkat. - Jen - ráztam meg óvatosan a vállát de semmi - Jen ébredj. - szerencsére Colin felébredt. Óvatosan kimászott Jen mellől majd felöltözött, betakarta barátnőjét, a karjába emelte és segítettem neki haza jutni. Útközben elmondta hogy Jen nagyon mély alvó ami amúgy nem feltűnő... A mi házunk már tiszta volt úgyhogy átmentem Ginniékhez akik már áthozták a két fiút így mi mentünk a mi porontyainkért. Még mindig aludtak így ölbe vittük őket haza le tettük őket aludni aztán leültem a kanapéra German kíséretében és elindított egy filmet. Amikor két testvér pár játszott benne eszembe jutott a gyerekkorom a nővéremmel. Aztán az is hogy ma 20 éve vesztettem el őt. German a film közben elment a mosdóba, pont annál a résznél ahol szükségem lett volna rá. Az idősebbik lány testvér meghalt a filmben. Már nem bírtam tovább berohantam a szobámba és sírtam. - Angie, mi a baj? - ölelt magához German. Én nem válaszoltam csak zokogtam és zokogtam. - Shh, nincs semmi baj. Én itt vagyok. - csitítani próbált de kevés sikerrel. Körkörös mozdulatokkal járta végig tenyere a hátamat és puszilgatta a fejemet. Nem tudom hogyan és miért de olyan megnyugtatónak találtam ezt az hogy éreztette velem hogy itt van és vigyáz rám, hogy pár percen belül megnyugodtam. - Annyira hiányzik. - töröltem le a könnyeimet. - Tudom, nekem is. - halványan mosolygott - De mi itt vagyunk egymásnak. - nyomott egy csókot a homlokomra majd szorosan megölelt. - Ne hagyj itt kérlek! Ne hagyj itt mint a többiek... - motyogtam miközben újra legördült pár könnycsepp az arcomon. - Soha, soha nem hagylak itt. - ölelt továbbra is.   - Köszönöm. - újra úgy voltunk mint reggel. Az ölében ültem, vele szemben. - Emlékszel amikor a tetkó szalonban voltunk? - mosolyogva nézett rám. - Nem tudnám elfelejteni. - nevettem rá - Két félig részeg 18 éves gyerek bemegy és kidobják őket. - mindketten nevettünk. - Legyen közös tetkónk. - fogta meg a kezem. - Te akarsz azt akarod hogy varrjanak valamit a testedre valamit? - meglepődtem azon amit mondott. A kérdésemre bólintott. - Ki vagy te és hová vitted a férjemet? - nevettem. - Ki vagyok én? - rám nézett én pedig bólintottam - Az aki a világon a legjobban szeret. - mosolygott majd megcsókolt. - Nem igaz! - rontott be hozzánk a kislányunk - Én szeretem anyát a legjobban. - mászott közénk. - Így igaza! Te szerettek engem a világon a legjobban. Te az öcséd és apa. - mosolyogtam a lányomra miközben szorosan megöleltem. - Anya én annyira éhes vagyok hogy az elmondhatatlan. - engedett el Valeria. - Én is éhes vagyok. Apa, te éhes vagy? - néztem a férjemre. - Nem kicsit.  - lányomra emelte tekintetét - Mi lenne ha ma mi csinálnánk anyának reggelit? - vette az ölébe Valeriát az apja. - De dél van. - nevetett a lányom. - Akkor főzünk valami finom. - mentek ki én pedig mentem utánuk. - Apa süssünk is! - ötletelt a lányom. - Mit szeretne sütni az én hercegnőm? - hallottam ahogy előkészülnek a sütés,főzéshez. Bementem kisfiam szobájába és felébresztettem. - Szia álomszuszék! - mosolyogtam rá miközben fel vettem az ölembe.- Anya, kérhetek kakaót? - álmosan dőltette fejét a vállamra majd kimentem vele a konyhába. - Csináljunk kakaót. - adtam a fejére egy puszit majd neki láttam a többiek mellett szorgoskodni a konyhában.  Amint a kisfiam megitta a bögrében lévő barna italt kezdett magához térni az álmok világából és ő is besegített a főzésbe. - Anya te mit csinálsz? - nézett rám a kisfiam. - Fel vágom a húst. - mosolyogtam rá. - De MI főzünk NEKED. - emelte ki a "mi" és a "neked" szavakat - Ülj le, ma mi főzünk. - lökdösött el a székig majd le kellett ülnöm. - Hihetetlen hogy kitiltottatok a konyhámból. - kiabáltam a kanapéról, persze választ nem kaptam. Unottan kapcsolgattam a távirányítóval, egy normális műsort keresve de nem jártam sikerrel. Fel álltam és elmentem egy pohár vízért. - Anya!! - egyszerre fordultak felém a gyerekeim. - Mi az? Már inni se lehet? - mentem volna a hűtőhöz de a két kicsi elé állt. - Srácok kérlek engedjetek oda hogy kitudjam venni az innivalót. - Ömm azt nem lehet. - kezdte Valeria - Igen, túl hideg lenne. - mentette a nővérét Rugge. - Kérle - nem tudtam befejezni a mondatomat mivel a férjem felkapott a lábamnál fogva és kiszaladt velem a konyhából. - Ne szivassatok már. - mondtam amikor letett az ágyra a férjem. - Meglepetést csináltak neked. - adott egy puszit az arcomra. - És mi az? - kíváncsiskodtam. - Ha elmondanám nem lenne meglepetés! - adott egy csókot a számra és ahogy az ajkai az enyémet érintették azzal a lendülettel borultunk az ágyra. Persze mindkettőnket kényelmes volt így de tudtuk hogy a gyerekek egyedül vannak így pár perc után rögtön kimentünk a konyhába. Én kaptam inni aztán felmentem Lanahoz. - Helloka! - tettem meg az utolsó lépcső fokot is. - Szia, a konyhába gyere! - kiabált barátnőm aki a húgával főzött a konyhába. - Sziasztok! Azért jöttem hogy szóljak ma nálunk alszol. Tudod esküvő előtti utolsó nap. - vigyorogtam. - Ne is emlékeztess olyan ideges vagyok hogy az nem igaz. - kavargatta gázon lévő ételt. - Nyugi, minden jó lesz. - öleltem meg aztán Flórához léptem - Jó újra látni! Na milyen volt Balin a barátoddal??? - szinte a képébe másztam. Flóra eleinte meg se szólalt csak elpirult. - Te láttad már az a pasit? Én kidőltem tőle. - szólalt meg Lana. - Mi a neve? - érdeklődtem. - Matt. - mosolygott - Egyébként fantasztikus volt vele, aranyos kedves és törődik velem. Mondjuk kicsit idősebb de az nem baj. - mosolygott folyamatosan majd bement a szobájába. - Mutass róla képet! - fordultam barátnőmhöz. - Szerintem nem kell róla kép. - fejével a hátam mögé mutatott ahol ott állt maga az isten. - Angie, bemutatom a barátomat Mattet. - kézen-fogva jött ki azzal a cseszett jó palival a szobájából.

- Szia, Angie. - oda mentem és kezet fogtam vele. - Hello, Matt vagyok. - mosolygott majd kezet ráztunk. Úr isten még a hangja is tökéletes. - Flóra tudtam hogy jó ízlésed van. - kacsintottam rá majd vissza tértem Lanahoz. Egy darabig még maradtam aztán lementem megnézni hogy állnak a többiek az ebéddel. - Anya, anya!! - ugrott az ölembe Rugge. - Igen, kicsim. - mosolyogtam rá. - Kész az ebéd, gyere együnk! - majd letettem és a fürdőig versenyeztek a nővérével. - Hölgyem - fogta meg a kezemet German majd behúzott a konyhába. Az asztal csodásan volt megterítve és a tálból fenséges illatok áradoztak. - Remélem ízleni fog, csak neked csináltuk.  - mosolygott miközben hátulról ölelt át. - Köszönöm. - fejemet felé fordítottam majd a tenyeremmel megfogtam az arcát és hosszan megcsókoltam. - Tetszik? - jöttek hozzám a gyerekek. - Nagyon! - öleltem őket magamhoz. Amint German szedett mindenkinek észre vettem hogy az egyik kedvencemet a rakott pennét csinálták meg. - Megyek szólok Vilunak. - álltam fel mielőtt elkezdtem volna enni. - Majd én megyek. - egyszerre rohantak el a kicsik. A mutató ujjammal mutattam férjemnek hogy jöjjön közelebb és így is tett. Rá mosolyogtam majd megcsókoltam. Jobb férjet nem kívánhatnék. - Szeretlek! - suttogtam majd újra megcsókoltam. - Én jobban. - adott egy utolsó csókot majd a gyerekek vissza jöttek Violettával és Leonnal. Rengeteget beszélgettünk majd én felmentem Lanaért és lerágattam hozzánk. - Srácok ma egész nap játszhatunk. - mosolygott Lana aztán a gyerekekkel együtt elvonult. - Hé törpék mi is megyünk! - mentek a többiek után Leonék is. Ekkor jött le a lépcsőn Matt és Flóra. - Sziasztok! - mosolyogtam rájuk. - Hello. - köszöntek - Azt hiszem még nem mutatkoztam be - jött hozzánk közelebb a jóképű emberke - Matt vagyok. - nyújtott kezet a férjemnek. - German. - az arcán láttam hogy nem tetszik neki a pasi. - Azt akartam kérdezni hogy te véletlenül nem énekesnő vagy? - mosolygott rám Matt. - Már nem de aranyos hogy felismertél. Énekeltem igen. - mosolyogtam. - Haragudnál ha csinálnánk egy képet? - továbbra is mosolygott miközben elő vette a telefonját. - Matt. - szólt rá Flóra. - Hé nyugi, legalább van egy rajongóm. - nevettem majd csináltunk egy szelfit a rajongómmal. - Melyik a kedvenc számod? - ha már ismer akkor miért ne. - Az All About Us. Arra a zenére táncoltunk először. - mosolygott a barátnőjére. - Olyan aranyosak vagytok. - ez után a mondatom után a férjemre néztem ő pedig dühösen nézett az új fiúra. Flóráék hamar elmentek így nem lett nagyobb a feszültség. - Mi lenne ha nem lennél féltékeny? - nézem a páromra. - Mi lenne ha nem olvadnál el attól a vézna gyerektől? - flegmán vágott vissza. - Nem olvadok el csupán kedves vagyok! - éreztem hogy ennek nem lesz jó vége. - Nem? Úgy nézel rá mint aki arra vágyik hogy - inkább nem fejezte be a mondatot mivel a kicsik is meghallhatják a vitánkat. - Nevetséges vagy! - ezzel a mondattal indult el sétálni. Egészen késő estig bolyogtam a sötét utcákon majd olyan 10 óra felé haza mentem. Már mindenki aludt így én is lefeküdtem a kanapéra és elaludtam.

6
november
Germangie 182

Sziasztok! Huhaa, azt hiszem ennyire hálás és boldog még nem voltam senkinek. Ma 2 éve hogy létre hoztam a blogot. 2 éve követitek a blogom és szeretitek és olvassátok ami nekem többet ér bárminél! Nem hittem hogy idáig eljutok és hogy valakitől/valakiktől annyi szeretetet és bíztatást kapok mint tőletek. 2 év alatt 59000-nél is többen lettünk ami számomra leírhatatlan boldogságot okoz. Köszönöm nektek hogy vagytok nekem, hogy vagytok a blognak hogy olvassátok és hogy szeretitek! Köszönöm szépen! Ha hiszitek ha nem a könnyeimmel küszködve írom most a sorokat mert elmondhatatlan érzés ez nekem! 2 éve azt se tudtam mit akarok hogy miért fogtam bele meg hogy minek és hogy mit érek el vele és hogy mi lesz a vége. most pedig itt hullanak a könyneim a boldogságtól, a hálától és a szeretetektől. 2 éves a blog!! Még mindig felfoghatatlan számomra! Megint csak annyit tudok mondani hogy köszönöm szépen!

2014.11.07 felejthetetlen dátum számomra

( tudom hogy holnap van de holnap nem lesz időm )

A link a végéhez: https://www.youtube.com/watch?v=q8TjMLYZP38 valahogy így csak szikla és sziget nélkül :3

* Angie szemszöge *

Mielőtt Germannal elindultunk volna a boltba berontottunk Lanaékhoz és megkérdeztük ki akar jönni. Rafa egyből kiugrott a vigasztaló galambok közül és felmentem vele átöltözni. A kissrác rögtön a falnak támasztott bőröndhöz ment eldöltötte, kicipzározta majd előszedte a ruháit. - Héé, fordulj el! - szúrós tekintettel még is vigyorgó arcal nézett rám én pedig elfordultam ameddig ő elintézte a ruha cserét. - Angie kissé megszeppenve és szomorúan szólított meg 5 perc elteltével - segítesz? - szipogott majd elém totyogott. A nádrág egyik fele rajta a zokni a kezén a pólója pedig a földön. - Hozd ide kérlek a felsődet is. - rá mosolyogtam majd felvette a földön heverő textilt. - Én megpróbáltam úgy ahogy anya szokta - kis szünetet tartott - de nem sikerült. - majd lehajtotta a fejét. - Kincsem, ne bánkodj. Anyukád ha most nincs is itt és már nem látod, csukd be a szemed és gondolj rá. Mindig a szívedben fog élni az emléke. - magyaráztam neki miközben felöltöztettem. - Biztos? - bizonytalankodott. - Biztos. - a mutato ujjammal megpöcköltem az orrát amit ő egy mosollyal koronázott meg. - Megyünk? - mosolygott rám én pedig bólintottam.Ki sétáltunk a kocsihoz ahol már férjem várt ránk. Amint beértünk a szupermarketbe Rafa beült a bevásárló kocsiba és elkezdtünk vásárolni. - Te kérsz valamit? - mosolyogott férjem Rafaelre miután másfél óra alatt sikeresen bevásároltunk. - Igen! - mosolygott majd German felé nyújtotta a kezeit hogy kiszedhesse a kosárból és kézen-fogva mentek el az édességek felé. - Na melyik legyen? - mentem utánuk. - Nem tudom - nézett körbe a magas polcokon ahol mindenféle édesség volt. - Akkor 5 dolgot válassz és aztán menjünk. - mosolyogtam rá és elkezdte összeszedni a kedvenceit. - Én is akarok 5 dolgot összeszedni. - keresztbe tett kézzel állt velem szemben párom mire én csak nevetni tudtam. - Oké de az ötödiket ajánlom hogy én is szeressem. - közelebb léptem hozzá majd egy apró csókot nyomtam a szájára és elment összeszedni a fogára való dolgokat. - Itt vagyok! - futott hozzám mosolyogva Rafael. - Na mit veszünk? - vettem fel az ölembe. - Mogyoróvajas kekszet és ilyen rózsaszín oreo-t. - mosolygott. - És a többi? - meglepetten néztem rá. - Szedünk a gumicukrokból? - kérdezte mire én bólintottam. - Melyikből legyen? - letettem a földre hogy választani tudjon. A választása a jégkrém alakúra, a teknősösre és a kólásra esett. - Köszönöm. - mosolygott majd kaptam egy puszit az arcomra.Ez után German is vissza tért így Rafa vissza ült a kocsiba és a kassza felé indultunk. - Láttam. - súgta a fülembe German. - Mit? - elképzelésem sincs hogy miről beszél. - Ahogy puszit adott az arcodra. - halkan mondta majd kifizette a cuccunkat és haza indultunk. - Komolyan? Ő egy kisfiú, egy négy éves gyerek. - mire a parkolóba megtaláltuk az autót addigra Rafael elaludt így óvatosan beraktam a gyerekülésbe és becsatoltam. - Hé, - megfogott és magához fordított - még Rugge se adott rá puszit ezért addig ameddig ő nem ad csak én adhatok. - a végére ő is elnevette magát. - Idióta - nevettem.  - De a te idiótád. - majd puhán megcsókolt. - Azt hittem máshol szeretsz puszilgatni de akkor marad arcom, ahogy szeretnéd. - majd beültem a kocsiba. - Nem úgy gondoltam. - ült be mellém majd az utat az alvó gyerek miatt csendben tettük meg. - Mikor érünk haza? - ébredezett Rafael miután már másfél órája a dugóban ülünk. - Nem tudom, nagyon hosszú sor áll előttünk.  - néztem hátra. - Angie, megkaphatom a gumicukrom? - dörzsölte meg a szemét a nem rég ébredt fiú. - Éhes vagy? - kérdeztem mire ő bólintott. - Megyek veszek enni. Szerintem nem juttok messzire. - majd kiszálltam a kocsiból és az utcán lévő hot dog árúshoz mentem. Vettem 3 hot dog-ot aztán vissza tértem a kocsiba. - Tessék kicsim, jó étvágyat! - mosolyogtam majd odaadtam neki az ebédjét. - Köszi! - mosolygott majd bele kezdett a hot dog-ba. - Neked is hoztam. - fordultam férjemhez mielőtt megkérdezte volna hogy "és én?". - Köszönöm. - majd egy csókot nyomott az arcomra. Még 15 perc várakozás után végre kikerültünk a dugóból és haza értünk. - Már azt hittem sosem érünk haza. - szálltam ki a kocsiból és segítettem Rafanak is, ő pedig rögtön beszaladt a házba. Miután kiszedtünk mindent a csomagtartóból mi is követtük a kis srácot. - Már azt hittük eltévedtetek. - üdvözölt minket a barátnőm. - Hatalmas dugó volt. - tettük le a szatyrokat a pultra és elkezdtünk pakolni. Közben a gerle pár is besegített így gyrosabban haladtunk. - Angie, megkaphatom a gumicukrot? - szaladt hozzám az ifjabbik Maguire. - Persze, a kekszeid pedig itt lesznek a szekrényben ha kéred szólj és elő veszem. - mosolygtam majd odaadtam neki a gumicukrot. - Rafael, ugye megköszönted? - nézett a fiára Sean. - Igen apa! - mosolygott miközben az édességét majszolta. - Te mégis mit csinálsz? - értetlenül néztem Seanre aki a pénz tárcáját vette elő. - Kifizetem. - vette elő a pénzét. - Na ezt most felejsd el és addig rakd el a bukszádat ameddig nem leszek ideges. - hiába mondtam hogy ameddig nem leszek ideges már az voltam. - Angie ez nem így megy. - nézett rám. - Amíg Angie kórházban volt, amíg én nem voltam itt ti még többet adtatok nekik. Ez a legkevesebb úgyhogy rakd el. - férjem higgadtan lerendezte Seannel a dolgot. - Áááá! - sikítottam. - Angie - szalad hozzám German - Mi történt? - aggodalmasan nézett rám miközben én csak vigyorogtam. - Újra rajta van a gyűrű!! - vigyorogva ugráltam Lana és a férjem között. - Ezért még kapni fogsz, tudod te hogy megijedtem? - nézett rám German miközben a szívét fogta. - De akkor is!!!- a tekintetemet férjeméről Lanaéra szegeztem - Nem megmondtam hogy úgy is kibékültök!! - ölelgettem. - Örülök hogy így örülsz de segítened kell! - határozott és komoly arccal nézett rám. - 3 nap múlva esküvő! - mégjobban elöntött az adrenalin és mégjobban felpörögtem. - Ha te így reagálsz mi lesz Bexszel. - nézett rám Sean mire mindenki felnevetett. - Én megyek a többiekért! Hozom a lányokat! -  majd fel szaladtam Bexhez. - Bex!! - üvöltöttem. - Angie, nyugi itt vagyok, mi a baj? - jött ki a szobájából vörös hajú barátnőm. - Folytatnunk kell a szervezést!! 3 nap és esküvő!! - amikor közöltem a jó hírt neki is az volt a reakciója mint nekem. - Én hívom a fodrászt és a manikűröst addig te szólj a többieknek meg kell szerveznünk a lánybúcsút. - ment a telefonjáért én pedig mentem tovább. - Lana!! - kiáltottam. - Mondjad! - üvöltött ki a szobájából. - Menj fel Bexhez. Mindjárt jövök a többiekkel. - a következő házba mentem és szóltam Ginninek, Emilienek és Jennek is. Amikor mindenkit összeszedtem felmentünk Lanahoz. - Itt vagyunk! - ugrott be mindenki előtt Jen az ajtón. -Na szóval, - kezdett bele a Bex mi pedig körbe ültük őt az ágyon - a mai napot nem számítva 3 napunk van, ami azt jelenti hogy két éjszakánk van. Úgyhogy bele kell húznunk. - elővett egy lapot és egy tollat. - Mindenképpen kell egy lánybúcsú és az esküvő előtti éjszakát nem tölthetitek egy házba szóval vagy nálam, vagy Jennél de esetleg a Charming családhoz is csatlakozhatsz egy éjszakára. - sorolta a dolgunkat Em. - Majd még eldöntöm de semmi szükség lánybúcsúra. - nézett ránk Lana. - Már hogy ne lenne? - háborodtunk fel Bexszel. - Oké,oké akkor lesz. - azt hiszem néha amikor egyszerre mondunk dolgokat meg tudjuk ijeszteni az embereket. - Van egy icipici gondom. - nézett ránk a menyasszony - Nincs tanum se koszorús lányaim. - erre mindenki felkapta a fejét. - Ugye viccelsz? Azt hittük azt már rég kiválasztottad. - szólalt fel Jen és Ginni. - Hát az úgy volt hogy amikor épp választani akartam akkor pont elhalasztottam az esküvőm. - egy kínos vigyor keretében mesélte el a történetet. - Komolyan? - néztem rá. - Hupsz? - kissé félve várta a reakciónkat. - Sis ez nem egy sima hupsz ez GIGA hupsz! - hangsúlyozta ki a giga szót Bex. - Mennyi az idő? - kérdeztem Ginnit. - Fél kettő, miért? - nem tudta mit akarok. - Mindenki nyomás a kocsikhoz 6-kor zárnak a ruhaszalonok. - majd mindenki egyszerre állt fel és én ma már másodjára indultam be a városba. - Huha, de sokan vagytok. - szólalt meg Rafael mielőtt elindulhattunk volna. - Rafa, ők a munkatársaim, Jen Emilie, Ginni és Bex. - mutatta be a fiának a többieket Sean. - Sziasztok! Rafael vagyok. - barátságosan mosolygott rájuk a kisfiú. - Szia Rafael! - kórusban köszöntek neki a lányok. - Állj, - kapott a fejéhez Goodwin - ő a kisfiad? - nézett Seanre Ginnifer. - Igen. - büszkén mosolygott. Mielőtt elindultunk volna vásárolni még mindenki szórakozott kicsit Rafaellel aztán mentünk. - Basszus! - szólalt meg hirtelen Lana a kocsiban. - Mi a baj? - egy emberként fordultunk hozzá. - Nem tudom mi a mérete a húgomnak. - ütötte a fejét a ülésemnek. - Nyugi M-es a mérete. - nyugtatgattam a barátnőmet. - Esküszöm jobban ismered a húgom mint én. - hálás tekintettel nézett rám. - Tudom - elégedetten mosolyogtam - de mindenki emelje meg magát és ki a kocsiból. - leparkoltam aztán bementünk abba az üzletbe ahol a ruhát vettük. - Milyen színű legyen? - nézett Lanára Ginni. - Amilyet szeretnétek nekem teljesen mindegy ült le egy székre mi pedig elkezdtünk bóklászni az üzletbe. - Ha fehér fekete csipkével az gáz? - néztem Emilieire. - Szerintem nem de én találtam egy álom szépet. - ugrott elő a másik sorról Bex. -Úristen! - kissé dühösen néztem rá - A szívbajt hoztad ránk. - csatlakozott Emilie is. - Jó,jó bocsi de találtam egy gyönyörű ruhát. - folyamatosan ugrált és úgy nézett ki mint egy kislány a cukorka boltban amikor meglátja  az új szállítmányt. - Jól hallom, találtatok ruhát? - jöttek közelebb a többiek is. - Igen!! - majd a vöröske elugrált a ruháért.

- Azta! Ez nagyon szép! Ti mit gondoltok? - néztem Ginniékre. - Imádom. - ijesztő hogy mindhármon egyszerre mondták de kezdem megszokni. Oda mentünk az eladóhoz és kértünk mindenki méretében egyet pedig rögtön odaadtunk Lanának hogy rakja el a húgának. Amint mindenki belebújt a ruhába a menyasszony elé vonultunk. - Na milyen? - fordult meg Bex. - Imádom! - mosolygott Lana. - Lányok az igazság az hogy Flórának más ruha kellesz mert ő lesz a tanu. Beugrott hogy őt már megkérdeztem. - nézett ránk Lana. - Akkor vele majd eljövünk holnap. - mosolygott Em. - Írt, hozza a ruháját. - mosolygott Lana majd elvonultunk levenni a ruhákat. 20 perc múlva már a kocsiban ültünk és hazafelé tartottunk. - Ang, Viluék mikor jönnek? - dugta előre a fejét 2 ülés között. - Holnap. - majd beugrott - Kell egy bébiszitter. Gondolom a fiúk sem fognak egy helyben üldögélni amíg mi bulizunk, kell egy bébiszitter. - magyaráztam. Amint haza értünk mindenki körbe telefonált majd sikerült a környék legmegbízhatóbb gyerek csőszét lefoglalnunk holnap estére.

-------- Másnap késő délután-------

Ma lesz Lana bulija így ameddig ő elmegy a reptérre addig mi puccba vágjuk a lakásomat az ő lakását és Bexét is mivel ebben házban rendezzük a bulit. - Angie, gyere egy kicsit. - hívott be a szobába German. Amint beléptem férjem kulcsra zárta az ajtót majd közelebb jött hozzám. - Ugye tudod hogy nem jó az időzítés? - karoltam magamhoz miközben a kezei a derekamon pihentek. Figyelembe se véve amit mondtam megcsókolt majd egyre szenvedélyesebben csókolóztunk. - Mennem.....kell. - mondtam miközben még mindig csókolóztunk. - Ha este valami váratlanul érne ne lepődj meg. - kacsintott majd kiment. - Ezt hogy érted? - szaladtam utána. - Majd megtudod. - és átment a fiúkhoz. - Mit fogsz megtudni? - nézett rám Jen. - Remélem semmit. - majd folytattam a díszítést. Fél órán belül készen lettünk és a bébicsősz is ideért. Nem sokára az unokahúgomék is megérkeztek a gyerekeimmel Flórával és persze Lanaval. - Be ne merj menni! - ölelgettem a lányom miközben Lana után kiabáltam. - Miért?? - durcásan fordult felém. - Először mutassuk be a bébiszitter a babáimnak és a kis Charmingnak. - vettem az Rugget, Valeriát és Olcsit pedig German és Josh hozta. - Gyerekek, őt itt Zara ő fog ma este vigyázni rátok és játszani veletek amíg anyáék elintézik a dolgukat. - elég ha azt tudják hogy dolgunk van, nem kell hogy tudják hogy anya és apa kissé leissza magát és bulizik. Kis idő után már játszott is így mi mehettünk is hozzánk. - Na drágám ezt rád adom - majd egy szalagot adtam rá amire rá volt írva hogy elkelt. Bekopogtam jelezve hogy jövünk és bementünk és kezdődhetett a buli. Éjfélre mindenkiben volt egy kanyarral vagy kettővel úgyhogy már senki sem volt józan. - Lányok még ilyen jól nem éreztem magam, köszönöm! - emelte az égbe a pezsgős poharát Lana majd mindenki megitta a sajátját. Ekkor következett be a "majd megtudom" amit férjem mondott délután.  Fél mesztelenül törtek be hozzánk a fiúk. Mondanom sem kel mindenki menekült és sikított de elkaptak minket. Mindekinek az arcára két barna és zöld csík volt húzva de senki sem értette hogy miért. ( ezt a berontásos dolgot úgy képzeljétek el mint a Mamma mia-ban, fent lesz a link ) Én bírtam a legtovább menekülni de German elkapott és a szobánkba vitt. - Mondtam hogy ne lepődj meg. - mosolygott majd bekulcsolta az ajtót, magához húzott és vadul megcsókolt. Az ajkaink vad táncot jártak miközben férjem a falnak nyomott és a kezével bejárta az egész testemet. Pár perc múlva már a nyelveink is táncoltak az ajkainkkal együtt. Levette a felsőmet majd az ajkaimról átvándorolt a nyakamra és azt lepte be nedves csókokkal. Azt hiszem innentől eltudjátok képzelni hogy folytatódott az én és a többiek éjszakája is.